Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

12 , SZEKSZÁRDI lASARNAP 1992. DECEMBER 6. Bal felső sarok A futball hátországában a közelmúltban megtörtént bírói inzultusok okán kemény, példastatuáló döntés mellett törtem lándzsát. Számítván arra, hogy az ejnye-bejnye jótékonykodás a körzeti és megyei bajnokságban csak olaj a tűzre, hovatovább megrendezhetetlenné válik a bajnokság. Tolnában még viszonylagos nyugalom honol, míg más megyében - ahogy a sporthetilapban olvasom - minden hétre jut egy bíróverés. Több, úgymond kiscsapatban futballozó játékossal volt alkalmam a napokban véleményt cserélni e témában. Egyik sem volt eltiltva, még kiállítva sem nagyon. Csapatukat, saját szórakozásukat tönkretevő bírói ítéletek egész sorát említik. Ha csak minden harmadikat fogadom el objektív ténynek, akkor is sok. Túl van az elviselhetőség határmezsgyéjén. Abban azért egyetértünk, hogy a cérna a legsújtóbb ítéletek sorozata hatására sem szakadhat el, úgy hogy a neandervölgyi ősember szintjére süllyedjen a sújtott csapat játékosa. De valamit, valahogyan azért tenni kéne, hogy a sportág oltárán önzetlenül áldozó, de mások szórakozását tönkretevő, igazságérzetét feldúló jó szándékú amatőr bíró sporttárs is bűnhődjön. A magasabb szinten alkalmazandó szankció itt nem ültethető a gyakorlatba, mert ha eltiltják őket, nincs helyettük senki. Patthelyzet, de... Vannak ellenőrök is a világon, akiknek ugye hivatalból minősíteni kell a sípos ember ténykedését. Ha az ö véleményük összecseng az objektíve látni képes nézőkével, tényleg a fö alakítója volt a bíró a végeredménynek, akkor... Lehetne egy tolerancialimit, ami alatt a szövetség elrendelhetné a meccs újrajátszását... Persze a komisszárt nem feltétlenül a bíró baráti köréből kellene küldeni.... Szigmakulissza Gőzerővel zajlik a kulisszák mögött a Szigma NB I-be készülő női kézilabdacsapatának további erősítése. Pecsétek és aláírások nem kerültek az átigazolási lapokra, de a dolgok előrehaladott állapotát jelzi, hogy már Szekszárdon gyakorol a Hódmezővásárhely két játékosa, a szélső Csáki Éva és a beállós Csordás Anikó. A kapus posztra is van egy jelölt, mégpedig Gergely Erika, a Bp. Spartacus ifi csapatából. Ezeket az igazolásokat még nem lehet tutira venni, így más kluboknál is sürgölődnek a szigmások. Többek között a fő lelőhelynek számító Tatabányán is. / i A Szevasz-kupáért Az osz játékosa: Bozsér György Ami (és aki) az ötödik hely mögött van Legutóbb éppen tíz évvel ezelőtt zárt ilyen eredményes őszt a szekszárdi labdarúgás. Talán még emlékeznek - a csapattól időközben elpártolt szurkolók is - a Polyákkal, Paizzsal, Lakival fémjelzett csapatra az egycsoportos NB II-ben. Bizakodva vártuk a folytatást, de ekkor tört ki - ráadásul szekszárdi centrummal - a totóbotrány, mely romokba döntött minden álmot, minden realitást. Azóta - noha újra bevezették a kétcsoportos NB Il-t - csak a túlélésért, a bentmaradásért játszott a mai SZPSE jogelődje, a 42 évet élt Dózsa. Végre kinőtt a szürke középszerűségből a szekszárdi gárda, a remélt erős közepes helyett egy egyértelmű jó minősítés került a félévi értesítőbe. Aminek igazándiból akkor lesz értéke, ha a bajnoki zárás után is ezt az érdemjegyminősítést lehet elkönyvelni. Mert a majdani végeredménynek a krónikákban is helye van. '90 huszáros tavasza után - mely a kieső helyről az ötödikre repítette a jogelőd Dózsát - teljesen feledésbe merült a talán a szokásosnál is gyengébb ősz. Ezért, vigyázat a nagy mellénnyel fiúk, tavasszal még porig lehet rombolni azt, amit most elértetek! Azonban ebben a csapatban vannak olyan markáns pontok, biztos fogódzók, melyeknek az összessége tartást, egységet kölcsönöz, ami alapján konklúzióként levonható: nagy zuhanórepülés nem következhet be. A talentum a 4-8. helyek egyikére mindenképpen feljogosítja az együttest. Minden ez alatti helyezés - bekalkulálva azt is, hogy Fortuna nem fogadja őket kegyeibe - kudarc. (Értékítéletünket a konszolidálódott anyagi helyzet tavaszi folytatására alapozzuk, arra, hogy a klubvezetés hozzáteszi majd a saját millióit a városi támogatás mellé - mint ahogy ősszel tette.) A mostani kibontakozás sarkköve volt - köszönhetően az előnyére változott anyagi viszonyoknak -, hogy végre! - együttmaradhatott a csapat, adott volt az alappillér. Amit nem csupán a megbízható közvetlen védelem jelentett már - csak e csapatrész megszokott jó funkcionálása esetén aligha vezethetett volna az út az élmezőnybe. A mást a minőségileg a modernizálás irányában elmozduló középpályás játék hozta. Teszler edző jó érzékkel mixelt össze a védőerényekkel bíró és a játék szervezéséhez, színezéséhez, annak folyamatossága biztosításához értő játékosokból hatékony csapatrészt a pálya eme stratégiailag fontos pontján. Ennélfogva a Szekszárd - feljebb tolva, elkezdve a védekezést - nem a klasszikus értelemben bekkelt, hanem szűrte, fékezte, pontosabban lefékezte a jobbnak vagy legalábbis esélyesebbnek tűnő ellenfeleket. S ebből - nem a csakúgy féltudatosan, „majd lesz valahogy" alapon megjátszott labdákból - vezettek támadásokat, mint amire a múltból volt példa. Ha pedig feltétlenül hozni kellett a meccset, a második hullámban csatárszerűen mozgó emberek révén nemcsak mezőny-, hanem játékbeli fölényt tudott a csapat kiharcolni, s a visszamaradok, a védő alapfeladattal megbízott játékosok jelenléte csökkentette az ellenfelek gyors kontráinak a lehetőségét. (A korábbi évek „ösztönfocija" után ez már nem semmi.) Pontok persze változatlanul gólokból lesznek: Varga jelenléte, fokozatos formába lendülése gyógyírt jelentett eme meglehetősen akut szekszárdi problémára. A rangsor - és „lábjegyzet" Tavalyi szokásunkat, játékunkat megtartva 0-6-ig hétről hétre osztályoztuk a játékosokat, íme a Szevasz őszi rangsora, amivel lehet egyetérteni, vitatkozni, hiszen ezért találtuk ki. 1. Bozsér György (középpályás) 3,466. Na végre! Mérhető futballtudás alapján a csapat kétségtelenül legnagyobb értéke már nem engedte meg magának, hogy egy gólpassz vagy az ellenfeleket földre vivő cselsorozat után fertályórányit sziesztázzon. Néha nemcsak a csapatból, de az egész mezőnyből kiemelkedett. 2. Emir Dzsinovics (középhátvéd) 3,333. A képzeletbeli építményen még mindig a mestergerenda szerepét tölti be, amelyen már kirajzolódtak kisebb, első ránézésre eddig nem látott, de a stabilitásra nem veszélyes törésvonalak. Ha „elfelejt" könnyelműsködni, jobb százalékkal nyeri az egy az egyeket, újra övé lehet a Szevasz-kupa... 3. Nagyfalusi László (emberfogó védő) 3,285. Talán a szombathelyi Berbás okozott neki néhány nehezebb pillanatot, a többi rábízott csatárt - emberfogókra nem jellemző tiszta eszközökkel! - úgy elfogyasztotta, mint derék napközis a tízórait. Aktívabb lett a támadójátékban, ami piaci értékét tovább növeli. 4. Mausz Antal (kapuvédő) 3,250. A tizenöt meccsből egyszer sem betlizett, nem róhatók fel neki egyértelműen azok a találkozók, melyeken három-négy gólt kapott. Legalább négy meccsen bravúrosan védett. Látva a megbízhatóságát: nem csoda, hogy tartalékja, Antunics már lázasan csapatot keres. 5-7. Varga László (csatár) 3,000. Nyolc gólja (az összgóltermés csaknem felét szerezte) önmagáért, önmaga helyett beszél. Néhány találata elbűvölő csemegét jelentett. Miután hosszú kihagyással, kevés edzőmeccsel a lábában köszönt be, voltak olyan meccsei, amelyeken legjobb indulattal is csak az akarását lehetett kettessel - díjazni. Horváth Péter (támadó középpályás-csatár) 3,000. Úgy tűnik feloldódtak azok a gátlások, amelyeket mintegy kétéves kapu előtti tehetetlensége okozott. Visszavontán csillogott gyorsasága és gömbérzéke. Már leírnám, hogy megvan az új helye, de látva adottságait: ebből a fiúból mégiscsak csatár kéne hogy legyen... Kvanduk Gábor (középpályás) 3,000. Ha úgy látnék a pályán, mint ő, biztosan levenném a napirendről egy irányító középpályás szerződtetésének szükségességét. Túl szerényen, már-már. kishitűen játszik, ami kapkodásba is átcsap, pedig aki mértani pontosságú 30-40 méteres váci stílusú passzokra is képes...? 8-9. Kalmár Ferenc (védekező középpályás) 2,857. A bajnokság hajrájáig nem voltak olyan meccsei - de még momentumai sem - ami alapján feketén-fehéren kiderült volna: ő a csapat frontembere lenne, szürke volt. A vége felé már a szerelő, a labdát okosan kihozó, azt még okosabban elosztó, a kapura csak szögletek^ nél veszélyes Kalmár „volt jelen". ™ Szergej Naumkin (középpályás) 2,857. A pici orosz téli jövetelekor csatárnak adta ki magát, de ebbéli erényeiből a zéróval egyenlőt mutatott. Edzője, úgy tűnik rálelt arra a posztra, amiről ő eddig lehet, hogy nem is tudott, de így a csapat többnyire hasznot húzott belőle. A rábízott ellenfelet lemozogta, kikapcsolta, ugyanakkor a labdakihozatalban, de az összjátékban is ügyes dolgokat mutatott. Hátha még a kapura is jelentene némi veszélyt...? 10-11. Mihail Agapov (védő) 2,800. Az a kérdés, hogy egyáltalán kell-e nekünk a nagy ruszki vagy sem - már nem eldöntendő. Kell. Mert része, mi több oszlopos tagja a reteszt működtető Dzsinovics-Kalmár-Agapov tengelynek - „légi deszantosként". Földharcosként már más a helyzet - váltakozó kimenetelű harcot vív. A gondot vele kapcsolatosan a gondolkodás- és mozgásbeli lassúsága okozza. Koller Attila (védő) 2,800. Csapat-^ szerkezeti okból kifolyólag - egy mc^B csen nem kell három emberfogó az áK talában két ékre - középpályás portyára kényszerült, ahol remekül kamatoztatta védőerényeit - rendkívül sok labdát szerzett. Embere nem lévén mindig előre is kalandozott, sőt gólt is szerzett. Technikailag, hogy úgy mondjam „törte a labdát", s előfordult egynéhány, átlagosztályzatát leromboló taktikai fegyelmezetlenség is. * Lesz-e hasonló folytatás? - fogalmazódik meg a szurkolókban a hosszúra nyúló holtidényben. Fogas kérdés, hisz ezt az előkelő ötödik helyet nehezebb lesz megtartani, mint amilyen a megszerzése volt. Az indokolatlan eufóriában a dobogó igénye is megfogalmazódott. Ám ismerve a Haladás, a Dorog, a ZTE játékerejét, lehetőségét, célját még egy rögtönzött erősítést bekalkulálva is, erőn felüli dolognak tetszik. A csak gólkülönbséggel jobb másik szombathelyi csapat, a Sabaria leszorítása a negyedik helyről - már létező realitás. Az oldalt szerkesztette Bálint György. f