Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

12 SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 22. Úi arcok a Sziama kézilabdatablón Aki üstökösként berobbanhat: Czirok Éva Húsos- és Szigma-berkekben azt már korábban rebesgették: Tatabányáról (a ka­pus Flick Mónika után) igazolnak még leg­alább egy játékost. Egy bizonyos Debre Magdolnáról szólt a fáma, de aztán mégis egy sokak által igen tehetségesnek mon­dott gyerek-felnőtt hölgynél (Czirok Éva) kötöttek ki. Aki már nem akármilyen aján­lólevéllel kopogtatott be új csapata öltöző­jének ajtaján. A nálunk rendezett ifjúsági Európa-bajnokságon az előkelő negyedik helyen végzett magyar ifiválogatott egyik' (ha nem első számú ?...) irányítója volt. Em­lékezetes nagy meccsel a németek elleni győzelemmel végződő csoportderbin és még sok-sok apró örömmel, egy ideig szá­mára felejthetetlen epizóddal más mérkő­zésekről - ugyanakkor az elszalasztott nagy lehetőség okozta bánattal is: „Ott álltunk a döntő kapujában a dánok elleni meccsen, ami sokáig nekünk állt, de ahogy mondani szokás az utolsó banánhéjon csúsztunk el" - emlékezik a nekem legalábbis kissé „konczzsuzsásnak" tetsző édesbús mosoly­lyal. - A bronzcsatában azért fel kellett vol­na ocsúdni a kábulatból, mintegy nemes bosszú gyanánt még egyszer elkalapálni a németeket - jegyzem meg halk elégedett­lenséggel. - Padlón volt mindenki, nem voltunk már csapat - mondta. Hogy ki volt, mi volt az akkor már nem tatabányai, de még nem szekszárdi Czirok Éva a magyar ifiválogatottban, álljon itt egy sokatmondó ítélet jelenlegi klubedzőjétől, Hajnal Józseftől. A tréner igazán tűzközel­ben volt Miskolcon - mint a válogatott má­sodedzője dolgozta, izgulta végig az EB-t ­és az azt megelőző időszakot: „Készült egy gyors értékelés a játékosok teljesítményé­ről, s ebben a rangsorban Éva második lett." A háttérben zajló események, a véletle­nek sorsmeghatározó szerepének ismerete nélkül azt gondolná az ember, hogy Hajnal úr hozta magával, ő fűzte meg a játékost, és a szekszárdi klubot is, de az elhatározása a klubváltásról, időben jóval előbbre datá­lódik. - Már tavasszal napirendre került a do­log. Azért, mert Tatabányán a női kézilab­dában kezdetét vette egy csendes leépülés, még az is kérdés volt: egyáltalán bent tu­dunk-e maradni az NB I-ben. A gyakorta hazalátogató barátnőm, Flick Mónika, aki már korábban Szekszárdra igazolt, arról beszélt, győzködött, hogy ebben a város­ban éppen az ellenkezője történik annak, ami odahaza: csapatról, jó csapatról ál­modnak. - Közelebbről, nevesebb csapattól netán Budapestről nem kaptál ajánlatot? - Nem, mert különösebben nem ismer­tek, nem voltam én egyáltalán középpont­ban. Úgy tudom, hogy az év elején még az se volt százszázalékig biztos, hogy bekerü­lök a válogatottba. NB I^S-ből azért volt ér­Sportműsor Szombat: Labdarúgó NB II.: Szekszárd-Atom­erőmű SE (13) Kézilabda NB L B: Szigma-Goldberger (15) Kosárlabda NB I.: TFSE-KSC Szek­szárd deklődés (a Győri Keksztől és a pécsi csa­pattól), de nem jelenthettek Szekszárd­nak konkurenciát. A vezetők szándéká­nak komolysága, az újratalálkozás Móni­kával, az általa időközben kialakított barátság Geiger Kingával, válogatottbeli edzőm, Józsi bácsi érkezése, együtt nyo­mós ok volt, hogy elköltözzem arról a környékről, ahol 17 évig a mindennapjai­mat töltöttem. Az édes-bús „konczsuzsásból" szép lassan életvidám, harsány kacajúvá „vált". A valóság a két stílus között leled­zik, vagyis kedélyállapota egyértelműen azt sugallja: idáig minden úgy alakul, ahogy elképzelte. - Mindenki befogadott, remekül ér­zem magam a csapatban, a városban úgy­szintén. A Garay gimnázium egy nagy­szerű iskola, itt is gyorsan befogadtak, noha nincs sporttagozat, mint Tatabá­nyán, de mindenben segítenek. A köve­telmények is magasabbak, többet kell tanulni, tudni annál, mint ahol eddig vol­Serdülő leány kosárlabdatorna Majdnem másfél évtizedes szünet után Harsányi Mária, a KSC Szekszárd, egykori kiváló játékosa, jelenlegi serdü­lőedzője életre keltette a Szekszárd kupa serdülő leány kosárlabdatornát, ami a hetvenes években egy igen rangos ver­senysorozat volt. Ezúttal regionális lesz, a Bonyhád, a Baja, a Szekszárd és a Paks csapata mérkőzik vasárnap reggel fél ki­lenctől este hatig a szekszárdi városi sportcsarnokban. tam, ez is egy új helyzet. Érettségi előtt állok, a tét ugyanúgy minta klubnál a baj­noki mérkőzéseken nagy. Két fronton kell helytállnom! - Azért maradjunk a kézilabdánál, hisz alapvetően ezért váltottál, a közelebbi és a távolabbi jövőddel kapcsolatosan bizto­san ebben gondolkozol!? - Konkrétan megfogalmazott vá­gyam nincsen, nem tudom még igazá­ból, mennyi van bennem és azt sikerül-e kihoznom. Mondhatnék jól hangzó ter­veket, de még korai... aztán, ha nem lesz belőle semmi?... - Muszáj ennyire szerénynek lenned? Szerintem az a minimum, hogy a lehető legrövidebb időn belül NB l-es játékos leszel. - Milyen remek lenne! Leérettségizni - mert azért a fontossági sorrendben ez kerül hamarosan az első helyre -, majd ezt követően - még az idén, de legké­sőbb jövőre - bejutni az NB I-be. Nem túlzás, hidd el, ebben a csapatban ez ben­Szevasz-kupa A Nagykanizsa-Szekszárd mér­kőzésen munkatársunk 0-tól 6-ig a kö­vetkezőképpen látta az SZPSE játéko­sainak a teljesítményét: Mausz (3) - Agapov (1), Dzsinovics (3), Kvanduk (2), Nagyfalusi (4) ­Bozsér (3), Naumkin (3), Szabó T. (3), Kalmár (3) - Varga (2), Horváth P. (2). Csere: Koller (1). ne van. Remek közösség, mindenki ugyanazt akarja. - Ugyanezt mondtad volna pár héttel ezelőtt is, ha kérdezlek? - Nem voltak itt összetűzések, mély ellentétek, amelyeket egyes játékosok hangulata sugallt. Jött a két ukrán, jött az új edző. Feszült hangulatot okozott az ed­zői szigor, a keménység, ezeknek a hangu­lati hatása. Nem tudtuk megbeszélni a gondjainkat a nagy tudású külföldiekkel, az értetlenség, a némaság, a gyanakvás csak nehezítette a helyzetet. Mára létrejött a ki­egyezés: a lányok megszokták a fegyelmet, a szigort, Józsi bá is alkalmazkodott a hely­zethez, az ukránok már tudják: nem szán­dékosan tolunk ki velük a meccseken, ha­nem, mert nem tudjuk úgy megoldani a já­tékhelyzeteket, ahogy kéne. Hiába, ez sem ment egyik napról a másikra. S idő kell - nem néhány hét - ahhoz|^ hogy a remek kombinációs készségű d^P rok Éva, mint átlövő is az átlag fölé emel­kedjék.... képességét, ami pedig a védőerényeket felvonultató játékosok létezésének függvénye. A korábban mások által adományo­zott szekszárdi retesz titulus jelzi, ki áll jobban ezen a téren. (Gyanítom, az a csapat fogja irányítani a játékot, ame­lyiknek ez a sora képes lesz a különhá­borút megnyerni.) (Mindent összevet­ve: előny az ASE-nél.) CSATÁROK. E tekintetben az egyébként hétgólos Varga jelenléte a Szekszárd felé billenti a mérleg nyelvét - noha a helyzetkihasználásban elkép­zelhető, hogy jobb paramétereket mu­tat fel a Juhász-Kádár duó, a Horváth P.-Varga kettősnél.) Itt előny látszik az SZPSE-nél, ami - ha figyelembe vesszük azt, hogy ők játszanak hazai környezetben - kompenzálja paksiaknak még a középpályán szerzel előnyét. Erőállapotban nem lehet lényeges eltérés. A rutin, a szervezettség - ami a folyamatos kombinatív játékot teszi le­hetővé - az ASE oldalán, míg a gyorsa­ság, fegyelmezett csapatmunka - ami a biztonságos védekezésen nyugvó ered­ményes kontrajátékot teszi lehetővé ­inkább a Szekszárd mellett szól. Akkor hát iksz lesz ez az akárho­gyan nézzük is, háromesélyes mérkő­zés? A valószínűség-számítás alapján legalábbis ennek az eredménynek van a legnagyobb esélye. Kispályás foci Befejeződött Szekszárdon a városi kis­pályás bajnokság. Az első osztályban az alábbi végeredmény született: 1. Dédász I., 2. Dédász II.,3. BM Öregfiúk,4. Karakter, 5. MMG AM, 6. Héliosz, 7. Kerbank, 8. ATSZ, 9. Korall, 10. PFSC. A másodosztályban: 1. Áfész, 2. Meri­dián, 3. Gabona, 4. Húsos, 5. Gabplast, 6. Vízmű, 7. BM, 8. Polg. hiv., 9. Igazságügy, 10. Húsos II., 11. APEH, 12. F. Ászok. (A másodosztály első két helyezettje feljutott, míg az első osztály utolsó két helyezettje kiesett. A Szekszárd-Atom megyei rangadó előtt Ki, miben tudós? Az eddigi négy találkozóból vala­mennyi a maga módján NB Il-es nívón érdekes volt, miért lenne más az ötö­dik? Amikor is mind a két csapatnak nagyon kellenek a pontok. A paksiak­nak azért, hogy ott maradjanak az NB I­es álmokat szövögető dobogós trió közvetlen közelében, mögöttük pedig a lehető legelőkelőbb helyet megcsíp­ni. A Szekszárdnak pedig az újabb mil­liók érkezése okán - ami jelenlegi anyagi helyzetük tavaszi átmentéséhez feltétlenül szükség - mindenképpen ott kéne maradni az első nyolcban, mert egy nemkívánatos leszakadás el­ronthat mindent. Min múlhat a talál­kozó végeredménye? Ezernyi előre nem látható dolgon. Mi most az elmé­letileg objektíve létező érveket tettük egymás mellé, esetenként ütköztetve, amikor a csapatokat hátulról előre ha­ladva úgymond kiveséztük. (Képessé­geket és nem e formát vettünk figye­lembe.) VÉDELEM. Két roppant megbíz­ható kapus mindkét oldalon. Mausz valamivel jobb a vonalon, Hujber annyival azon kívül. Ami a vé­delem közepét illeti, Dzsinovics révén előny a Szekszárdnál, bárkit is szere­peltet Jakab Elek, gyengébb a szerb fiú­nál. Emberfogó feladatkörben is - igaz nem sokkal - jobban állnak ezúttal a hazaiak. Ez abból adódik, hogy az ASE-nél nincs olyan klasszikus szerep­körre termett ember, mint Nagyfalusi, akinek második félidei sérülése miatti hiányát igencsak megérezte a Szek­szárd Nagykanizsán. (Ebben a csapat­részben vezet az SZPSE). KÖZÉPPÁLYA. Jakab Eleknek ­így első ránézésre - igen kellemes gondjai vannak, annyi az irányító típu­sú, karmesteri szerepkörre predeszti­nált játékosa, mint talán egy csapatnál sem. NB Il-es szinten alkalmazhatja a Jenei-féle teóriát („Az irányít, akinél a labda van."), mert Márkus, Kákonyi, Nagy Lajos, Szabó B. külön-külön ké­pes mozgatni a csapatot. Míg a másik oldalon legföljebb kinevezett karmes­tere van az együttesnek, a Szekszárdjá­tékának egyik rákfenéje az ilyen típusú vezéregyéniség hiánya. Az atomcsapat nemcsak egyenlít, hanem jelentősebb előnyre is szert tesz, de... Középpályás mustránk során nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül e csapatrésznek a szűrő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom