Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-10 / 1. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. JANUÁR 10. A hét híre Spanicsek: újra bringa! A nyolcvanas évekbeli szek­szárdi női sport egyik színes, de egyúttal legellentmondásosabb egyénisége, Spanicsek Tünde visz­szatér a kerékpársporthoz. A súlyemelés világában tett hosszú kétes értékű kirándulás után. Har­mincnégy évesen immár egy tízhó­napos kislánnyal újra bringa a Szekszárd színeiben. „Újra magyar bajnok akarok lenni, amire - ha fel­készülök - pályán és országúton is van esélyem - adta egy bevásárlás forgatagában a villámnyilatkoza­tot. Légpisztolyb ajnokunk óhaja Új fegyver, fűtött lőtér Egy korábbi harmadik, illetve ötödik hely már előrevetítette egy átütő idei siker lehetőségét. Lelo­vics Gábor légfegyveres szám pisz­toly kategóriájában letette névje­gyét. A bajnoki cím birtokában már azon morfondíroz, miképpen lehetne egyéni legjobbjának szá­mító 377-es köregységet tovább növelni. - Edzhetek, gyakorolhatok én szorgalmasan a továbbiakban, de érdemi előretörés csak akkor vár­ható, ha egy új fegyverem lesz. S ezzel egy fűtött, téliesített lőtéren gyakorolhatok. - Van erre remény az SZPSE­től? - Igen, az elnöktől már ígéretet kaptam, hogy a Fegyverbautól be­szerezhetjük a fegyvert. - Hogyan, merre specializá­lódsz a sportlövészeten belül? - A robbanók nem az én vilá­gom, maradok a légfegyvernél, azon belül is a pisztolynál. - Serdülő és ifi EB-t nagy-nagy sajnálatodra nem rendeznek. Az újabb bajnoki címek mellett mi a távlati cél? - A lehető legkorábban - mint­egy négy évről van szó - bekerülni, stabil csapattaggá válni a juniorvá­logatottban, Hammerl kapitányt mihamarabb elgondolkodtatni ve­lem kapcsolatosan. Nagy reményeket fűzök a klu­bomhoz érkező új vezető edző­höz, az olimpiai és világbajnok Gombos Lászlóhoz. Az^v legjobb szekszárdi női sportolója Bejött a papírforma: Varga Zsuzsa így utólag már elárulhatjuk: az el­múlt év szekszárdi sport „legjeinek" a közvélemény által történő megválasz­tásakor nagyon szurkoltunk azért. Hogy a végső győzteseknél a népszerű­ség és az eredményesség egymással szinkronban legyen. Hogy nagyon ne érhesse szó a ház elejét. Hogy aki az előzetes instrukcióink ellenére mégis véresen komolyan veszi ezt a játékot, az se fanyaloghasson kedvére. Vegyük mindjárt a női győztes triatlonos Varga Zsuzsát! Egyéniben elért Európa-baj­noki helye messze a legrangosabb a vá­rosi sportpalettán a lányok-asszonyok között - akár a megyei győztes címért folyó vetélkedésben is labdába rúghat. Hogy mennyire népszerű, azt - a beér­kező „szavazathegyen" túlmenően ­úgy is lehet(ett) mérni, hogy bizonyos triatlonnal összefüggő vagy attól távoli eseményeken csupán szemlélődtünk, belekóstoltunk a légkörbe. Mint pél­dául december 30-án a sportcsarnok­beli óévbúcsúztató bulin. Szeretik szimpatikus szerénysége, közvetlensé­ge, a 17 éves gimnazista diáklányokra általában jellemző bohémsága, de leg­alább annyira szókimondással párosu­ló, nagyon is önálló gondolkodást sej­tető felnőttes komolysága miatt. Ez a lány, egy világszerte hódító di­vatsportág európai élvonalába jutott. S nagyon úgy tűnik: emberileg megma­radt annak - szerencséjére - aki tavaly januárban volt. - Milyen reményeket fűztél a „Va­sárnap közvélemény-kutatásához?" ­indítottuk a beszélgetést a női győztes­sel. - Remélem, nem tűnik szerényte­lenségnek, de titokban reményked­tem. Különösen azután, hogy a városit követően ismertté vált a megyei lista is. Benne volt a levegőben is, hogy valami érik: sokan jelezték; rám szavaztak. - Túl a tehetségen és az ezzel páro­suló kitartáson, minek, kinek köszön­hető a múlt évi frontáttörés? - Az, hogy az úszás után a futásom is megoldódott, Németh Gyula szemé­lyében igazán szakavatott edző irányít­ja a felkészülésemet. A kerékpárban még várat magára az optimális megol­dás, de ennek ellenére úgy érzem, a le­hetőségekhez képest helytálltam, ön­magamhoz viszonyítva itt volt a leglát­ványosabb előrelépés - egy év alatt há­rom percet fejlődtem. - Csak úgy önmagadtól ráérezve a dolgokra? - Nem. A bátyám - szintén triatlo­nos, remek eredményekkel - segített, gyakorlatilag ő a kerékpáros edzőm. - Mégiscsak rendben van mindhá­rom szakág? - Elértem egy elég magas szintet, vannak terveim, céljaim ebben a spor­tágban. A Monostori-Németh kettős mellé meg kell találnom a harmadik, megközelítőleg hasonló felkészültségű edzőt. Szekszárdon, ahol elég magas szinten űzik a kerékpárt, biztosan le­hetne ilyen személyt találni, de miért nekem kell ezt elintézni, ehhez csak úgy önmagamtól nincs lelki erőm. Hiányzik a háttérből egy olyasvalaki, aki intézné a dolgaimat, magamra va­gyok hagyatva. Pedig a biciklis edzések lerendezésén túlmenően van egy na­gyon fontos megoldásra váró kérdés. Szükség van (lenne) a sportágak közöt­ti koordinátorra, ha úgy tetszik egy va­lódi triatlonos edzőre. A terhelési szin­tek összehangolásán nagyon sok mú­lik. Az nem járható út, hogy teljesen ki­merülve, már-már használhatatlanul beesek az uszodába, amire már volt példa. - S említetted már a magadra ha­gyatottságot, ugyanakkor ezért a klu­bod, a Vízmű SE esetleges kritikájáról diplomatikusan megfeledkezel. - Az a helyzet, nekik már azért kö­szönettel tartozom, hogy nem tiltják, hanem legalább tűrik atriatlont. Ha ka­tegorikusan elutasítanák, akkor itt és most sikerek ürügyén aligha beszélgetnénk. - Azért a három „t" betűs szó közül a támo­gatás lenne az igazi - kü­lönösen egy EB-negye­dik esetében. - Egy nagyon szegény kis klubról van szó, amely képtelen arra, hogy akár csak egy menő triatlonistát is szponzo­ráljon. Ebben az esetben is százezrekről lenne szó. - Hogy viselitek, ami­kor a fejetekhez vágják: egy cipő árából - a bicikliről nem is beszélve - háMk úszónadrágot, dreszt lehet venni, Í^J évekig elég? - Az ilyen szituációt már nehezen, mert emögött egy - szerintem rossz ­szemlélet is meghúzódik. Amit a triat­lonistáknak az úszókhoz viszonyított eredményessége is pkozhat. Hiába nagy a csábítóerő, de erről mi aligha te­hetünk... A triatlon elfogadása, lehetőség szerinti segítése egyben a Vízmű SE ér­deke is lenne, mert átütő sikert, reklá­mot - mondjuk ki bátran - tőlünk, nem az úszóktól remélhetnek. - Azért a legoptimálisabb feltételek hiánya miatt nem vagy pesszimista '93­at illetően? - Nem, mert az elvégzett munká­ban azért hiszek. Nehéz év lesz több szempontból is. Korcsoportot váltok, vagyis újonc leszek a junioroknál. Tag­ja vagyok a bővebb válogatottkeretnek, iszonyúan nehéz lesz bekerülni a maj­dani EB-csapatba. Át kell állnom az olimpiai tá^^ (1500 úszás, 40 kerékpár, 10 futás), HP nem akármilyen próbatétel. Ha az EB nem jön össze, remélem a hazai viada­lok kárpótolnak majd. - A bátyád, Béla által szabadalmaz­tatott pumpás módszerre az új évben is szükség lesz...? - Nocsak, ennyire közszájon forog a történet? A biciklis edzéseken gyakor­ta elkészülök az erőmmel, s azt fontol­gatom, hogy hátra arc, ő pedig a krízi­sen átsegítve leveszi a pumpát, majd suhint vele néhányat. No nem rám, csak úgy a levegőbe. A Szig ma nézelődik, a Szigmát is nézik. Profik és csábított amatőrök Igazándiból szeretnének egy bajnokesélyes csapatot összehozni a szigmások az NBI/B. március 21-i rajtjára. A kulisszák mögötti helyzetkép erre utal. Míg az őszi idény­ben csak a két ukrán játékos, Krementsova és Szkljar volt függetlenített profi, ma már hatan vannak. íme a legújab­bak: Csordás Anikó és Csáki Éva (a feloszlott NB l-es Hód­mezővásárhelyből, az előbbi beállós, a másik szélső), Ger­gely Erika (kapus, a Bp. Spartacusból) és... egy tősgyökeres hazai, szekszárdi szőkeség: a szélső Bálintné Tóth Ágnes aki a legtöbb szavazatot kapta a labdajátékosok közül la­punk közvélemény-kutatása során. A Szigma nézelődik, de a Szigmát is nézik. Különösen azokat, akik juniorválogatottbeli tagságuk miatt amúgy is szem előtt vannak. Geiger Kingát és Czirok Évát már most vinné több NB l-es csapat is. A PMSC és a Győr (naná, hogy azNB l-es kivetette háló­ját, de lappangó fővárosi érdeklődést is kimutat szerkesztő­ségünk kézilabdás barométere).

Next

/
Oldalképek
Tartalom