Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

Első ízben került sor magyar est megrendezésére partnervárosunk, a németor­szági Bietigheim-Bissingen városának felkérésére. A tudósító örömmel számot be erről a november 27-i péntek estéről, amikor egy kis Szekszárdot loptak az Enzfolyó partjára honfitársaink. A Bartina néptáncegyüttes magas nívójú produkciója mél­tán aratott sikert, de testvérvárosunk polgárai ízelítőt kaphattak a magyar konyha­kultúrából - megízlelték a szekszárdi töltött káposztát -, a Gemenc Szállófőszaká­csa, Návai István konyhafőnök és Balogh Katalin 3. évfolyamos szakácstanuló közreműködésével. Az A Hscavin borait Varga János mutatta be az est résztvevőinek, és mert svábföl­dön is híres a bissingeniek szőlő- és borkultúrája, egyben „szakértőként "kóstolták a szekszárdi nedűket, a szekszárdi cabemetet, a chardonayt és a bikavért. A 76 éves, 1947-ben Mekényesröl kitelepített Sthib János bácsinak a chardonnay ízlett legjob­ban, nem véletlenül, hiszen az ö valamikori faluja Lengyel mellett található és Len­gyelről köztudott, hogy már a múlt században is Chardonayt exportáltak Fran­ciaországba. Manfréd Listfőpolgármester melegszavú köszöntőjében felelevenítette a két vá­ros közti szoros kapcsolatot, amit már jelez, hogy szekszárdi ápolónők dolgoznak a helyi kórházban, kitűnő a kapcsolat a szekszárdi Deutsche Bühnevel, a big banddel, , a húsipar asztaliteniszezőivel és a Bartina néptáncegyüttessel, amely már nem első alkalommal lép fel a városban. A két település kötődését mutatja az is, hogy a Bartina néptáncegyűttes egyik nagyszerű táncosa, Papp Andrea már a bietigheimi kórház dolgozója. A hagyományok szerint ezen az estén városunkat Kocsis Imre A ntal polgármes­ter is képviselte, átadva Szekszárd város polgárainak üdvözletét. Az egy napra sűrűsödő „ villámgyors látogatást" legfrappánsabban a szekszárdi Volán két gépkocsivezetője, Szentgáli István és Deli Tiborfogalmazták meg, akik ré­gi fuvarosai a Bartina néptáncegyüttesnek. Ők denevérjáratnak nevezték az utat, mert szerdán éjjel indultunk, csütörtök este érkeztünk, a pénteki fellépést követően pedig hajnali kettőkor kerültünk, na nem ágyba, hanem az autóbusz semmiképp sem alvásra tervezett üléseire. A háromnapos németországi villámlátogatás zöngéje az volt, hogy a Bietigheim­ben eltöltött egyetlen éjszakát a fiúk és a lányok egy szobában, közös hálóhelyen ­egy iskola tornatermében - tornaszőnyegen „ágyazva" töltötték el. -kafi­1992. DECEMBER 6. , SZEKSZÁRDI TASARIAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom