Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

12 _ , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 1. Új arcok a Szigtna kézilabdatablón Gólzsák a beállóban: Jelena Skral BMW-minőség Zaporozsjeből Ilyen remek erősítésre még azok sem számítottak, akik a nyáron a Szigma női kézilabdacsapatánál ez ügyben serénykedtek. A vezérelv valahogy így hangzott: csak olyan külföldi vagy hazai játékosokat igazolni, értük komolyabb anyagi áldozatot hozni, akik NB I/B-s szinten biztosan meghatározóak tudnak lenni. S efelől már az első gyakorlás után eltűntek a szakmai és a klubvezetés kétségei. Tatjana Krementsova és Jelena Skral személyében két kitűnő, erről a játékról mindent tudó, ebben a játékban hosszú ideje benne élő ukrán érkezett. Olyanok - a látottak alapján nyugodtan megkockáztathatjuk a kijelentést - akiket az élvonalbeli csapatok nagy többsége szívesen látna, akikre egy kis idő múltán minden bizonnyal ki is vetik a hálójukat. Már több hete tapsolunk remekbe szabott góljaiknak, utánozhatatlanul improvizatív egyéni megoldásaiknak, de róluk, a nevükön kívül, alig valamivel többet tudunk. Az ukrán duó dióhéjban történő bemutatására beálló poszton szereplő válogatott, Jelena Skrallal kezdjUk. A többnyire mosolygós arcú, bohém természetű játékos ezúttal komorra vált, hirtelenjében olyan érzésem támad, mintha muszályból vállalná a dolgot. A dialógust indítandó, tapintatosan a kedélyállapotáról érdeklődöm. - Á dehogy, nincs semmi baj - válaszolja azonnal. - Egy-egy keményebb edzésnap után általában ilyen vagyok. Ma (kedd este - a szerk.) a második tréning után vagyok. Huszonnyolc éves vagyok, '74 óta kézilabdázom, érthetően nem tudom olyan könnyedén elviselni a munkát, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. - Hogyan ízlik az a bizonyára más metodikájú, és tartalmú edzésmunka, amit itt csinálnia kell. - Eltérő attól, amit otthon, klubomnál, a Motor Zaporozsjenél csináltam, de ezzel nem azt mondtam, hogy rossz, majdani teljesítményem adja majd meg az igazi választ. - Mit érdemes tudni volt csapatáról a Zaporozsjeröl? - Ukrán élcsapat, amely a korábbi összoroszországi bajnokságban is jól szerepelt - a felbomlás előtti évben például harmadik volt. - S ön ebben a gépezetben? - Hosszabb idő átlagában úgy hetven-nyolcvan százalékos hatásfokkal meghatározó játékosnak számítottam, szóhoz jutottam a válogatottnál, s ha otthon maradok, akkor valószínűleg biztos helyem lenne az önálló nemzeti válogatottban. - De felcsapott profinak és külföldön próbát szerencsét. Ilyen játékosmúlttal és tudással a birtokában elégedett azzal, hogy egy kisváros még születendő nagycsapatához érkezett? - Más a vágy és más a lehetőség. Ha azt veszem, hogy Koreából és Németország nyugati részéből is érdeklődtek irántam, akkor... nem. De ezzel nem foglalkozom. Profi vagyok, ott kell teljesítenem, ahova szerződök, ez pedig Magyarország, Szekszárd. Két évig a Szigma csapatához köteleztem el magam. - Nem akart mindjárt a magyar élvonalban szerepeli. Egyáltalán, hogy kötött ki a két éven belül odaigyekvö Szekszárdnál? - Az NB I-be akartam, de a számításba jövő jobb kluboknál már megvolt a két külföldi, más csapatok pedig nem érdeklődtek. Hogy végül is Szekszárdra kerültem, ebben fontos szerepet játszott az a tény: egykori csapattársam, barátnőm, Tánya éppen ehhez a csapathoz igazolt. Ahhoz, hogy a beálló poszton önmagamat adjam, igazándiból kibontakozhassak, szükségem van a támogatására. Szólóban más szerepkörben is képes lenék jó teljesítményre, de mégiscsak a mostani poszt az igazi számomra. - A csapat ünnepelt sztárja, élvezi ezt a szituációt? - Csak módjával. Az okozna igazi örömet, ha már mintegy igazi csapat, úgy működne a Szigma, mert most az építés időszakában az egyéni megoldások, kezdeményezések dominálnak. Egyszóval: profivá kell válni játékosoknak, vezetőknek egyaránt. Ez pedig nem megy máról holnapra. Én addig is teszem a dolgomat az újabb győzelmek érdekében. Örvendetes, hogy honfitársamon kívül ebben egyre több a partner a csapatban. - A dunaújvárosi, vereséggel végződő találkozót követően légióstársával együtt megbüntették - éppen a nem profi hozzáállás miatt. - Nézze, azon a mérkőzésen egy nehezen elviselhető deréksérüléssel léptem pályára - a csapat érdekében. Idegileg sem voltam teljesen rendbe, mert képtelen voltam elviselni, hogy az ellenfelek alattomosságához a bírók is partnerek. A Caola csapata engem „csinált ki", míg a dunaújvárosi meccsen Tánya volt a célpont. Valóban leeresztettem a második félidőben, ember vagyok, idegekkel és nem gép. Elfogadtam a pénzbüntetést. - Anyagilag mennyire elégedett? - Egyelőre úgy fest a dolog, hogy abból a pénzből, amit itt kapok, meg tudunk élni a féijemmel, és a négy J^ fél éves kislányommal. Persze, hogj^P jó lenne többet keresni, de ez van egyelőre. Metálbau: pá, pá Steig Csaba! Végsőkig sztrájkol a legjobb magyar kerekes Helyzet, mi több, egyre melegebb helyzet van a kerékpársportban. Az a mintegy negyven versenyző; akik harcuk első eszközeként nyílt levélben adták tudtára a sportközvéleménynek a szövetséggel szembeni kifogásokat, továbbmentek. Pontosabban annak mintegy két tucatot számláló radikális része. Sztrájkba léptek és bojkottálták a dobogókői országos hegyi bajnokságot. Ök akár a végsőkig is elmennek - köztük a legjobb hazai versenyzővel, a szekszárdi Steig Csabával, aki szintén bojkottálta a hegyi OB-t. Steig Csaba: - Azért vetettük be a legkeményebb eszközt, a sztrájkot, mert az országos megértésre és támogatásra talált nyílt levelünkre még csak reagálás sem érkezett a szövetség vezetőinek részéről, ami egyébként hűen tükrözi a helyzetet. Mutatja: ki nem akar párbeszédet, ki nem akaija a változtatást. - Az ellenállás vezéralakjának számító válogatott társad Eisenkrammer a konkrétumok helyett túl általánosságban beszélt. Közhelyek hangzottak el a diktatórikus szövetségről, elnyomott versenyzőkről. Legalább te mondd ki, mi a fő gond, mi, vagy ki ellen megy itt ki a játék az Isten szerelmére. - Nem elég ok az, hogy hosszú évek óta minden, ami a sportágban zajlik, ahhoz semmi közünk, semmilyen beleszólásunk sincs a saját sorsunkba? Nem avatnak be semmibe: fogalmunk sincs, hogy egy-egy kérdésben az elnök, a főtitkár vagy elnökség dönt, érdekünk, véleményünk egyáltalán nem jeenik meg, így még az az esély sem adatik meg arra, hogy diktatórikusán vagy demokratikusan - teljesen mindegy - lesöpöijenek. Meg van a véleményünk a téli tatai felkészülések - már ami a keretedzéseket illeti - szükségtelenségéről és alacsony hatékonyságáról, a hazai főversenyek nevetséges összegű premizálásáról, a technikai igazgató Sipos János - aki nincs is a válogatott közéletében, nem végez közvetlen edzésvezetést, -irányítást - konkrét példákkal igazolható jellemtelenségéről. A menedzselés merevségéről. Ami alatt azt értem, hogy minden évben kizavarnak bennünket három-négy igen nívós európai körversenyre, amelyeken hülyére vernek minket, ahelyett, hogy azokon indulnánk, ahol van keresnivalónk. Nem a világ élvonalával kellene versenyeznünk, hanem a még igen erős nemzetközi középszinttel. De folytathatnám a sort olyan problémákkal, amelyek nem csak a váloogatottakat érintik. Remélem, eléggé konkrét voltam. - A hét végén végre tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekelt felek, amelyen te is ott leszel. Születhet-e egyezség? - Nem sok esélyt látok rá. A versenyzők csak új vezetők megjelenésében látnának garanciát a jelentős változásra. Sipos János technikai igazgató és Tolnai Zoltán főtitkár személye iránt nics meg az együttműködéshez szükséges bizalom - bárhogy is szépítjük. - Már eddig is sokba került neked ez a sztrájk. - Tény, hogy az engem eltartó Metálbau vezetője, Antlifinger József már bejelentette, hogy a hegyi ob. bojkottja miatt megvon minden támogatást a jövőben, új szponzor után kell, hogy nézzek. De szerintem egyébként is felmondta volna a Metálbau a szerződést, egyszerűen azért, mert nem jelentek akkora reklámértéket, mint amennyit rám költenek Antlifinger József: Nem tagadó felmerült: megéri-e, tudjuk-e ily m tékben támogatni Csabát jövőre, mint az elmúlt években. De nem a sztrájk miatt mondtunk fel neki. Hanem azért, mert szerződést szegett, nem indult el az ob-n, ahol reklámoznia kellett volna bennünket. Nekem mindegy, mi a véleménye, de versenyt ne tagadjon meg! Kosárlabda-eredmények Castro-Őcsény 42-24 (21-11) Bátaszék-Ifj. titánok 26-46 (8-18) Főiskola-Garay Gimnázium 63-29 (33-14) Húsipar—A.IR Sportbüfé 53-33 (27-20) Szevasz-kupa A Szekszárd-Tatabánya mérkőzésen munkatársunk a következőképpen látta 0-6-ig az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (4) Koller (2), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (4) - Bozsér (4), Kvanduk (4), Kalmár (3), Szabó T. (3) - Horváth P. (3), Varga (4). Sportműsor Vasárnap Labdarúgó NB II.: NagykanizsaSzekszárd (13.30) Kosárlabda NB II.: Külker SCVendéglátó (10.30)