Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-16 / 7. szám

1992. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 F JL. ölényes választási győ­zelme azt sugallja, hogy nem esak pártjának szava­zatai alapján került a szekszárdi városatyák közé. Kit képvisel most? - Ezt három oldalról tudnám megközelíteni. A legfontosabb, kép­viselem azt a több mint háromezer embert, aki a választókörzetemben él és bizalmával tüntetett ki. A máso­dik, hogy az egész város érdekeit kell képviselnem, mindennapi gondjaik, problémáik megoldását segítve. A harmadik pedig az a két párt, aminek a támogatásával indultam a választá­son. Bár hozzá kell tennem, hogy meggyőződésem, a képviselő-testületi üléseknek nem szabad pártharcok színterévé válniuk. - Ez lett volna a következő kérdésem, mert ta­pasztalataim alapján úgy tűnik, hogy országosan és a helyi fórumokon is sokszor fontosahb a pártérdek, mint az emberé... - Ez az utóbbi időben Szekszár­dion is kiéleződött. Egy évig frakció­^Pfentesen dolgoztunk, az utóbbi ido­lba viszont éles frakcióharcok alakú I­^Pki, ami az én megítélésem szerint nem vezet jóra, mert sokkal fonto­sabb feladataink vannak, mint hogy pártharcok színterévé tegyük az ön­kormányzati üléseket. Annyi problé­ma van a városban, a városnak élni kell, a feladatokra koncepciót kell ki­dolgozni, éz a képviselőmunkánk lé­nyege. Ma az politizál jól, aki dolgo­zik. A közösségért, a városért próbál valamit tenni. - Képviselöszemmel nézve mi a legnagyobb gondja manapság a város lakosságának? - Egyértelműen a szociális gon­dok nyomasztják leginkább a lakossá­got. A munkanélküliség, a pénztelen­ség. Tehát nekünk arra kell töreked­nünk, hogy a megélhetési gondokkal ^fcpzködőknek segítsünk. - Hogy tudja ezt a képviselő-testület segíteni? - Arra gondolok, hogy az embere­ket ma a politika igazán nem érdekli, fiikor napi gondjaik, megélhetési ^Bblémáik vannak. Tehát akkor poli­tizálunk jól, ha napi gondjaik megol­dásában segítjük választóinkat. - Ebben Dombai Gyula, túl azon, hogy városi képviselő, mint a megyei önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságának az elnöke sokat te­het... - Pillanatnyilag ezen a téren vál­ságkezelő szerepünk van. A szűkös pénzügyi keretek között intézmé­nyeink fenntartása, minimális fejlesz­tése és a legszükségesebb tennivalók elvégzése az, amire lehetőségünk van. Illetve azt, amit emberileg, pénz nélkül, szervezéssel meg lehet oldani, azt próbáljuk megvalósítani. Sajnos a szociális feszültségek nőnek, az az összeg, ami ma erre a célra jut, csak tűzoltómunkára elegendő. Hiányoz­nak a törvényi szabályozások, hiány­zik az egészségügyi törvény. Igaz, a parlament most foglalkozik a társada­lombiztosítási törvénnyel, de tudjuk, hogy mintegy negyvenmilliárdos kintlévősége van a társadalombiztosí­tásnak, ami megbénítja a tb. munká­ját és ez mind-mind lecsapódik vala­hol az egészségügyben. - Elkalandoztunk a kétségkívül nagyon fontos egészségügyi területre. Most mégis térjünk vissza a képviselői munkához. Az utóbbi időben sajtótudósí­tások és nyilatkozatok, közlemények jelentek meg a szekszárdi képviselő-testületben dúló, személyeket érintő vitákról. l!gy tűnik ezek mögött is pártpoliti­kai érdekek húzódnak... - Az biztos, hogy ha a képviselő­testület a személyeskedésekbe bele­megy, akkor az érdemi munkára ke­vés idő marad. Azt azért tudni kell, hogy a képviselő-testület elé kerülő ügyek egy kemény bizottsági, vagy több bizottsági ülés, megtárgyalás után kerülnek oda és mégis mindig tele vannak olyan csontokkal, amin ott el lehet rágódni, el kell kezdeni boncolgatni, tudniillik - ez most a magánvéleményem, amit mondok, de - szerencsétlen dolog volt, hogy a bizottságok összetételét pártok sze­rint határoztuk meg. Mert például a Kereszténydemokrata Néppárt most Kleininger Ottó halála után az egész­ségügyi bizottságba keli, hogy egy ta­got delegáljon. Ottó humán beállí­tottságú ember volt, az egészségügyi bizottságban ragyogóan használhat­tuk, a tapasztalataira támaszkodhat­tunk, hisz hosszú időn keresztül az egészségügyben dolgozott. Instruk­ciói nagyon hasznosak voltak. Most pártunk részéről bekerült a testületbe Halmai János, aki kimondottan mű­szaki ember, örök életében ezen a te­rületen dolgozott, de nem tudjuk át­teni a gazdasági bizottságba, mert ott már van két kereszténydemokrata képviselő, kénytelen az egészségügyi bizottságban helyet foglalni és csak a szociális érzékét, hozzáállását tudjuk hasznosítani. - Ezek a pártszempontok szerinti hatalom­elosztás anomáliái. Mi lenne a megoldás? - Egyértelmű. A szakmai szem­pontok szerinti - de hadd javítsak -, nem hatalom-, hanem rriunkaelosz­tás. Persze ez nem azt jelenti, hogy a meglévő bizottságokban jelenleg nem szakemberek dolgoznak. A pártok úgy irányították, delegálták az embe­reiket a különböző bizottságokba, hogy ott szakemberek legyenek, de nem tudjuk levezetni az ilyen ano­máliákat, mint a mostani, vagy mint Szögi Béla esete, aki elmegy Szek­szárdról. Kérdés, ki lesz.az az ember, aki bekerül abból a körzetből a képvi­selő-testületbe és majd hol lehet al­kalmazni. Pedig arról van szó, hogy a városnak van szüksége abban a bi­zottságban egy gazdasági szakember­re, akinek a véleménye, munkája a gazdasági bizottságot erősíti. - A képviselőt megkeresik azok, akiket képvi­sel? - Megkeresnek és nem csak egyé­ni problémáikkal, hanem komoly, az egész várost érintő ügyekkel. Most legutóbb a Bartina ABC ügyében jöt­tek, kérdeztek nagyon sokan. Kíván­csiak arra, hogy a mendemondáknak mi az igazságtártalma. Nagy öröm nekem, ha az utcán megállítanak, ha megkeresnek. Úgy érzem változatla­nul Dombai Gyula vagyok, akit so­kan ismernek a városban. A képvise­lőség másodlagos. Azt nem pozíció­nak, hanem szolgálatnak tekintem. Abban látom a lehetőséget, hogy most törvény adta jogom és köteles­ségem, hogy a hozzám eljutó, a vá­rost előrevivő gondolatokat letegyem arra az asztalra, amelyikre szüksé­ges. - Ez végszónak is szép lenne, most mégis ön­ző módon lapomról, a Szekszárdi Vasárnapról kér­deznék. Köztudott, hogy Dombai Gyula az első pillanattól kezdve támogatta, sőt képviselői indít­vánnyal javasolta a városi lap létrehozását. A hírek szerint a lappal kapcsolatban újabb javaslatra készül... - Igen. A jövő évi költségvetés tárgyalásánál javasolni fogom, hogy a képviselő-testület ne csak a lapot, ha­nem a lakosságot is támogassa. Oly módon, hogy a rászoruló rétegnek előfizeti a Szekszárdi Vasárnapot. Ez alatt elsősorban a kisnyugdíjasokat értem. A nyugdíjasokat, akik munka­viszonyuk megszűntével egyébként is kiesnek a közéletből. Ha megkapják a Szekszárdi Vasárnapot, kapcsolatban maradnak az önkormányzattal, ezál­tal is tájékozódni tudnak terveinkről, elképzeléseinkről. Olvasói leveleik alapján pedig mi is visszajelzést ka­punk arról, miként vélekednek a kép­viselők munkájáról. - Nemcsak a beszélgetést, ezt a tervezett ja­vaslatát is köszönöm a lap munkatársai és olva­sóink nevében. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A képviselő felelőssége Dombai Gyula Szekszárdon született 1947-ben. A Garay gimnázium elvégzése után Budapesten fogtechnikusi képe­sítést szerzett. Előbb édesapjával dolgozott együtt, majd 1968-ban a fogtechnikai laboratórium megalakulásakor ala­pító tag, később a laboratórium vezetője lett. Édesapja be­tegsége miatt 1984-ben átvette annak negyven éve működő laboratóriumát. Dombai Gyula ma is fogtechnikusként dolgo­zik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként az MDF támogatásával indult a választásokon. Az egyetlen, akit ke­rületében - a 9-es választókörzetben - egyéni indulóként az első körben megválasztottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom