Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 28. , SZEKSZÁRDI Y4SARNAP 21 Ö volt az egyetlen Vén agglegény vagyok, aminek a következő a története. A falu legszebb lányát jegyeztem el, mielőtt bevonultam katonának a háborúba. Nagy volt a szerelem, jöttek-mentek a levelek. Úgy éreztem, hogy csak azért bírom a körülöttem lévő borzalmakat, mert Ő velem van, olvashatom leveleit, nézhetem fényképét. Aztán a levelek elmaradtak. Semmi hírt nem kaptam róla. Amikor hazajöttem, tudtam meg, hogy itthon vár rám az igazi háború, amit azóta sem hevertem ki. Férjhez ment egy régebbi, legénykori barátomhoz, akit előbb szereltek le, valami betegség miatt. A gyűrűt azóta hordom ajobb kezemen, hogy ha az asszonynép meglátja; tudja, hogy én nős vagyok. A szívemben az is vagyok. Mert számomra 0 volt az egyetlen és marad is. N. A. Összeolvasztott emlékek Kétszer váltam el. Mindkét alkalommal nálam maradtak a karikagyűrűim. Az első válásom után a férjemtől kapott karikagyűrűt beleolvaszttattam a második férjemtől kapott arany pénzérmébe, amit a mai napig viselek. A második házasságom is felbomlott, így a két házasságból maradt „emlékek" nagyon szépen megférnek együtt a gyűrűben és az én emlékeimben is. B. É. A legilletékesebb k Válásunk után mindketten megtartottuk karikagyűrűnket. Még egy darabig hordtam is, hisz a több mint két évtizednyi megszokás ebben is jelentkezett. Aztán amikor levettem, úgy gondoltam, valamit kezdeni kell vele, ezért a lányom 18. születésnapjára készíttettem belőle fülbevalót. Ő nagyon örült neki, én pedig úgy gondoltam, hogy egy hosszú házasság jelképét a legilletékesebb viselheti tovább. V. M. .. Kedves Olvasóink! Pár héttel ezelőtt kértük Önöket, hogy a valamikori házasságuk jelképének, karikagyűrűjüknek, válás utáni „történetét" írják meg nekünk. Ez a kis szimbolikus tárgy a legváltozatosabb utakat járja be és a legváltozatosabb formában újul meg, miután megszűnt azzá válni, amiért annak idején két ember egymás injára húzta: az összetartozás jelképévé. A történetekből válogatva - természetesen tiszteletben tartva a kért inkognitót - íme a legérdekesebbek. A történeteket rövidítve közöljük, és hogy még érdekesebb legyen, a végén egy nagyon kedves levélből idézünk, írója nem vált el, boldog házasságban él, ám a karikagyűrűhöz, amit annak idején ifjú menyasszonyával egymás ujjára húztak, igencsak romantikus úton jutott. Nem voltak babonásak Nem hosszú házasság után, sajnos két gyerekkel váltunk el. Harag nem volt köztünk, beláttuk, nem vagyunk egymáshoz valók. Amikor a gyermekek felnőttek, nekik ajándékoztuk a gyűrűket - ki-ki kezdjen vele belátása szerint. A lányom - miután a mi gyűrűnk nagyon vastag volt, amikor ő férjhez ment, akkor pedig éppen a vékony gyűrű volt divat - megbeszélte a vőlegényével és abból csináltatták meg a saját karikagyűrűjüket. Nagyon boldog házasságban élnek. A fiam, aki az apja gyűrűjét kapta meg, feleségének szép kísérőgyűrűt csináltatott belőlí. Náluk is sikeres a házasság. Úgy látszik, a gyermekeink nem babonásak és mi a volt férjemmel örülünk, hogy ha a mi házasságunk nem is sikerült, legalább ajelképet a gyerekek tovább viselik. L. K. Ikka-csomag Húszéves fiatalemberként nősülni készültem az 1950. évben. Igen ám, de abban az időben, pár évvel a háború után, nem lehetett aranyat kapni. Vagy ha igen, akkor csak Pesten és élelmiszerért cserébe. Nagybátyám elvált emberként, 1945-ben elment és az első levelet Amerikából kaptuk tőle. Levelezett a szüleimmel és sokszor küldött csomagot, kávét, ruhaneműt. írtam neki, hogy nősülni készülök, nálunk nem lehet arany karikagyűrűt kapni és megküldtem a méreteket. Egy hónap múlva érkezett a válasz, hogy fogunk egy csomagot kapni, az Ikkán keresztül, lesz benne egy férfiöltöny, nekem vőlegényruhának, és az öltöny bal válltömését alaposan nézzem meg. Kis menyasszonyommal majd elájultunk örömünkben, amikor a varrást felbontva, két szép karikagyűrű esett ki. Alig tudtuk elképzelni, hogy sok ezer kilométeren át, a tengeren keresztül érkezett meg a mi jegygyűrűnk. Ennek a történetnek az a vége, hogy most is boldogan élünk, mindketten nyugdíjasok vagyunk, hat unokánk van és három dédunokánk. Velünk él még a 94 éves édesanyám. A nevemet, kérem, ne írják ki, a borítékra ráírtam a címemmel együtt. Önöknek is jó egészséget, jó munkát kívánok. K. Gy. * Nagyon köszönjük a történeteket Kedves Olvasóink. Ha van kedvük és idejük, kéljük, íijanak még! Amennyiben megint összejön néhány érdekes történet, újra közöljük. Utolsó levélírónknak és kedves családjának további jó egészséget, békés, boldog családi életet kívánunk. SAS ERZSÉBET Nyílt tér Hófehér kenyér; sötét korpa, eg a molnárok Magánügy, hogy valaki nem szereti a müzlit, a korpát, a szezámmagos zsömlét vagy éppen a fogpiszkálót. Ez akkor is magánügy, ha ezt közhírré teszi, mint a heti jegyzet írója a Szekszárdi Vasárnap január 10-i számában. Azt már nehezebb magánügynek tekinteni, ha a jegyzetíró buzgalmában elveri a port a malomiparon, mondván, hogy ő a molnárok miatt kénytelen „dögivel" korpát fogyasztani. „Tudom - írja -, hogy régebben nem őrölték így a búzát, a kenyérliszt hófehér volt, mert csak a fehér rész került bele. Manapság a héjrészt is zömmel összeörik és utána verik a mellüket, hogy milyen magas a búzából a lisztkinyerési százalék..." Szégyenükben el is bújhatnának a malom fenekére a molnárok, ha e szép eszmefuttatásból egy szó is igaz volna. A molnároknak ugyanis vagy százötven éve az a legfőbb törekvésük, hogy minél több fehér lisztet nyerjenek ki. Erre voltak büszkék, ha sikerült - de a mellüket akkor se döngették. Korábban pár száz évig valóban másként őröltek: sok ezer vízimalomban addig szita sem volt. A század végén volt a csúcs: a nagy exportmalmok 50% nullás és 25% kenyérlisztet tudtak kinyerni. Tökéletesen máig soha nem sikerült a héját elválasztani, ez a búza sajátos szerkezetéből adódik: a héj össze van nőve a magbelsővel. A vidéki vámmalmok általában 25% nullás és 50% kenyérlisztet állítottak elő, ahogy az őrlető kívánta. Volt ahol ez az arány 30-45% volt. A háziasszony ebből sütött hófehér kenyeret. A boltban fehér, félbarna és barna kenyeret árultak, legtöbb a félbarnából fogyott. „Szándékosan" csak a két háború idején őrölték be a korpát a lisztbe: ezt írták elő a rendeletek. Manapság a malmok 52-53% nullás lisztet, és 17-18% kenyérlisztet állítanak elő, a bamaliszt nincs 1% sem. Ezt csak az összes lisztkinyerés rovására tudják produkálni, ami a korábbi 78%ról 71-72%-ra csökkent! Az ok egyszerű: ilyen az igény és van hozzá elég búzánk. Ebből az arányból következik, hogy a boltban kapható sokfajta fehér kenyér nagy része nullás lisztből készül. Soha ennyi fehér kenyér nem volt még nálunk, mint most. Lehet barna kenyeret is találni, vannak „elvetemült" emberek, akik ezt szeretik. Elárulunk egy szakmai titkot: a kedvelt korpáskenyér nem úgy készül, hogy beleőrlik a korpát, hanem úgy, hogy a külön kezelt és tisztított étkezési korpát a pékek keverik bele sütés előtt a fehér lisztbe. Vajon jegyzetírónk honnan tudja, amit tud és hol találkozott a melldöngető molnárokkal? Még egy csendes kérdésünk maradt: jegyzetírónk megjegyzi, hogy neki bőven elég az a korpa, amit a molnárok beleőröltetnek a lisztbe. Mint kedvesen írja: „Egyébiránt azért is mert nem vagyok marha..." Nos, a kérdésünk: és aki szereti a korpás kenyeret...? Sz. S. Fásításkörnyezetszépítés= egészségvédelem! Nem véletlenül tettem egyenlőségjelet a három szó között. Ugyanis más egyéb hasznosság mellett a fa, a növényzet általában a lakókörnyezetünket széppé teszi, jó egészségünk megtartásában, regenerálásában fontos szerepet tölt be. Éppen ezért örömmel szemléli minden jó érzésű szekszárdi polgár azt a fatelepítést melyet a város testülete indított el az elmúlt év őszén. Ezt tovább lenne szükséges folytatni, hisz a platánsort az állomástól az irodaházig foghíj kíséri, a parkban is elég sok elöregedett, száraz fa látható, de még van mit tenni a Hunyadi utcában és egyéb utcákban is. A fásítás vonatkozásában bátorkodom egy javaslatomat közreadni. Történetesen a 160 lakásos épület és a mozi közötti tér, betonplacc befásításáról van szó. Nem kerülne sokba a sakktáblarendszerbe díszfa beültetése. Ugyanis e betonplaccban 50x50-es kockákat kellene kivágni, az alatta létező köves földet, termőfölddel cserélni. De gondolkodni lehetne a gépkocsiparkotok bizonyos fokú fásításáról is. Még egy javaslatom van, a tekintetben, hogy a lakóházak térségében milyen formában gondolom a gondozást. - Választási körzeteknek megfelelően a képviselő keresse fel választóit - nem árt ha szűk körben találkozik - és konkrét vállalást „csikarjon" ki, még a fa darabszámáig is el lehetne menni. - Szervezze meg ezt a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztálya mint hatóság??!. - Bízzanak meg ezzel a feladattal egy munkanélküli-csoportot, még abban az esetben is elképzelhető ez, ha az illetők munkanélküli-segélyre jogosultak. Mindenesetre én a lakásom mellett 6 fának a gondozását, más hiányában vízzel történő ellátását vállalom. Szekszárd, 1993. január 29. Tisztelettel: Halmosi István Szekszárd, Bajcsy-Zsilinszky E. u. 1. sz. i 1 \