Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

1992. DECEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 A szakértő szerint a béranyaság-kifejezés nem szerencsés, de ezt használják egy nálunk is mind nagyobb érdeklődést keltő jelenség leírására. A béranyaság lehetőségével 1976-ban kezdtek foglalkozni Amerikában. Az első bérterhesség a nyolcvanas évek elején jött létre, s azóta több mint 300 gyerek született ily módon. Hazánkban alig hallani a témáról. A Családtervezési Intézet munkatársától Lökös Márta biológustól - kértünk tájékoztatást - Kit nevezhetünk béranyának, jó egyáltalán a megnevezés? - A béranya-kifejezés nem szerencsés. Inkább dajkaanyaságról beszélünk. Genetikai anya az, aki akár fejlődési rendellenesség, akár szülési sérülés következtében nem tudja kihordani a terhességét, de érett petesejttel renK

elkezik. Ebben az esetben a genetikai pa ondójával mesterséges úton - a méhen kívül - megtermékenyítik az érett petesejtet, és ezt az embriót ültetik be olyan nő méhébe, aki vállalkozik a terhesség kihordására és a szülésre. Ez azt jelenti, hogy genetikailag nem az ő gyereke, de ő szüli meg a genetikai anya helyett. Tehát a béranya vagy dajkaanya, aki egy idegen házaspár méhen kívül, mesterséges úton' megtermékenyített magzatát befogadja, kihordja és megszüli. Szülés után pedig a gyermeket a genetikai szülőknek örökbe adja. A magyar jogszabályok ugyanis a szülő nőt tekintik vér szerinti anyának. - Mi a szerepe a tanácsadónak? - Ebben az esetben a tanácsadó szolgálat csak közvetít. Mi a párokat összeismertetjük, de a konkrét eredményről nincs tudomásunk, s az anyagi részével sem foglalkozunk. Mi csak a lehetőséget adjuk meg mind a két félnek. A dajkaanyaságra jelentkezők abban a hiszemben vannak, hogy hazánkban rengeteg milliomos genetikai szülő van. Hiszen a jelentkezők többsége anyagi helyzetén szeretne javítani, a gyors meggazdagodás reményében vállalkozik a terhesség kihordására és a szülésre. Eddig kettőszáz jelentkezőt tartunk nyilván. A jelentkezés alapvető feltétele, hogy az a nő, aki még nem szült, nem vállalkozhat dajkaanyaságra, s minden jelentkezőnek genetikai vizsgálaton kell átesnie. - Tehát dajkaanyaságra vállalkozó akadna. De vajon hányan vennék igénybe ezt a lehetőséget? - Természetesen sokkal kevesebb megrendelő - genetikai szülő jelentkezett. Mintegy tíz olyan házaspárról tudunk, akik úgy gondolják, gondolták, amikor jelentkeztek, hogy így megoldható, hogy közös gyerekük legyen. - A béranyaság például Angliában jogilag szabályozott. De tudunk olyan nyugati országról is, ahol vitás jogi problémák miatt már betiltották a (bér-) dajkaanyaságot. Hol tartunk mi? - Magyarországon hiányzik a jogi szabályzás. Hiszen például a rendelet nem ismer olyan fogalmat, hogy bérvagy dajkaanyaság. Sok minden vár még tisztázásra ezen a területen. L'RBÁN ILONA Foghíj Több ezer fogkefét küldött ajándékba a Máltai Szeretetszolgálat megyénk óvodáiba és iskoláiba a napokban. A gesztus gyönyörű - bár elgondolkodtató. Egy kicsit olyan ez, mint mikor mosdatlan ember szappant kap névnapjára. Tényleg ennyire szegények lennénk, hogy még fogkefére sem telik? Vagy nem a pénztelenség van a jelenség mögött, hanem valami más? Az sajnos tény, hogy az egy főre jutó fogkefe- és fogkrémvásárlásban negatív csúcsot döngetünk. Pedig a nagy gyártócégek igazán kitesznek magukért: 2-3 csokoládéreklámra jut 1 fogkefe-fogkrém hirdetés is. Borsos ára ellenére - saját gyermekeimen is lemérve - a csokoládék hírverése hatásosabb. 100-150 Ft-os fogkrém valóban luxus a létminimum körül élőknek - és az üzletek ezekkel vannak tele. Hogy is van ez? Jönnek a gazdag NYUGATI gyártók - lesöprik a magyar fogápolási cikkeket a piacról - a boltok telítettek áruikkal. - A kereskedőnek mindegy, hogy 3 fogkeféért kap 100 Ft-ot, vagy egyért. Ha ez a tendencia így folytatódik, megérhetjük, hogy a lakosság 25%-a megengedheti magának, hogy világszínvonalú termékekkel ápolja fogait, a „ maradék" 75% meg nem mos fogat semmivel. Ez vészes gondolatmenet, de félek, van benne igazság. DR. BÉNY1 MÁRIA Születtek Bencze Rebeka XI. 25., Szűcs Szabina XI. 25., Berta Péter, Gyurkó Viktor Richárd XI. 28., Buzási Norbert XI. 29., Gulyás György Bence XI. 30. Az újszülötteknek és szüleiknek jó egészséget kívánunk! Átlagos, kétgyerekes munkás házaspár személyi jövedelemadója, az összes jövedelem százalékában, 1991-be

n A HVG nyomán Képünk Európában Jó szerencsém úgy hozta, hogy november utolsó előtti hetében egy Mercedes mikrobusszal eljuthattam Szekszárdról egészen Kassel magasságáig. A két település ismeretes módon nem szomszédos. Egy szekszárdi kft. jogügyletei és anyagbeszerzései kapcsán tolmácskodhattam. A hosszú út természetesen sok élményt kínált. Itt néhány apróság. A legjobb benyomást azok szerzik Magyarországról, akik Hegyeshalomra befutnak. Határállomásunk összehasonlíthatatlanul különb, mint a nickelsdorfi, a salzburgi, vagy a kieJersteini. Egy holland kamionos valósággal áradozott a magyarok udvariasságáról és arról, hogy ha történetesen valamelyest rostokolni kell, itt tágas váróterem épp úgy rendelkezésre áll, mint éjjel-nappal nyitva tartó büfé. Ezen a téren valóban felzárkóztunk Európához. Más vonalakon ez jámbor illúzió, mert tőlünk nyugatabbra is tesznek egyet s mást a maguk érdekében, és nem lesznek bolondok megállni, hogy bevárják a magyarokat. Akiket egyébként leplezetlen rokonszenv kísér ugyan, de azt nyomokban se lehet észrevenni, mintha nagyon foglalkoznának velünk. Hazánk jelenlétét egy Kassel melletti kisvárosban pompásan adjusztált Pick-szalámi kazlak formájában lehetett észrevenni. München mellett van egy nagy hírű üvegházi kertészet és egy drága lovasiskola, mindkettő magyar tulajdonban. Ottlétünk idején magyar tulajdonba került számtalan roncsautó is, melyeket utánfutók sora szállított haza. Egyikmásikuk úgy festett, mint egy összegyűrt cigarettás doboz. - Ennyirek koldusok maguk? - kérdezte Meringben valaki, akinek totálkáros Renault mikrobuszáért a portyázó magyar első szóra leszámlált az asztalra 5000 márkát. Ugy tűnik, hogy nem volt a legbölcsebb és legízlésesebb dobra vert határidőt hirdetni a 4 évesnél idősebb jármüvek behozatalára. Aki ismerőseink közül járt már Magyarországon, az általában jó hírünket viszi. Beszélgetőtársunk tavaly decemberben késő este járt Szekszárdon, valószínűleg ezért csak Budapestre tette mérsékelten hízelgő megjegyzését: - Budapest nagyon szép piszkos város! Valóban az. Amíg a határok spiritualizálódása az őrizet szempontjából közelit a valósághoz, a vámkezelésre ez nem vonatkozik. Nickelsdorfban a már említett holland kamionos 14 féle áru kiengedését intézte, a magyar beeresztést igényeknek megfelelően árucsoportonként 5-5 példányban. A hetvenedik bélyegző után az osztrák vámos udvariasan megkérte: - Megtenné nekem, hogy legközelebb Szlovákián át megy a magyarokhoz? Dolgozzanak azok is! Mi különböző környezetvédelmi cikkeket hoztunk, melyeket a német-osztrák határnál dobozonként leplombáltak. Gázspray szállítmánnyal valószínűleg már régen otthon lehettünk volna, de mert áruinkról még sosem hallottak, hosszú órákig várakoznunk kellett. A gépkocsi maradt, mi érvényes útleveleink birtokában akadálytalanul mehettünk a már szabad területen lévő (méregdrága) Határ étterembe ebédelni. Mivel Magyarországon tolmácsra már nem volt szükség, én megtömtem a legszükségesebbekkel a válltáskámat, és végérvényesen hazatértem. Autóstoppal mentem Győrig, onnan vonattal Szekszárdig. A táska 6-8 kiló súlyú lehetett, egyetlen éber vámőr se törődött vele. Szép összeget kereshettem volna, ha a tartalma hasis. Nem az volt. ORDAS IVÁN