Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-26 / 17. szám

1992. ÁPRILIS 26. , SZEKSZÁRDI IAS4RNAP 5 Kis színháztörténet A vándorszínjátszástól a Német Színházig Jászai Mari is fellépett... Tat Úgy tudjuk, hogy 1774 szeptembe­rében járt először színtársulat Szekszár­don. Sandaire Antal olasz vándorszí­nész Magyarországra indult, de útköz­ben meghalt, özvegye és a társulat négy tagja érkezett Tolnába. Egy fenn­maradt plakát szerint 1850. május 13-án német nyelvű előadást tartott Szekszár­don az Egyesült Német-Magyar Szín­ház, A két invalidus című darabot ad­ták elő. Előadások a nagyvendéglőben Rendszeres színjátszásról kb. 120 átbeszélhetünk. Á vándortársulatok a^^ndalmi nagyvendéglőben mutatták b^rodukcióikat. Mindig akadtak párt­£gók, akik adományaikkal segítették a üzönség kegyeinek igencsak kiszolgál­atott színészeket. A színházbarát jóte­vők egyesületekbe szervezkedtek, hogy egy-két hétre társulatot fogadhasson a város. így jött létre 1879-ben a Szek­szárdi Állandó Műkedvelő Társaság is, programjuk szerint azért, hogy „a ma­gasabb követelményeknek is kielégítés adassék s ezáltal a színügy számára ama pártolást biztosítsuk, melyet az, mint magyarosodásunk s közművelődé­sünk egyik tényezője, méltán megérde­mel. " A kaszinók, körök, egyletek szín­játszói voltak a leglelkesebb színházba­rátok, előadásaik a kisváros társasági életének eseményeivé váltak. 1889-ben a város megvette az alapít­ványi uradalom régi fogadóját és ezzel a színielőadásokra alkalmas egyetlen nagytermet. Már akkor elhatározták, hogy a Széchenyi utcai épületet új • nyal egészítik ki a Garay tér felé 3an éttermet,'kávéházat, szállodát nyitnak, az udvaron pedig nyári kerthe­lyiséget rendeznek be. Lechner Ödön tervei alapján készült el a szálloda, a fo­gadó nagytermét díszes színházterem­mé alakították, állandó színpaddal. Első színházunk avatására Jászai Mari ven­dégszereplésével került sor 1893. július 6-án. A Világ Mozgó avatása A színház iránti érdeklődés a mozi­zás terjedésével érezhetően csökkent. Vándormozisok pergették filmjeiket az Újvárosi Polgári Olvasókörben és a Szegzárd Szálló nagytermében. A „mozgóképszínház" jó üzleti vállalko­zásnak ígérkezett. Ez indíthatta arra a Molnár-féle nyomdai részvénytársasá­got és Büchler Imre eszéki vállalkozót, hogy olyan színház építésére pályázza­nak, amely egyben mozinak is használ­ható. A képviselő-testület 1912-ben Büchler javaslatát fogadta el, rendkívül kedvező feltételekkel. Telket a város ígért, de tíz év múlva az építési költség 70%-áért, vagy legkésőbb 1958-ban in­gyen a tulajdonába vehette volna az építményt. A vállalkozó kizárólagos ve­títési jogot kért 30 évre. Impozáns ter­vek készültek a 600 személyes színház­ra, bálteremmé való átalakítási lehető­séggel, páholyokkal - mindebből sajnos nem lett semmi. Büchler terve a kial­kudott ár (80 ezer korona) duplájába került volna, és erre sem a városnak, sem a vállalkozónak nem volt elég pén­ze. Közben 1913-ban Fischof Károly és Grünfeld Miksa „nagyobb szabású moz­gófény kép-szín házat" kezdett emelni a Garay téren. Október 29-én már avat­ták a freskókkal díszített, bársonypáho­lyokkal és központi fűtéssel berende­zett Világ Mozgót. Zongorista szolgál­tatta a zenei aláfestést, 1914-ben vetí­tettek először hangosfilmet. Színházunk mellett az új csoda, a filmszínház lett a szekszárdiak kedvelt szórakozóhelye. A színházterem lassan több gondot okozott, mint örömet. Csak a szállodán keresztül lehetett megközelíteni, amit a vendégek gyak­ran kifogásoltak, különösen a zajos bá­lok idején. Más megoldást kellett ke­resni. Á Műkedvelő Társaság „a nemze­ti színészet ügyének és egy állandó szín­ház létesítésének előmozdítására" szö­vetkezett, de ezeket a terveket elsodor­ta a háború. Elengedték a vigalmi adót... A húszas években újrainduló szín­házi életet sok kedvezménnyel támo­gatta a város. Elengedte a vigalmi adót, ingyen adott termet, tüzelőt és villanyt. 1929-ben az iparosok saját otthont emeltek maguknak, helyén ma a Gyer­mekek Háza áll. Hosszú időre az Ipa­rosszékház lett a város színháza. Erké­lyes termében neves színészek sora lé­pett fel. Itt találkoztak először a szek­szárdiak Beregi Oszkárral, Jávor Pállal, itt ünnepelte 25 éves szípészi jubileu­mát Siménfalvi Sándor. 1945 után egy ideig a laktanya melletti volt Levente­székház a városi kultúrotthon, majd 1970-ig az Iparosszékházból lett műve­lődési központ fogadott ismét színhá­zat. Utolsó napjait a megyénk szülötté­ről, Hegedűs Gyuláról elnevezett szín­játszó napokkal zárta. Április 2. újabb fordulópont a város életében: a Babits Mihály Művelődési Központ avatásával a színházi élet gyors fejlődését segítő, korszerű létesítménnyel és egy máso­dik mozival gazdagodott a város. Azóta megszoktuk^ hogy kivételezett helyzet­ben, a környező társulatok valamennyi neves produkciója eljut Szekszárdra. Egy évtizede új színház van kialakuló­ban. Heine és Petőfi című műsorával kezdte életét a Német Színház és vár­hatólag saját épületben, a hajdani Világ Mozgóban folytatja. Kaczián János Ökumenikus óvoda helyett felekezeti... ? A keresztény szellemű önkormány­zati óvodai csoportok helyzetéről, jövő­jéről tartott egyeztető fórumot a műve­lődési bizottság, meghíva azokat az óvónőket ; a szülőket azért, hogy a kü­lönböző érdekeket ütköztessék és el­képzeléseiket összehangolják. A zsúfo­lásig megtelt városházi teremben arról esett szó,-olykor igen indulatosan, hogy a Rákóczi utcában elhelyezett ökume­nikus csoport szűk helyen van, javítani kellene a körülményeken. Ezért leg­főbb kérésük az, hogy a városközpont­ban kaphassanak helyet, hiszen a Rá­kóczi utca nagyon kiesik, sokat kell utazni a kicsiknek. Ez a megjegyzés nem aratott osztatlan sikert, mert a vá­rosnak minden körzetében nincs óvo­da, pl. Csatáron és Baktában sem, tehát a többi szülőnek is buszoznia kell, eset­legesen a város ellenkező végébe. Ter­mészetes igény, hogy minden szülő a lakóhelyéhez legközelebb eső intéz­ménybe szeretné beíratni a gyerekét, még ha 120-130 százalékos is a kihasz­náltság. E csoportnak egy konkrét óvo­dában történő elhelyezése szűkíti az oda felvehetők körét. Végül is az a fon­tos, hogy a város oktatási helyzete és az egyes óvódák érdekei ne sérüljenek. Bár minden óvodában lehetőség nyílik a hitoktatásra, a művelődési bi­zottság csütörtöki ülésén az ügyben előremozdító lépést tett. Visszavonta azon határozatát, amelyet 1991. április 31-én hozott, amelyben az ökumenikus óvodai csoport Rákóczi utcai elhelyezé­sét fogalmazta meg. Egyben javasolta, hogy az elnök a felekezetek illetékesei­vel kezdeményezzen tárgyalásokat egy­házi óvodák létesítéséről. Evangélium Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten... Zsolt. 46:11. Hogy vagy? kérdezik gyakran tőlünk a találkozáskor az ismerősök, az utcán, a hivatalokban, üzletben, iskolában, a templomban stb. Majdnem mindig így fe­lelünk: „Köszönöm, jól!" Még akkor is ezt mondjuk, ha a valóságban egész másképpen érezzük magunkat. Legtöbbször azért felelünk így, mert pozitív be­nyomást akarunk kelteni magunkról, vagy imponálni akarunk azzal, hogy mi­lyen remek, sikeres az életünk. Problémákat, terheket nem említünk, mert azok riasztóak. Kinek van szüksége arra, hogy az emberek eltávolodjanak tőle, kerül­jék, mert nem szeretnek problémákról hallani? Betegség, depresszió, csalódás, veszteség, fájdalom éppen úgy része életünk­nek, mint az öröm és az áldás. De szükséges az elcsendesedés, hogy állapotun­kat helyesen tudjuk felmérni, megérteni belőle Istent és az Ö akaratát. Valaki így szóít önmagáról: - Mindig hajszoltam magamat valamiért, nem voltam még harmincéves, amikor már megszereztem a doktorátust Sikeres férfihez mentem feleségül, és fényes jövő állt előttem. Modern házam van, okos és szép gyerme­keim, BMW autóm. Nagyra törő voltam és nagyon sikeres, de belsőmben ret­tentően boldogtalan. Az egyik hétvégén hirtelen összeroppant bennem valami s a kétségbeesés mély szakadékába estem. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább így élni. Felépülésem alatt felismertem, hogy a világi doígok hajszolása egy olyan boldogság illúziójához vezetett, amely belül végtelenül üres. Ezzel a felismeréssel nehéz volt szembenézni, mert külsőleg mindenem megvolt ahhoz, hogy boldog legyek. Nyomorúságomban Istenhez fordultam, és elkezdtem imádkozni. Felismertem, hogy külső siker sohasem fog belső békét adni nekem. Eddig mindenem megvolt csak boldogságom nem. Most már tudom, hogy a boldogság az Istenneí való közösség s a vele való kapcsolat öröméből származik. Bizony fontos megállni, nemcsak nagy ünnepeken, vagy ha összeroppantál; terhed, betegséged, gondjaid vannak, a holnaptól félsz. Jézus hív! Jöjjetek én­hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megvagytok terhelve, és én meg­nyugvást adok nektek. Máté. 11,28. imádkozzunk! Urunk taníts meg időben megállni. Segíts, hogy megtaláljuk az időt a csendre, hogy megtaláljunk Téged és általad lelki békességünket és az igazi boldogságot. Ámen. Gyurkó József metodista lelkész Ilyen színház-filmszínház építését tervezte a város 1912-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom