Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-13 / 50. szám

Nincs igazság UFO-ügyben Az Egyesült Államokban egy 1987-ben végzett Gallup-felmérés szerint azon amerikaiak 49 száza­léka, akik láttak UFO-kat, vagy hallottak ilyenekről, hisz az UFO­k létezésében. Képzelet szülemé­nyeinek tartja az UFO-kat az ame­rikaiak 30 százaléka, s 21 százalék vallja be, hogy nem tudja eldönte­ni, mit gondoljon erről a jelenség­ről. Egy korábbi felmérés eredmé­nye szerint tizenegy felnőtt ameri­kai közül egy, azaz mintegy 13 millió ember látott már UFO-t. Ne feledjük, ellentétben a hazai szokással, a nemze tközi gyakorlat­ban - cs a szakirodalomban - az UFO-kat nem tekintik földön kí­vüli lényeknek, idegen civilizáci­ók küldötteinek, csak annak, ami: láttam valami különöset az égen, s nem tudom mi az. ^Látomás, vagy valóság? 1947. június 24-én Kenneth Ar­nold idaho-i üzletember kis ma­gángépén Washington állam csip­kés hegycsúcsai fölött repült. Ve­rőfényes délután volt. Egyszer csak kék-fehér vaku villant a piló­tafülke előtt. „Robbanás" - ez volt a? első gondolata. Csakhogy amikor balra pillantott, látta, hogy egyetlen mesterséges útitársa az égbolton, egy DC-4 típusú repülőgép to­vábbra is békésen szeli az egei északi irányba. Már majdnem megnyugodott, amikor egy újabb kék-fehér vaku villant, közvetle­nül az egymotoros kis gép előtt. Nyomában a hegyek csúcsa felett irtózatos sebességgel húzott el egy egész köteléknyi repülő test, ame­lyekről Arnold azt gondolta, bogy a légierő új típusú gépei lehetnek. • gépek már el is tűntek, amikor rnoid, aki közben azzal szórako­zott, hogy megpróbálja kiszámíta­ni az új gépek sebességét, rájött, hogy a Mount Raínier és a Mount Adanis közötti távolságot három­szor olyan gyorsan teltek meg, mint a légierő leggyorsabb gépei. Emberrabló UFO-k Az ötvenes években egyre több bejelentés hangzott el UFO-król. Később emberek arról meséltek, hogy akaratuk ellenére űrhajósok ragadták magukkal őket. Szinte valamennyi történetben jelen van egy emlékezetkihagyás: senki nem emlékszik rá, mi történt vele abban az egy-másfél órában, ami az UFO megpillantása titán telt el. Rend­szerint csak később kezdenek „emlékezni" rá, hogy ezidő alatt éppen elrabolták őket. Az UFO-k által elrabolt áldoza­tok kalandjai nagyon hasonlítanak egymásra. Nem emlékeznek rá, hogyan kerültek az idegen űrhajó­ba, csak arra, mi történt velük oda­bent. Legtöbben úgy emlékeznek, hogy egy fényesen kivilágított te­rembe vezették őket, ahol fájdal­mas fizikai vizsgálatnak vetették alá őket. Az amerikai Charles Hieksont állítólag egy nagy szem­hez hasonló műszerrel tapogatták végig. Bizonyos Betty Hill arról mesélt, hogy karjából pici bőrda­rabokat váglak ki, hajából mintát, füléből zsírt vettek, ujjairól lenyo­matokat készítettek. A hölgyek nc­miszervébe úgymond hosszú tűket szúrtak volna, amelyekkel terhes­ségi vizsgálatokat végeztek a föl­dönkívüliek. A „rabul ejtett" férti­ak beszámolói tele vannak szexuá­lis élményekkel. Csaknem vala­mennyiüket „megerőszakolták", vagy legalábbis spermaintát vettek tőlük. Ezeket a történeteket a inai na­pig nem siekrült komoly bizo­nyítékokkal alátámasztani. Igaz, cáfolni se. Ugyanez a helyzet a föl­dön kívüli lényekkel létrejött többi találkozásokkal, amelyek vagy megtörténtek, vagy nem, de né­mely esetben állítólagos résztve­vőik elbeszélései fölöttébb élet­szerűen hangzanak. A legneveze­tesebb „találkozások" egyike 1955 augusztusában történt az Egyesüli Államok dél-keleti részén fekvő Kentticky államban, Kelly és Hop­kinsville városok között. Sárga, világító szemek... A Sutton Család farmján vendé­geskedő Rav Taylor azért lépett ki a házból, hogy egy üdítőitalt hoz­zon magának a szemközti kamrá­ból, amikor a szivárvány minden színeiben világító repülő csészealj elhúzott felette. Ray visszahátrált a házba, ahol a Sutton család tizen­egy tagja tartózkodott, s ámuldoz­va mesélte, mit látott. Kinevettek, de fél óra múlva a kutya minden látszólagos ok nélkül vad ugatásba fogott, majd elkushadt a ház tövé­ben, s amikor a vendégfiú es a Sut­ton család egyik férfitagja kinyi­totta az ajtót, odakint egy homá­lyos figorát láttak közeledni. Ké­sőbb azt mesélték róla, hogy nyolcvan centi ntagas volt, mértét­kenelül nag kerek feje és sárga vi­lágító szemei voltak. A két férfi visszament a házba, fegyvert raga­dott, s amikor a különös lény már hat méter közelségbe került, bele­lőttek. Az emberke azonnal eltűnt, de három továbbit is láttak a közel­ben - egyet a háztetőn - s azokra is tüzet nyitottak. A rendőrség azon­nal kiszállt. Csak egy fluoreszkáló nyomot találtak, amelyről azt gon­dolták, hogy talán ott ért földet az NÉMI FELVILÁGOSÍTÁS EZEh! A NA PCN > V" BEI IC­TATÓ Kész­séa, •JÁR­TASSÁG ZEWE­fEM­néaus 10ULE "V VOUGLAS fAM. Fii*. SZTÁR) MEG­LELŐ KÉSZÍ­TETTE' VJlKJKLER GYÖRGY LOMBOS NÖvétiY > V" FEK­KELV Kész­séa, •JÁR­TASSÁG ZEWE­fEM­néaus 10ULE "V VOUGLAS fAM. Fii*. SZTÁR) DÜLE­DEZŐ KÉSZÍ­TETTE' VJlKJKLER GYÖRGY V t. RÉSZE A PCÉW 2. RÉSZE * V V V V H f> w ~3APÁH VÁROS AZ UTOL­SÓ, E­> * tÖTtf­STi > &YF7UW PÉLDÁN ^ > SZÜLŐ, RÉClES > KUTYA­WÁ'Z > TÁBLÁS KELÍTI TÁRSAS­JA'TÍK > SYOM­WÖVÉWV TOKOK AcntíJEi > V P* , MADÁR­RUHA ASTTA'­CIUH > v TAtJÜ­HE&YA D.7ÚLOV ATLÉTA > ÉGTÁ3, > V RÁF > V PARIPA > ÖLTÓ­GET > V •••HÓ: GÁBOR A. V RÁDI­UM f> UEPÉVEL MEG-' TISZT/'T > V V :BIZA­LOM KEHŐCS, > mnmM MUSEVS ÁLMÁT > LITER > Szikár­NYALAT > mnmM MUSEVS ÁLMÁT > [> V LPJMEÉÍ­MUÜIOÍLÓ ADRIAI VÁROS > RÁDIUM ÜZLET, BOLT HtSZE > V VEM EZ > V 2/3 AKÓ' > Kicsi-~ > V OH ttÖ­VETHE2­HtHYE VÍZ­PÁRA > V FOK.1K/T, ieóV. eetJT>E2­ICEVlIC > V OH ttÖ­VETHE2­HtHYE f V éwEtóS MA-CÁR. KER^iC­ABRAVCS > V V ÉNEJCEK TUDÓBA > foLÉ TESZ > V SEBEI > SVÁ^I Hős voa > V Í> CSATÁR fakmez­&UHA MÁKKÁ i> V SZÓ­PÁK&A1 > KAWGTÓL. MEGFOSZT > V ÜKES TOK! > POSTAFI­ÓK.! «ÓV. > V l V TÁ&, RITKÁS > encSEfj VEB ü 2 ÁfcAS IS VAN ll-VEV > Állatkerti kirándulásra viszi első osztályosait a tanítónéni. - Na gyerekek, ismeritek ezt a hosszú lábú, hosszú esőrű mada­rat? Azt is elárulom, hogy ő hozza a kisbabát. I'istike a szomszédjával tanakodik: .... (Folytatása a rejtvény­ben olvasható) egyik égi látogató. Éjjel 2.15-kor hagyták el a farmot, s mindenki le­feküdt, de még el sem aludtak, amikor a földönkívüliek visszatér­tek. Körbejárták a házat, beku­kucskáltak az ablakokon, s a do­logból ismét veszett lövöldözés lett, mely három órán át tartott. 5 óra 55 perckor az idegenek egyszer és mindenkorra eltűntek. Vagy igaz, vagy nem A fenti esetet az úgynevezett „harmadik típusú találkozások" jellegzetes példájának tekinthet­jük, ismétcsak hozzátéve: vagy igaz, vagy nem. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a Kelly-Hopkinsvil­le-i esemény néven feljegyzett ese­tet igen alapos vizsgálat követte, mely semmiféle földönkívüli lé­nyek látogatására utaló jelet nem talált. Igaz, a nyomozás vezetői azt is megállapították, hogy Taylor és a Sutton család tagjai őszinte em­berek, szellemi képességeik teljes birtokában voltak, s semmilyen különös érdekük nem fűződött ah­hoz, hogy ezen a módon váljanak hú-essé. Az azonban gyanús körülmény, amikor egy-egy ilyen eset nyomán egyszercsak elszaporodnak a har­madik típusú találkozásokról szóló bejelentések, amint az az ötvenes évek végén és a hatvanas években történt. Bizonyára nem véletlen, hogy erre az időszakra esett az első UFO-kat és földönkivüli látogató­kat ábrázoló filmek megjelenése is. Ezek a filmek nem sokat adtak hozzá a földönkívüli világokkal kapcsolatos ismereteinkhez, de so­kat tudunk meg belőlük saját am­bivalens gondolkodásunkról. Ste­ven Spilberg Harmadik típusú ta­lálkozások című filmjében például előbb egy gyilkos műhold fenye­geti a földet, majd egy jóindulatú apróságokkal teli hatalmas űrhajó érkezik, mellnek utasai zenei han­gok útján próbálják megértetni magukat a földiekkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom