Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Szomszédolás Anziksz Szlovákiából A naponta érkező, sokszor egymásnak is ellentmondó hírek ar­ra ösztönzik a tudósítót, hogy személyesen jáijon utána dolgok­nak, főleg ha azok itt a kertek alatt, a szomszédban röppennek fel, s az elérhető távolság ezt lehetővé is teszi. Az új pénz beveze­tését követő napon Szlovákiába látogattunk, hogy a mendemon­dák helyett, a lehetőséghez képest valóságos és tényszerű képet rajzolhassunk, olvasóink érdeklődő kérdéseit is kielégítve (meg­válaszolva) egyben. A képeslap szubjektív optikával készülhetett csupán, miután a szerző - a dolog jellegénél fogva - nem is teheti másként, noha a tényszerű tájékoztatás igényét mindvégig szem előtt tartotta. A Tátrában még mindig olcsó az üdülés « Komamo, reggeli fél nyolc. A ma­ar oldalról egy barátságos, „tovább" legyintéssel jutottunk át. A szlovák határőrök is feltűnően udvariasak, noha ők megkérdezik jövetelünk cél­ját és szándékát. Csak egy csöppet körül nézünk! - válaszolta útitársam mosolyogva -, és visszavette a kinyúj­tott útleveleket. - Miért, hát nem né­zik a Panorámát? - jött a cinkos vi­szontkérdés. - Nincs nekünk arra időnk - így az útitárs -, válaszra ne várva indított. A bankban szívélyesen fogadtak. Szlovákia - szemben a cseh állammal - nem mondta fel hazánkkal kötött szerződését a korona átválthatóságát illetően, a nem kereskedelmi és turis­ta célokra. A forint tehát átváltható a jövőben is. A kapott bankók a szlo­vák címert mintázó bélyeggel ellátot­tak és valamennyi a 20-as címlettől felfelé felülbélyegzett. Ennek hiányá­Jmw a pénzt nem fogadják el. Az apró ^Plozatlanul érvényes. No igen és az átváltási kurzus! Egyezer forintért 260 koronát kaphat a váltani szándékozó. No és minde­zért mi kapható? - vetődik fel jogo­san a kérdés. Komarnóban kurrens cikk alig. A város üzletei „kifosztottak" (hogy miért és ki által, annak tisztázása nem feladata ezen írásnak). Rövid úton búcsúzunk a várostól. Érsekúj­vár a következő állomás. Útitársam, aki civilben kamionsofőr, s Szek­szárdról igen sűrűn „fordul", jól is­meri a terepet. Először egy élelmi­szerboltba kísér. Meglep az árubőség, no meg az árak. Pillanatok alatt rájö­vünk, hogy ott számunkra minden nagyon olcsó. (Noha, az árak a tava­lyinál magasabbak, de számunkra, az itthoni árfekvéseket ismerve, még mindig igen kedvezőek.) Igaz, a szlo­vák fizetések is csak ritka esetben ha­ladják meg a 2500 koronát! Ám ez az ő belső ügyük - jegyzi meg mellet­tem egy hazai hang. 16,40 koronáért kapunk egy doboz sajtot (8 db, 227 g!) 2,6 koronáért jó minőségű csoko­ládészeletet, 25 dkg-os kókuszos vagy mogyorós kekszet 7,4 koronáért. Ere­deti Zott joghurtot és pudingot 11 koronáért. (Csak a hozzávetés végett: egy kisbéri presszóban ugyanezt 130 Ft-ért kínálták!) Egyszóval, aki kirán­dulni, világot látni megy a szomszé­dos Szlovákiába, nem kell kilókat fel­pakolva itthonról elindulnia. Egy hangulatos kisvendéglőben ebédel­tünk Nyitrán. Az ebéd, két személyre sörrel és kávéval nem került 50 koro­nába. Galantára érve, önkéntes ide­genvezetőm egyenesen az ERIK be­vásárló centrumba vitt. Igazi nyugati színvonal. Fotocellás ajtók, 5 koro­nással működő bevásárlókosarak. Az áruválaszték pedig szemkápráztató. A parkolóban^- a rendszámról ítélve - minden harmadik autó oszt­rák. Számottevő a magyar autók je­lenléte is. Miután a Bank Austria a szlovák pénz cseh koronával szembe­ni hamarosan bekövetkező leértéke­lését jósolja, az osztrák bevásárlótu­rizmus ugrásszerű megnövekedése várható a környéken éppúgy, mint a magyarok tömeges megjelenése is. Ha egy család nem is vásárol keres­kedelmi mennyiséget, alapos megta­karításra tehet szert egy-egy kirándu­lás révén, főleg ha személykocsija dí­zeles. De igen gazdaságosnak tűnnek a városból (Szekszárd) induló Po­zsony-Bécs bevásárló utak is. (Leg­alábbis ma még.) A környezetvéde­lem nem erőssége az önállóvá vált Szlovákiának éppúgy, ahogy ez a múltban sem volt. Tekintettel azon­ban a megélénkülő idegenforgalom­ra, a közvetlen tisztaságra azonban ügyelnek. Visszatérve a Komarno­Pozsony autópályára elmondhatjuk, a haladás gyors, a közlekedés kulturált. Somorjánál azonban egy szemét­telepről olyan tömény és sűrű füstfel­hő emelkedett a magasba, hogy az már riasztó volt. Égett ott gumi, műanyag, meg a csuda tudja mi még. Az út mentén gyakoriak az „ingázó örömlányok" éppúgy mint a stoppos barna bőrűek. Az autóscsárdánál sok a nepper, a zúgpénzváltó(!) az olcsó amazon. (Igaz, tekintettel az AIDS-re a plakátok az óvszert is hirdetik. És megy az üzlet, főleg a török kamio­nosok viszik a prímet. Szekszárdi fiúkkal is találkozunk. Ök, „dolgoz­nak", hogy mit arról nem nyilatkoz­nak.) De nem is tartozik ránk. Szom­szédolásunk az esti órákban Pozsony­ban ért véget. Az Árpád-kori váris­pánról elkeresztelt város méltán a „történelemmel randevúzni akarók" találkahelye. Ez a város az, ahol a régmúlttal éppúgy szembesülhetünk, mint a középkorral, de a jelennel és a jövővel is farkasszemet nézhet az ér­deklődő még akkor is ha magyar, hisz történelme egyben a mi törté­nelmünk is. ' BAYER BÉLA A születéskor várható át­j^l lagos élettartam a civi­lizált országokban két­szeresére nőtt a századforduló óta. Hazánkban 37,5 évről 70 esztendőre. Ezt elsősorban az életmentő gyógyszerek felfede­zésének köszönhetjük. Napjainkban a maximálisan elérhető életkor, amely 115 év, nem változott. Az időskorban remélhető további életkor-növe­kedés csak igen kis mértékű. így 60 éves korban 5 évvel, 80 éves korban 2,5 évvel. A 45. életév az amelynek betöltése után a szervezetünk aktivitásáért felelős anyag csökkenni kezd. Magyar gyógyszertkutatók bukkantak a nyomára egy olyan szernek, (a neve egyelőre még nem publikus!) amelynek alkalma­zásával az állatkísérletek ala­nyainál jelentősen fokozódott a tanulás képessége, valamint a szexuális aktivitás. Átlagos életkoruk meghaladta a vala­ha is megfigyelt rekordértéket. Hmmm... Vajon alkalmazása az em­berifajnál is ilyen sikereket könyvelhetne el? - bb ­* I

Next

/
Oldalképek
Tartalom