Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

*1992. FEBRUÁR 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Néptánc az óvodában - Egyedüli lehetőség a hagyományok átadása a fiatalabb generációnak - vallja Kapási Júlia, a Bartina Népláncegyüttes művészeti vezetője. Az óvodáskorban kell megismertetni a gyerekeket a néptánc alapelemeivel, hiszen igaz a mondás: „Aki a múltat nem ismeri, annak nincsen jövője." A játszó tánciskolával párhuzamosan indították az idén a város tíz óvodájában, mintegy hatszáz kisgyermek részvételével a néptáncoktatást. Nem titkolt szándék, a Bartina Néptáncegyüttes utánpótlásának nevelése, így ősszel, a legtehetségesebbekből már egy előképzős csoportot szerveznek. Ám akik nem kerülnek a kiválasztott tehetségek közé, azok számára is hasznos és élményt adó lehet a heti fél óra néptánc. Felvételeink a Kadarka utcai kórházi óvodában készültek. - kapfinger gyre gyakrabban hallani a kérdést, mi lehet a szekszárdi Jazz-Quartettel? Immár két esztendeje, hogy a kiváló „négyeket" nem hallhatta a közönség, s csupán a hozzájuk közel álló körök tudnak róluk ezt, azt. Amikor az iménti kérdéssel fölkerestem dr. Kelemen Endre osztályvezető főorvost, az együttes kitűnő vibrafonosát, elmondta, betegség okán kényszerültek hallgatásra. De azóta rendben minden, így intenzíven próbálnak január eleje óta minden héten a Babits Mihály Művelődési Központban. Ha minden jól megy, májusban koncertet adnak. Több meghívást kaptak jazz-fesztiválokra, de ebben a pillanatban még nem tudják, vállalkozhatnak-e az utazásra. VisszaIntenzíven próbál a Jazz-Quartett „Nem akarunk belegyöpösödni" térve a májusi programra, Kelemen főorvos így fogalmazott: - Teljesen új anyaggal lépünk a közönség elé. Számunkra most ez a legfontosabb. Hogy az ön szavaival éljek, ez a fellépés úgymond jár a szekszárdi közönségnek. Ezenkívül nekünk is fontos mércét jelent a helyi fogadtatás. Mert jó, hogy van egy bizonyos lokálpatriotizmus is, de azt is nagyon jól tudjuk, bármennyire is sajátjának érzi a szekszárdi közönség az együttest, meg is unhatnak bennünket. - Sajnos, erre a kvartett nem nagyon ad alkalmat. - Mostanában rajtunk kívül álló okok miatt. De a másik oldalról közelítve: ha folyton azonos a műsor, megunják az emberek. A májusi új műsor természetesen stílusban nem tér el a korábbiaktól, hiszen stiláris változtatások az együttes arculatát is megváltoztatnák. Az új repertoár egy kivételtől eltekintve mind saját szerzemény. Ami a „kedvenceket" illeti, van egy lassú szám Felhők címmel és a kvartettől teljesen újszerű, majdnem jazz-rockos szám, meglepő címmel: Nem szeretjük a rockot. Az sem kizárt, hogy az új számokból már az év végén kijön a harmadik nagylemez, ami azért is örömteli a jazz-rajongók körében. mert az „előzőek" is nagyon gyorsan gazdára találtak, a Rózsavölgyibe még utánrendelést is kellett teljesíteni. Hogy miként éli meg a munkával és zenével szemben, roppant szigorú Kelemen doktor saját zenéjüket? - Amikor azt sem tudja a zenész, hogy mit csinál, akkor jó a műsor. Mert olyankor nem vagyunk görcsben, hanem zenélünk. Belülről jön minden. Ám lehet, hogy félreütök tízszer, mint annak idején Rubinstein, de attól ő még Rubinstein maradt... Utólag egyetlen improvizációs motívumra sem emlékszem. De ez a jó. És az is, hogy közel egyformán kétszer nem lehet előadni egy számot. Sőt, ha valami szuper motívumot találok, azt tudatosan elfelejtem, mégha sajnálom is. Mert nem akarunk belegyöpösödni... V. Horváth