Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-02-09 / 6. szám
Két nap - két koncert , SZEKSZÁRDI m n 1992. FEBRUÁR 9 . MSAttMil P 13 Zsidó Szekszárd zeneszerető lakosai két szép hangversenynek is örvendezhettek az elmúlt napokban. Vasárnap este az evangélikus templom, hétfon pedig a Művészetek Háza kínált zenei élményt. A vasárnapi orgonahangverseny egy sorozat része. Minden hónap elején más-más művész szólaltatja meg a különleges értékű műemlék hangszert. Most Finta Gergely ült az orgonapadra, hogy gyönyörködtesse, vidámságra, vagy meditációra késztesse hallgatóit. Bach és Buxtehude művei már állandó vendégek ezeken a hangversenyeken. Az orgonista mindkét evangélikus zeneszerző-óriásnak hiteles tolmácsolója volt. A sokszor hallott Esz-dúr prelúdium és fuga, mely Bach zenéjének egyik csúcspontja, most is megjelenítette, s elmagyarázta a zene eszközeivel a nagy titkot, a Szentháromság Isten titkát. Egy különlegességet is hallhattunk: Müller Adolf postludiumát. Érdekessége, hogy a szerző 1801-ben Tolnán született. Az orgonaest igazi érdekessége azonban az 1971-ben elhunyt francia zeneszerző, Marcel Dupre: Lumen ad revelationem Gentes c. műve volt. A modern harmóniák ragyogóan ötvöződtek a klasszikus formákkal. A virtuóz előadás kiválóan mutatta be a szerző által adott témát, a Bibliai Simeon énekéből: Jézus születésével felragyogott az igazi világosság. Finta Gergely még zeneakadémiai növendék, de már több jelentős intézményben tanít. Muzsikálása nyomán joggal érezhettük, hogy a jövendő orgonistanemzedék kiemelkedő alakja lesz. Hasonlóan szép zenei élmény várt azokra, akik hétfő este ellátogattak a Művészetek Házába. Apa és fia szólaltatták meg hangszereiket. A zongorista Almássy László, s az orgonánál, zongoránál egyaránt otthonosan mozgó fiú Almássy László Attila sokoldalú műsorral érkezett Szekszárdra. Az izgalmasan örökmozgó orgonaszám, amely a koncert elején felcsendült, Peter Eben ma élő cseh zeneszerző alkotása. Jó „hangmegadás" volt az estre. Kevésbé sikerült, a már „túljátszott", slágerszámba menő Cesar Franck-darab, mely kissé színtelen, élettelen előadásban nem jelentett különleges élményt. Annál inkább az est fénypontja, az idősebb Almássy virtuóz darabja: Orbán György II. Zongoraszonátája. Napokkal később is hatása alatt vagyok. A ragyogó darab briliáns tomácsolásban lenyűgöző volt. Az első tétel sokszínűsége, a második, korál jellegű szakasz finomsága, s a zárótétel monumentalitása egyszerűen fantasztikus élményt nyújtott. A koncert második felében Schubert kétzongorás darabja után apa és fia Farkas Ferenc 1929-ben Olaszországban írt Fantáziájának átiratát játszotta. A hang,,verseny"-ben itt is az édesapa győzött: érzékeny játéka, csodálatos hangszerkezelése háttérbe szorította az orgona nem mindig szerencsés regisztrálását. Az eredetileg zenekarra-zongorára írt darab mégis szép koronája lett az estnek. Bárcsak többen jöttek volna el! Boldog lehet az a város, amely két nap alatt, két ilyen koncertlehetőséget kap. HAFENSCHER KÁROLY temető „Szekszárd zsidósága viszonylag új keletű. Többsége még a 20. században is jövevény. Az 1944. évi deportálás} jegyzéken 380fó nevét találjuk. Öt vidéki gettóba szállították őket: Bonyhádra 131 főt, Paksra 80, Dombóvárra 62, Pincehelyre 57, Tamásiba 50 főt, közülük 152en vallották magukat szekszárdi születésűnek. Szekszárd esetében módunkban állt megállapítani, hogy Aradtól Zsolnáig összesen 116 helységből valók az 1944júniusában Szekszárdon lakott zsidó családok. Napjainkban Tolna megye önálló zsidó gyülekezetet, a történelmi események következtében, nem mondhat magáénak, úgyszólván az egyedüli Szekszárd éli a maga szerény, de hűséges szórványéletét. " (Szilágyi-Schweitzer: A Tolna megyei zsidók története) Felvételeink a szekszárdi zsidó temetőben készültek a holocaust áldozataira és a város életében kiemelkedő szerepet betöltő polgárokra emlékezve. Kapfínger András képriportja
