Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-21 / 25. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚNIUS 14. Bal felső sarok Az örvendetesen remek szekszárdi triatlon utánpótlás diákolimpiai és más versenyeken elért sikerei - hála neked SporTolna, valamint ehhez kapcsolódó valóságos mozgalom - meditációra késztetnek. Felsejlik a szomszédbeli Tolna pingpong-tehetségeket felvirágoztató műhelyének karriertörténete a hetvenes és a nyolcvanas években. Ott akkor egy, nem csak a pingponghoz értő erős kezű ember, egyéniség, tartalom és formabontó ötlettel rukkolt elő: „Ha már gyémántokra leltem, egy frászt leszek másnak babérokat teremtő utánpótlás-nevelő. Itt virágozzék, ha kell száz virág" hajtogatta. Ha a módszer nem is adaptálható, de miért lenne hiú ábránd a világszerte befutott triatlonban hazai fellegvárat építeni Szekszárdon? Egy olyan várat, amelyben szabadon mászkálhatnak azok remélhetően százak, akik kedvtelésből triatlonoznak és azok, akik a Czencz-féle koncepció gyakorlati érvényesüléséből adódóan - itt a tömegből nem csupán a retorika szintjén jöttek elő a tehetségek vagyis a menők... Tekintsünk a sportdiplomácia mezejére. Arculcsapásként - de még milyen! - érheti a magyar sportot, ha tengerentúli nyomásra leveszik az olimpia műsoráról - . az érdektelenség, az élvezhetetlenség okán - olyan tradicionális sikersportágainkat, mint a vívás, az öttusa, a kajak-kenu. Bajba jutottak a fenti aspektusból a nehézatlétikai sportágak is. A triatlon felvételében - állítólag még az olimpiát megelőző NOB-kongresszuson döntenek nagy a konszenzus a kontinensek sportdiplomatái között. Tudunk-e, akarunk-e ezzel az itthoni helyzeti előnyünkkel valamit kezdem, mi szekszárdiak (állami sportvezető, szponzor, szülő, testnevelő, egyszerű szimpatizáns)?... Praktikusabban: tudunk-e az országos hírű tehetségeinknek megfelelő hátteret biztosítani a 14 éves kor után? Mert addig - a kisebb súrlódásoktól eltekintve minden rendben. Az utolsó forduló jegyei A Szekszárd-Sabaria (2-2) záróforduló mérkőzésen tudósítónk a következőképpen értékelte (0-6-ig) a Dózsa játékosainak a teljesítményét: Mausz (3) - Koller (3), Dzsinovics (4), Kalmár (4), Nagyfalusi (2) Naumkin (3), Agopov (2), Mészáros (1) - Pilisi (1), Varga (4), Tóth (3). A Szevasz-kupáért Maradt minden a régiben: 1. Dzsinovics, 2. Nagyfalusi, 3. Kalmár A szekszárdi NB Il-es futball jövőjével kapcsolatosan éppen aktuális a „Lenni vagy nem lenni?" hamleti kérdés: Lehet, hogy ez volt az első, de egyben az utolsó Szevasz-kupa? vetődik fel bennünk, mielőtt az osztályzatokat, illetve értékítéleteinket közreadnánk a lapunk által kezdeményezett versengés apropóján a Dózsa játékosairól. Ezen a néven biztosan. Átkeresztelődve Polgári SE Szekszárd-nak - talán nem... Futurológia helyett a lényegre térve: a hagyományokhoz híven jobb tavasszal, a tradícióktól eltérően a kieséstől nem anynyira fenyegetve a 11. helyen végzett a csapat. Önmagához mérten akár elfogadhatónak is tekinthető ez a stabil alsóházi pozíció, ám ha mélyebb analízis után rájövünk, hogy ez a Dózsa sajátos egyvelegét alkotja a rutinosabb focistáknak és a feltörekvő fiatal tehetségeknek, így legföljebb egy elégséges kerülhet a szakemberek és a szurkolók által készített képzeletbeli bizonyítványba. Az, hogy valamennyien védőjátékosok találhatók a Szevasz-kupa dobogóján, nem a véletlen, nem a mi és a felkért tudósítóink szubjektivitásából adódik. Ez a csapatrész a legjobb, ez a gárda pillére. A középpályán is található több NB Il-es szinten képzett játékos, de egyik sem tudott karmesterré előlépve fazont adni a játékuknak, s az ide visszavont csatárok sem lettek érzékelhetően hasznosak, eredményesek - azzal, hogy a pálya „mélységéből" indulhattak. Az ő veszszőfutásuk ok-okozati összefüggésben van a támadósor - Varga érkezéséig - pipogya, fantáziátlan, nagy helyzetek elpuskázásában jeleskedő produkciójával. Év végi értékelésünkben az összehasonlítás%>bjektivitása érdekében csak azoknak a játékosoknak a teljesítményét vettük figyelembe, akik a 30 mérkőzésnek valamivel több mint a felén pályára léptek, s legalább 15-ön értékelhető (a mi szisztémánk szerint 0-6-ig) volt a teljesítményük. A csapatba beépülő tavasszal érkezett orosz vendégmunkás Mihail Agapov, a most magunk mögött hagyott idény valamennyi mérkőzésén szerepelt, de az ősz teljes kiesése miatt mégsem szerepeltetjük a listán. Végül is 9 játékost rangsoroltunk. Év végi rangsor 1. Emil Dzsinovics (középhátvéd) 3,625. Nem véletlenül vetette ki rá több csapat is a hálóját, az NB II. - mindkét csoportját beleértve - egyik kimagasló söprögetője volt, formahanyatlás, durva egyéni hiba nélkül játszotta végig a bajnokságot. (Több mint valószínű, hogy jobb csapatba kerül.) 2. Nagyfalusi László (emberfogó) 3,266. Attól függetlenül, hogy a tavaszi hajrában volt, csak kettesekkel minősíthető sorozata, változatlanul a megbízhatóság szobra. Ha nem lesz csapat Szekszárdon, akkor is lesznek ajánlatai. 3. Kalmár Ferenc (védekező középpályás) 3,258. A kisebb formaingadozások jobban feltűntek, mint ősszel, de így is nagyon hasznosan, megbízhatóan játszott. Persze krém nem kerülhet a tortára, mert a támadójátékot nem tudta úgy segíteni, ahogy arra képességei feljogosítják. 4. Bozsér György (középpályás) 3,145. A szekszárdi futball legnagyobb ígérete, csak nehogy örökre az maradjon. Modern futballt játszik, de mégsem képes állandósítani a formáját, s egy-egy rossz periódusában játékosmegfigyelőket ijeszthet el. 5. Koller Attila (emberfogó védő) 3,107. Az év felfedezettje a most érettségizett ifjú titán. Talán az NB I. gólkirályán, Orosz Ferencen kívül Magyar-kupa mérkőzésen kétszer is találkoztak - minden csatár kikapcsoÚjra az NB ll-ben kugliznak Ebben a nagy magyar átalakulásban a bázisszervekhez köldökzsinórként kötődő sportegyesületeknél nem az szokott történni, ami a volt TÁÉV-nél. Itt a futball tűnt el, ha úgy tetszik „mínusz percek" alatt, a teke pedig... Bevett közhelyeket mellőzve, túlzott drámaisággal azt mondanám: a klinikai halál állapotából visszajött az életbe. Mindenekelőtt egy bízva-bízó triónak köszönhetően. A sportágtól eltántoríthatatlan két „öreg róka", .Képpel Sanyi és Polan Gyuri - a TÁÉV SK nyolcvanas évekbeli NB Il-es csapatának is oszlopos tagjai voltak, no és a gesztenyét a sportági beoltottságánál fogva az alapítványi időkre kikaparó Tóth Béla érdeme. A Dolgozói Alapítvány kuratóriumának elnöke úgy beszél a sebtiben összerántott NB III-as feljutó bajnokcsapatáról, mint egy Milán szurkoló Gullit-ról vagy Van Bastenról. (A futball ugyan nem szíve csücske, így jobban örülne ama hasonlatnak: „Mint egy falusi bábuállogató kisdiák a nemistudoménhányszoros világbajnok Csányi Béláról. Csak halkan jegyzem meg: sajnos ő mármint a példában szereplő fiú sem tudja ki az.) Tóth úr a siker titkaként a magától értetődő közösségi szellem mellett amolyan szakmai érvként azt említi, hogy Kienle János edzőnek sikerült beépítenie az előbb már említett két rutinos versenyző mellé három olyan fiatalt (Csurkovics Gábor, Simon Ferenc, Szabó István) akik az NB Il-es színvonalhoz is képesek felnőni, így nem illúzió a nekik roppant fontos és rangos NB II-ről beszélni. Tekeőrületről a siker kapcsán - ebben a városban, ahol egy gyönyörű négysávos pálya az olcsón csábító, hívó szó ellenére időnként kong az ürességtől, - túlzás beszélni. Arra viszont feltétlenül jó, hogy például egy lehetséges szórakoztatóiparbeli konjunktúralovag, mondjuk Chicagó-diszkóként, nem tudja átprofilozni. Megnyugodhatunk... lására vállalkozna a magyar mezőnyben... 6. Kvanduk Gábor (középpályás) 3,091. Makacsnak bizonyuló sérülése miatt a mérkőzések felén lépett pályára tavasszal, azokon viszont nem volt meggyőző, sőt... Már-már kételyeket ébresztett: lesz-e belőle végre-valahára olyan irányító középpályás,.amit technikai képzettsége sugall? 7. Mausz Antal (kapuvédő) 3,000. Több bravúros védése, mérkőzése bőven feledteti a némely esetben becsúszó betliket. Közhely, de igaz: megbízható kapus, ezt rendkívül kereken, az átlagosztályzat is tükrözi. 8. Horváth Péter (támadó-középpá^ lyás) 2,846. Rejtélyek rejtélye, talányo talánya. Tudjuk, hogy tehetséges - ki váló alapadottságokkal -, de látunk amit bár ne látnánk. Eldöntöttem: - ha csak nagyon muszáj akkor béklyózom további becsmérlő jelzőkkel. Talán egy klubcsere segítene? Csak azt nem tudom: ezek után lesz-e érdeklődő? 9. Bóka Gábor (csatár) 2,225. Az átlagosztályzat árulkodik. Mivel már abbahagyta a játékot, legföljebb az elkallódott tehetségek dossziéjában bukkanhat fel a neve. Tegyük hozzá gyorsan: az akarati tényezők eléggé demonstratívan megjelent hiánya miatt (is). ...és a többi Mihail Agapov: igaza lett Teszler edzőnek, a hosszú orosz rendkívül hasznára volt a csapatnak. Magassági fölényét védekezésben és támadásban is csapatszolgálatba állította, földön sem volt olyan rossz, mint azt sokan hitték. Mészáros Zsolt: labdazsonglőrködése csak a fizikai téren, valamint a harcosság dolgában való előrelépés esetén juthat érvényre. Ellenkező esetben ajánlatos lesz áttérnie akár á hivatásos kispályás futballra. Itt még' „idegenlégiós" is lehetne... Pilisi József: Többen is reménykedtek, lesz belőle valami halvány utánzata a nagy szekszárdi gólvágónak, Orosz Antinak. Nos a vágás kétségtelenül minden szinonimájával együtt jelen van, de a gól az nem sűrűn jön. Tóth András: ha valakire fel lehet nézni a tavaszi idény után, akkor az ő. Hátborzongatóan fájdalmas lelki traumát át-, illetve megélve - egy autóbaleset következtében szüleit elvesztette kapott bizonyítási lehetőséget. Hathatós cáfolatot adott azoknak, akik az őszszel még úgy vélekedtek róla: inkább az atlétáknal próbálkozzon... Pazar gólok, csupaszív mezőnymunka kitűnő balláb jellemezte. Kellemes csalódás volt a játéka. Szergej Naumkin: mint rutinos „légiós" gólokat ígért, amiben nagyon skót volt. Brillírozott a REAC ellen, de a szekszárdi szurkolók amikor látták, többnyire vezetéknevének a magyar szótagolás szerinti utolsó tagja jutott eszébe. Lehet, hogy középpályásként többre lenne képes, mint ékként. M I I A sportoldalt szerkesztette: BÁLINT GYÖRGY