Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-13 / 50. szám

8 1992. DECEMBER 13. Most éppen nem esik, de a folyton fúvó szél begomboltatja a kabátot, felhajtott gallérra serkent A szépen bekapált szőlősorok a bátaszéki úttól felvezetnek a cseppnyi, ám minden lényeges, a kertészkedéshez, a szinte állandó otttartózkodáshoz nélkülözhetetlen dologgal felszerelt tanyához. Innét már Várdomb közelebb van, mint Szekszárd, de ez mégiscsak Decsi-hegy volt, mióta a világ világ. - Hányszor permetez évente? , - Háromszor. Elég az, pedig amíg aktív vegyszereket használtam, volt év, hogy tizenháromszor permeteztem. Persze most a szőlőről beszélek. A fák igénylik a lemosópermetezést A sport az életem része is. A gyümölcsösben járunk. A fák lekopasztott ágain egyetlen levél sincs, a hajtások pedig az ég felé mutatnak. Oldalágat szinte nem is látni, így széles folyosó, amin lépdelünk. - így a köztes területet is ki tudom használni - magyarázza Sipőcz Istv^^ - Kis túlzással azt mondhatom, minden négyzetcentiméternyi területet kihasználok. Itt a sorközben zöldséget termelek, a sorokban pedig földiepret, azaz szamócát - javítja önmagát. - Ezt a fajta metszésmódot nem hiszem, hogy a negyvenes években tanulta - mondom. - Nem is, a Sipos professzor, Sípos Béla a gödöllői agrárról tartott itt nálam metszésbemutatót. Úgy megmetszette az egyik körtefámat, hogy azt hittem, köcsögtartó ágasfának sem lesz jó. Aztán olyan termést hozott, hogy mindenki csodájára járt. Azóta éri is úgy csinálom. Minél kevesebb hajtást hagyok meg, minél durvábban metszek, annál tökéletesebb a fa, annál jobb lesz a termés. Mert a termőrügyeket természetesen meghagyom, csak azt, ami fölöslegesen szívná az erőt, azt távolítom el. Hangos Trabant-zúgás kíséretében egy szakállas fiatalember érkezik. „A fiam" - mutatja be a házigazda. Sajnos, A házigazda Sipőcz István nyugdíjba vonulásakor a polgári védelem Szekszárd városi törzsparancsnoka volt, lakása Szekszárdon van, de ideje nagy részét itt a Decsi-hegyen tölti. - Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy 1933 óta itt vagyok - mondja. Vincellérgyereknek születtem. Apám itt, ezen a területen vincellérkedett a módosabb decsi kulákoknál. Biztos megélhetést adott ez abban az időben. Kaptunk egy hold földet, valamennyi bort, tarthattunk állatokat a tanya körül. Aprójószágot, disznót, de nekünk még tehenünk is volt. Ezért meg kellett művelni a gazda két-háromezer öl földjét. Kezelni a borát. - Később katonatisztként mégis messze került a földtől, messze a decsi szőlőhegytől... - Sokfelé szolgáltam az országban, de végül sikerült visszakerülnöm ide. Feleségem várdombi születésű volt, szegényt egy éve temettem, ő is mindig visszavágyott. Most itt művelem a magam több, mint hétszáz ölét, de itt a fiam négyszázötven, a lányom ötszáz öles birtoka, és még művelek további ötszázat, amit csak úgy használatra, művelésre kaptam. • , * Hallani is elég ezeket a számokat, elgondolni pedig, hogy valaki kétezerkétszáz négyszögölt egyedül művel, a teljesítmény előtti feltétlen tiszteletadást hozza. Ehhez a munkához szakértelem is kell. - Hol tanulta? - kérdezem a házigazdát, miközben már a kordonosra nyírt alma- és körtefasorok között tapossuk a sarat. - Fiatal suhanc gyerekként itt dolgoztam az újbereki gazdaságnál az akkori kastélykertben. Ez úgy negyvenkettő-negyvenöt között volt. Minden érdekelt, Misi bácsi volt a kertész neve, mindig ott voltam mellette és tanított. - Közös ismerősünktől hallottam, hogy biokertészkedik, ez mit jelent, nem használ vegyszert? - Ezt így nem merném kijelenteni. Mindenesetre a lényeg, hogy minél kevesebbet. Most már jobbára csak rézgáliccal és mészlével permetezek. Nem mondom, tavaly rákényszerültem, hogy rovarirtót is használjak, a rizlingszilvánit pedig elkapta a lisztharmat, akkor elővettem a Bayretont is, de igyekszem a mérgező vegyszereket elkerülni. I