Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-13 / 50. szám

8 1992. DECEMBER 13. Most éppen nem esik, de a folyton fúvó szél begomboltatja a kabátot, felhaj­tott gallérra serkent A szépen bekapált szőlősorok a bátaszéki úttól felvezet­nek a cseppnyi, ám minden lényeges, a kertészkedéshez, a szinte állandó ott­tartózkodáshoz nélkülözhetetlen dologgal felszerelt tanyához. Innét már Vár­domb közelebb van, mint Szekszárd, de ez mégiscsak Decsi-hegy volt, mióta a világ világ. - Hányszor permetez évente? , - Háromszor. Elég az, pedig amíg aktív vegyszereket használtam, volt év, hogy tizenháromszor permeteztem. Persze most a szőlőről beszélek. A fák igénylik a lemosópermetezést A sport az életem része is. A gyümölcsösben járunk. A fák le­kopasztott ágain egyetlen levél sincs, a hajtások pedig az ég felé mutatnak. Ol­dalágat szinte nem is látni, így széles folyosó, amin lépdelünk. - így a köztes területet is ki tudom használni - magyarázza Sipőcz Istv^^ - Kis túlzással azt mondhatom, min­den négyzetcentiméternyi területet ki­használok. Itt a sorközben zöldséget termelek, a sorokban pedig földiepret, azaz sza­mócát - javítja önmagát. - Ezt a fajta metszésmódot nem hi­szem, hogy a negyvenes években ta­nulta - mondom. - Nem is, a Sipos professzor, Sípos Béla a gödöllői agrárról tartott itt ná­lam metszésbemutatót. Úgy megmet­szette az egyik körtefámat, hogy azt hittem, köcsögtartó ágasfának sem lesz jó. Aztán olyan termést hozott, hogy mindenki csodájára járt. Azóta éri is úgy csinálom. Minél kevesebb hajtást hagyok meg, minél durvábban met­szek, annál tökéletesebb a fa, annál jobb lesz a termés. Mert a termőrügye­ket természetesen meghagyom, csak azt, ami fölöslegesen szívná az erőt, azt távolítom el. Hangos Trabant-zúgás kíséretében egy szakállas fiatalember érkezik. „A fiam" - mutatja be a házigazda. Sajnos, A házigazda Sipőcz István nyugdíj­ba vonulásakor a polgári védelem Szekszárd városi törzsparancsnoka volt, lakása Szekszárdon van, de ideje nagy részét itt a Decsi-hegyen tölti. - Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy 1933 óta itt vagyok - mondja. ­Vincellérgyereknek születtem. Apám itt, ezen a területen vincellérkedett a módosabb decsi kulákoknál. Biztos megélhetést adott ez abban az időben. Kaptunk egy hold földet, valamennyi bort, tarthattunk állatokat a tanya kö­rül. Aprójószágot, disznót, de nekünk még tehenünk is volt. Ezért meg kellett művelni a gazda két-háromezer öl föld­jét. Kezelni a borát. - Később katonatisztként mégis messze került a földtől, messze a decsi szőlőhegytől... - Sokfelé szolgáltam az országban, de végül sikerült visszakerülnöm ide. Feleségem várdombi születésű volt, szegényt egy éve temettem, ő is mindig visszavágyott. Most itt művelem a ma­gam több, mint hétszáz ölét, de itt a fiam négyszázötven, a lányom ötszáz öles birtoka, és még művelek további ötszázat, amit csak úgy használatra, művelésre kaptam. • , * Hallani is elég ezeket a számokat, elgondolni pedig, hogy valaki kétezer­kétszáz négyszögölt egyedül művel, a teljesítmény előtti feltétlen tisztelet­adást hozza. Ehhez a munkához szak­értelem is kell. - Hol tanulta? - kérdezem a házi­gazdát, miközben már a kordonosra nyírt alma- és körtefasorok között ta­possuk a sarat. - Fiatal suhanc gyerekként itt dol­goztam az újbereki gazdaságnál az ak­kori kastélykertben. Ez úgy negyven­kettő-negyvenöt között volt. Minden érdekelt, Misi bácsi volt a kertész neve, mindig ott voltam mellette és tanított. - Közös ismerősünktől hallottam, hogy biokertészkedik, ez mit jelent, nem használ vegyszert? - Ezt így nem merném kijelenteni. Mindenesetre a lényeg, hogy minél ke­vesebbet. Most már jobbára csak réz­gáliccal és mészlével permetezek. Nem mondom, tavaly rákényszerültem, hogy rovarirtót is használjak, a rizling­szilvánit pedig elkapta a lisztharmat, akkor elővettem a Bayretont is, de igyekszem a mérgező vegyszereket el­kerülni. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom