Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

12 , SZEKSZÁRDI lASARNAP 1992. DECEMBER 6. Bal felső sarok A futball hátországában a kö­zelmúltban megtörtént bírói inzul­tusok okán kemény, példastatuá­ló döntés mellett törtem lándzsát. Számítván arra, hogy az ejnye-bej­nye jótékonykodás a körzeti és megyei bajnokságban csak olaj a tűzre, hovatovább megrendezhetet­lenné válik a bajnokság. Tolná­ban még viszonylagos nyugalom honol, míg más megyében - ahogy a sporthetilapban olvasom - min­den hétre jut egy bíróverés. Több, úgymond kiscsapatban futballozó játékossal volt alkal­mam a napokban véleményt cse­rélni e témában. Egyik sem volt eltiltva, még kiállítva sem nagyon. Csapatukat, saját szórakozásukat tönkretevő bírói ítéletek egész so­rát említik. Ha csak minden har­madikat fogadom el objektív tény­nek, akkor is sok. Túl van az elvi­selhetőség határmezsgyéjén. Ab­ban azért egyetértünk, hogy a cér­na a legsújtóbb ítéletek sorozata hatására sem szakadhat el, úgy hogy a neandervölgyi ősember szintjére süllyedjen a sújtott csa­pat játékosa. De valamit, valaho­gyan azért tenni kéne, hogy a sportág oltárán önzetlenül áldozó, de mások szórakozását tönkrete­vő, igazságérzetét feldúló jó szán­dékú amatőr bíró sporttárs is bűnhődjön. A magasabb szinten alkalmazandó szankció itt nem ültethető a gyakorlatba, mert ha eltiltják őket, nincs helyettük sen­ki. Patthelyzet, de... Vannak ellenőrök is a világon, akiknek ugye hivatalból minősíte­ni kell a sípos ember ténykedését. Ha az ö véleményük összecseng az objektíve látni képes nézőkével, tényleg a fö alakítója volt a bíró a végeredménynek, akkor... Lehetne egy tolerancialimit, ami alatt a szövetség elrendelhetné a meccs újrajátszását... Persze a komisszárt nem feltét­lenül a bíró baráti köréből kellene küldeni.... Szigma­kulissza Gőzerővel zajlik a kulisszák mö­gött a Szigma NB I-be készülő női kézilabdacsapatának további erősíté­se. Pecsétek és aláírások nem kerül­tek az átigazolási lapokra, de a dol­gok előrehaladott állapotát jelzi, hogy már Szekszárdon gyakorol a Hódme­zővásárhely két játékosa, a szélső Csáki Éva és a beállós Csordás Ani­kó. A kapus posztra is van egy jelölt, mégpedig Gergely Erika, a Bp. Spar­tacus ifi csapatából. Ezeket az igazo­lásokat még nem lehet tutira venni, így más kluboknál is sürgölődnek a szigmások. Többek között a fő lelő­helynek számító Tatabányán is. / i A Szevasz-kupáért Az osz játékosa: Bozsér György Ami (és aki) az ötödik hely mögött van Legutóbb éppen tíz évvel ezelőtt zárt ilyen eredményes őszt a szekszárdi labdarúgás. Talán még emlékeznek - a csapattól időközben elpártolt szurkolók is - a Polyákkal, Paizzsal, Lakival fémjelzett csapatra az egycsoportos NB II-ben. Bizakodva vártuk a folytatást, de ekkor tört ki - ráadásul szekszárdi centrummal - a totóbotrány, mely ro­mokba döntött minden álmot, minden realitást. Azóta - noha újra bevezették a kétcsoportos NB Il-t - csak a túlélé­sért, a bentmaradásért játszott a mai SZPSE jogelődje, a 42 évet élt Dózsa. Végre kinőtt a szürke középszerű­ségből a szekszárdi gárda, a remélt erős közepes helyett egy egyértelmű jó minősítés került a félévi értesítőbe. Aminek igazándiból akkor lesz érté­ke, ha a bajnoki zárás után is ezt az érdemjegyminősítést lehet elkönyvel­ni. Mert a majdani végeredménynek a krónikákban is helye van. '90 hu­száros tavasza után - mely a kieső helyről az ötödikre repítette a jogelőd Dózsát - teljesen feledésbe merült a talán a szokásosnál is gyengébb ősz. Ezért, vigyázat a nagy mellénnyel fiúk, tavasszal még porig lehet rom­bolni azt, amit most elértetek! Azonban ebben a csapatban van­nak olyan markáns pontok, biztos fo­gódzók, melyeknek az összessége tar­tást, egységet kölcsönöz, ami alapján konklúzióként levonható: nagy zuha­nórepülés nem következhet be. A ta­lentum a 4-8. helyek egyikére min­denképpen feljogosítja az együttest. Minden ez alatti helyezés - bekalku­lálva azt is, hogy Fortuna nem fogad­ja őket kegyeibe - kudarc. (Értékíté­letünket a konszolidálódott anyagi helyzet tavaszi folytatására alapoz­zuk, arra, hogy a klubvezetés hozzá­teszi majd a saját millióit a városi tá­mogatás mellé - mint ahogy ősszel tette.) A mostani kibontakozás sarkköve volt - köszönhetően az előnyére vál­tozott anyagi viszonyoknak -, hogy ­végre! - együttmaradhatott a csapat, adott volt az alappillér. Amit nem csupán a megbízható közvetlen véde­lem jelentett már - csak e csapatrész megszokott jó funkcionálása esetén aligha vezethetett volna az út az él­mezőnybe. A mást a minőségileg a modernizálás irányában elmozduló középpályás játék hozta. Teszler edző jó érzékkel mixelt össze a védőeré­nyekkel bíró és a játék szervezéséhez, színezéséhez, annak folyamatossága biztosításához értő játékosokból haté­kony csapatrészt a pálya eme straté­giailag fontos pontján. Ennélfogva a Szekszárd - feljebb tolva, elkezdve a védekezést - nem a klasszikus érte­lemben bekkelt, hanem szűrte, fékez­te, pontosabban lefékezte a jobbnak vagy legalábbis esélyesebbnek tűnő ellenfeleket. S ebből - nem a csakúgy féltudatosan, „majd lesz valahogy" alapon megjátszott labdákból - vezet­tek támadásokat, mint amire a múlt­ból volt példa. Ha pedig feltétlenül hozni kellett a meccset, a második hullámban csatárszerűen mozgó em­berek révén nemcsak mezőny-, ha­nem játékbeli fölényt tudott a csapat kiharcolni, s a visszamaradok, a védő alapfeladattal megbízott játékosok je­lenléte csökkentette az ellenfelek gyors kontráinak a lehetőségét. (A korábbi évek „ösztönfocija" után ez már nem semmi.) Pontok persze vál­tozatlanul gólokból lesznek: Varga jelenléte, fokozatos formába lendülé­se gyógyírt jelentett eme meglehető­sen akut szekszárdi problémára. A rangsor - és „lábjegyzet" Tavalyi szokásunkat, játékunkat megtartva 0-6-ig hétről hétre osztá­lyoztuk a játékosokat, íme a Szevasz őszi rangsora, amivel lehet egyetérte­ni, vitatkozni, hiszen ezért találtuk ki. 1. Bozsér György (középpályás) 3,466. Na végre! Mérhető futballtu­dás alapján a csapat kétségtelenül leg­nagyobb értéke már nem engedte meg magának, hogy egy gólpassz vagy az ellenfeleket földre vivő csel­sorozat után fertályórányit sziesztáz­zon. Néha nemcsak a csapatból, de az egész mezőnyből kiemelkedett. 2. Emir Dzsinovics (középhátvéd) 3,333. A képzeletbeli építményen még mindig a mestergerenda szere­pét tölti be, amelyen már kirajzolód­tak kisebb, első ránézésre eddig nem látott, de a stabilitásra nem veszélyes törésvonalak. Ha „elfelejt" könnyel­műsködni, jobb százalékkal nyeri az egy az egyeket, újra övé lehet a Sze­vasz-kupa... 3. Nagyfalusi László (emberfogó védő) 3,285. Talán a szombathelyi Berbás okozott neki néhány nehe­zebb pillanatot, a többi rábízott csa­tárt - emberfogókra nem jellemző tiszta eszközökkel! - úgy elfogyasz­totta, mint derék napközis a tízórait. Aktívabb lett a támadójátékban, ami piaci értékét tovább növeli. 4. Mausz Antal (kapuvédő) 3,250. A tizenöt meccsből egyszer sem bet­lizett, nem róhatók fel neki egyértel­műen azok a találkozók, melyeken három-négy gólt kapott. Legalább négy meccsen bravúrosan védett. Látva a megbízhatóságát: nem csoda, hogy tartalékja, Antunics már lázasan csapatot keres. 5-7. Varga László (csatár) 3,000. Nyolc gólja (az összgóltermés csak­nem felét szerezte) önmagáért, ön­maga helyett beszél. Néhány találata elbűvölő csemegét jelentett. Miután hosszú kihagyással, kevés edző­meccsel a lábában köszönt be, voltak olyan meccsei, amelyeken legjobb in­dulattal is csak az akarását lehetett ­kettessel - díjazni. Horváth Péter (támadó középpá­lyás-csatár) 3,000. Úgy tűnik feloldód­tak azok a gátlások, amelyeket mint­egy kétéves kapu előtti tehetetlensé­ge okozott. Visszavontán csillogott gyorsasága és gömbérzéke. Már leír­nám, hogy megvan az új helye, de látva adottságait: ebből a fiúból mé­giscsak csatár kéne hogy legyen... Kvanduk Gábor (középpályás) 3,000. Ha úgy látnék a pályán, mint ő, biztosan levenném a napirendről egy irányító középpályás szerződteté­sének szükségességét. Túl szerényen, már-már. kishitűen játszik, ami kap­kodásba is átcsap, pedig aki mértani pontosságú 30-40 méteres váci stílu­sú passzokra is képes...? 8-9. Kalmár Ferenc (védekező kö­zéppályás) 2,857. A bajnokság hajrá­jáig nem voltak olyan meccsei - de még momentumai sem - ami alapján feketén-fehéren kiderült volna: ő a csapat frontembere lenne, szürke volt. A vége felé már a szerelő, a lab­dát okosan kihozó, azt még okosab­ban elosztó, a kapura csak szögletek^ nél veszélyes Kalmár „volt jelen". ™ Szergej Naumkin (középpályás) 2,857. A pici orosz téli jövetelekor csatárnak adta ki magát, de ebbéli erényeiből a zéróval egyenlőt muta­tott. Edzője, úgy tűnik rálelt arra a posztra, amiről ő eddig lehet, hogy nem is tudott, de így a csapat több­nyire hasznot húzott belőle. A rábí­zott ellenfelet lemozogta, kikapcsolta, ugyanakkor a labdakihozatalban, de az összjátékban is ügyes dolgokat mutatott. Hátha még a kapura is je­lentene némi veszélyt...? 10-11. Mihail Agapov (védő) 2,800. Az a kérdés, hogy egyáltalán kell-e ne­künk a nagy ruszki vagy sem - már nem eldöntendő. Kell. Mert része, mi több oszlopos tagja a reteszt működte­tő Dzsinovics-Kalmár-Agapov ten­gelynek - „légi deszantosként". Föld­harcosként már más a helyzet - válta­kozó kimenetelű harcot vív. A gondot vele kapcsolatosan a gondolkodás- és mozgásbeli lassúsága okozza. Koller Attila (védő) 2,800. Csapat-^ szerkezeti okból kifolyólag - egy mc^B csen nem kell három emberfogó az áK talában két ékre - középpályás portyára kényszerült, ahol remekül kamatoztat­ta védőerényeit - rendkívül sok labdát szerzett. Embere nem lévén mindig előre is kalandozott, sőt gólt is szerzett. Technikailag, hogy úgy mondjam „tör­te a labdát", s előfordult egynéhány, át­lagosztályzatát leromboló taktikai fe­gyelmezetlenség is. * Lesz-e hasonló folytatás? - fogal­mazódik meg a szurkolókban a hosszúra nyúló holtidényben. Fogas kérdés, hisz ezt az előkelő ötödik he­lyet nehezebb lesz megtartani, mint amilyen a megszerzése volt. Az indo­kolatlan eufóriában a dobogó igénye is megfogalmazódott. Ám ismerve a Haladás, a Dorog, a ZTE játékerejét, lehetőségét, célját még egy rögtön­zött erősítést bekalkulálva is, erőn fe­lüli dolognak tetszik. A csak gólkü­lönbséggel jobb másik szombathelyi csapat, a Sabaria leszorítása a negye­dik helyről - már létező realitás. Az oldalt szerkesztette Bálint György. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom