Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-19 / 3. szám
9 1992. JANUÁR 19. , SZEKSZÁRDI VA SARNAP Miközben szinte árad belőle a szó, arra gondolok, hogy vajon mennyire egyedi a problémája? Minden kereskedőnek ennyire súlyosak a gondjai? Valószínűleg nem. De ezt is legfeljebb sejteni lehet, mert mint azt tapasztaltam általában nem ennyire közlékenyek mint Bali Erzsébet. Az viszont tény, hogy Fischer Sándor, a Kisosz megyei elnöke a városi televízió kamerái előtt, azon a vitán, ahol még a helyi adókkal kapcsolatos terveket vitatták meg az érdekeltek, többször és nyomatékosan ^hangsúlyozta, hogy a döntéshoíknak nem szabad formális dönTeseket hozniuk. A kereskedelem annyira differenciált rendszer, á ogy ha az adózás bármely szint|h ezt figyelmen kívül hagyják az súlyos károkat okozhat. A kereskedők körében tapasztalt hangulat ezúttal arra enged következtetni, hogy vannak még itt borítékolt lépések és talonba tett aduk. A csata egy része még hátra van. Nekem eleve más volt a koncepcióm Ezt már Módos István, városi képviselő bocsátja a beszélgetés elé, úgy is mint IPOSZ-elnök. Ebben a riportban nem állt szándékunkban sem hivatalos, sem hivatali ellenvéleményeket citálgatni, így be kell vallanunk, hogy Módos Istvánhoz a kényszer vitt el bennünket. Az iparosok körében egyszerűen nem találtunk olyan riportalanyt aki vállalta volna a helyi adókról szóló rendelet bárminemű értékelését úgy, hogy az a neve alatt meg is jelenjék. - Ezen bizony nem csodálkozom - kezdi a válaszát, amikor kibökjük, hogy mi járatban vagyunk - hiszen ebben a kérdésben is sokkal korszerűbb álláspontot képviselnek az iparosok és vállalkozók, mint a képviselő-testület. Elvi okokból nem támogatnak olyasmit, ami nem a velük kötött konszenzus alapján született. Leszoktak azonban az értelmetlen siránkozásról is, mivel az egyre szigorodó piaci feltételek mellett az akarva, akaratlanul rontaná az üzleti hitelüket. Azt, hogy csalódottak, azt viszont igenis kifejezi a hallgatásuk. Ezt a csalódottságot bizony nem nehéz észrevenni személy szerint Módos Istvánon is, akinek az elmúlt hetekben a képviselői aktivitása észrevehetően csökkent. Amikor erről kezdem faggatni, gyorsan bekövetkezik a gátszakadás. - Az én helyzetemben három igen fontos érdekviszony ötvöződött, amikor a helyi adókról kellett gondolkodnom. Magánemberi vállalkozói -, IPOSZ elnöki és képviselői szerepköröm csak látszólag jelentett ellentmondást, hiszen nekem eleve más volt a koncepcióm, mint képviselőtársaim többségének. Bosszantott az apparátcsik szemlélet, amely annak az adóformának kínált prioritást, amelyiknek a bevezetésével a legkevesebb a munka. Ugyancsak zavart, hogy az adókivetést hatalmi aktusként kellett megélnem, hiszen az érintettekkel való konszenzus keresésének csíráit sem tapasztaltam. Az én számomra kissé illuzórikusnak hat ez a konszenzus adóztatok és adófizetők között. Tamáskodásom láthatólag nem zavaija meg. Fegyelmezetten sorakoznak fel a nyilván már számtalanszor megrágott érvek. - Amikor a rendelet első változatát tárgyalta a testület én elmondtam, hogy miben kellene tisztán látnunk és fel is tettem az aktuális kérdéseket. Ilyeneket, mint: a számításba vehető adónemek milyen létszámú és élethelyzetű állampolgári csoportokat érintenek majd? Mennyi lesz ezek hozadéka, milyen feladatok megoldására nyit majd lehetőséget? Az önkormányzat forrásai egyébként teljes körben feltárattak-e már? Milyen tartalékok vannak még a gazdálkodás további racionalizálásában? Amikor kiderült, hogy értékelhető válaszok nincsenek, azt javasoltam, hogy addig ne döntsünk, amíg ezek nem tisztázódtak. Mindezen információk birtokában személy szerint is vállaltam volna a vállalkozói szféra különböző ér- | dekképviseleteivel az egyeztetést, a konszenzusra épülő, differenciált és igazságos adózási formák kialakítására irányuló mozgósítást. Javaslatomat akkor értetlenség fogadta és elutasították. A testület önmagának okozott időzavarában hozott gyorsan egy rossz döntést, amit aztán két hét múlva korrigálnia kellett. Én még mindig nem látok biztosítékot arra, hogy ez már egy jó döntés volt. Fel vagyok arra is készülve, hogy ezt a rendeletet még jónéhányszor elő kell az idén vennünk, mert már most ráférne egy alapos toldás-foldás. Lehet, hogy jelen riportunkkal kicsit elébe mentünk a várható történéseknek. A városházán kapott információ szerint hétfőtől megkezdődik a helyi adók bevallásához szükséges nyomtatványok és útmutatók kiküldése. A város polgárainak többsége így vagy úgy találkozni fog ezekkel, és nyilván soksok kérdése és észrevétele lesz. Két héttel később talán több riportalanyra és észrevételre bukkanhattunk volna. Mi viszont abban bízunk, hogy azokkal már majd önök keresik fel szerkesztőségünket. Kis Pál István, Kapfinger András Bosszantott az apparátcsik szemlélet ...ha nem szeretném annyira a kereskedést,...
