Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-22 / 47. szám

12 SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 22. Bal felső sarok Ami egy jó ideig vágyálom volt csapataink számára (eljutni a kosárlabda őshazájába, Amerikába), az ma már lehetséges. Csupán jó kapcsolatok, szervezés kérdése. Az egykori Bp. Honvéd után a paksiak is útra keltek - úgymond turnézni. Hogy a turisztikán túl szakmai haszonnal is járhat a kéthetes program, aligha vitatható. Főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy a magyar férfiválogatott immár hagyományosan teljesen formális EB-selejtező-kötelezettségei miatt szünetel a bajnokság a felsőházban. Mi, akik több évtizede a harmadik világ legalján tanyáztunk ebben a sportágban férfivonalon, mindenkitől - különösen Amerikában - csak tanulhatunk. Elvben. Ne áltassuk egymást! A profizmus gyakorlatát és szemléletét röpke két hét leforgása alatt még felfogni sem lehet, nemhogy elsajátítani. Éppen ezért nem kéne a jól hangzó púderszövegekkel („magunkba szívunk valamit a profivilágból", meg ehhez hasonlók) előhozakodni, mintegy megideologizálni az út szükségességét. Már formálisan is sántít a dolog, mert a mieink csak kristálytisztán egyetemista amatőrökkel mérhetik össze tudásukat, bármelyik profinak jegyzett csapat ellen a bohózat kategóriájába tartozna a mérkőzés. Állítom mindezt egy keserű tapasztalás okán. Nyáron ugyanis volt szerencsém látni a szomszédos Baján a magyar válogatott ellen egy 16-17 éves, nem magas (mármint a sportág mércéjével mérve), néhány egyetemről összegyűjtött amerikai együttest. Felkészülési meccs volt ugyan..., de a számunkra nem éppen szívderítő konzekvenciák levonására kitűnő alkalmat teremtett. Többek között azt, hogy a mi NB I-ünk jeles képviselői az ottani nem menőnek számító egyetemi bajnokságokban való elinduláshoz a szakmai minimumot sem ütnék meg. Odaát már régóta a „levegőben játsszák" ezt a gyönyörű sportágat. Ami az ilyen túrák hasznát illeti, már azzal beérnénk, ha az amerikai amatörök profimentalitásából csak apró morzsákat haza hoznának a mi magyar léptékkel mérve nem rosszul fizetett ó/profijaink. Ebbéli impulzusok hatására például az utolsó tavaszi fordulótól szeptember végéig - amíg szünetel a bajnokság -nem felejtenék úgy el a sportágat, foglalkozásukat, mint azt jó ideje megteszik... Szevasz-kupa A Haladás-Szekszárd mérkőzésen (0-0) munkatársunk a következőképpen értékelte (0-6-ig) az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (4) - Nagyfalusi (3), Dzsinovics (4), Kalmár (4), Agapov (4) - Bozsér (3), Naumkin (3), Koller (3), Horváth P. (4) - Varga (2), Nagy (2). Sportműsor SZOMBAT: Labdarúgó NB II.: Szekszárd-Mohács (13) Kosárlabda NB I.: Közgáz-KSC Szekszárd (11) Arccal a közönség felé Ráczék a szekszárdi bunyóért Pontosan négy évvel ezelőtt nagy empátiával írtunk az időközben „kiszámolt" szekszárdi ökölvívás egy esetleges újjászületéséről. Mint fiókszakosztályba ekkor invesztált be pénzeket a mára már törpülni látszó paksi bokszfellegvár. Ekkor került a városba - ismert romániai edzőként - az Erdélyből áttelepült Rácz György, aki titokban abban reménykedett, hogy néhány éves ténykedésének eredményeképpen szakmai és financiális téren is olyan helyzet alakul ki a sportágban, hogy a nagy testvértől megszabadulva önállóvá válhatnak, ami egy újabb korszak nyitányát jelenthetné. Nos ehhez képest a mai helyzet?... Jóval kaotikusabb, mint a '88 őszi. A további létezés, a talpon maradás szorító gondjai lengik körül szorítójuk környékét. Paks már jelezte: örül, ha saját magát eltartja, nem bírja el de nem is nagyon akarja... - a fiókokat. Szekszárd város ugyan - mint egy itteni komoly hagyományokkal bíró sportággal kapcsolatosan illik üdvözölte a '88-as újraalakulást, de igazándiból mégsem számolt vele komolyan. Gyanítjuk, nem volt itt lenézés, lesajnálás vagy éppen tudatosan leosztott mostohagyerek szerep, hanem a Rácz-csoport, mint „paksi leányvállalat" fehér folt volt a városi sporttérképen. A hőn óhajtott önállóság most igaz nem ilyen háttérrel képzelték rájuk köszön. Rácz György újfent a mindenes szerepében talpal naphoszszat a városban és azon kívül: nincs mese, elő kell teremteni a jövő évi létezés feltételeit! Hogy az a tizenhattizennyolc gyerek akikkel dolgozik köztük serdülő magyar bajnok és bronzérmes - ne csak megmaradjon, vegetáljon, hanem korosztályt váltva fejlődjön... - Akikre ráépülhet az igazi szekszárdi boksz, akik programot, eseményt csinálhatnak a helyi közönségnek - veti közbe az edző. - Ami legjobban elszomorít az eltelt négy évben, hogy nem tudtuk megmutatni, ha úgy tetszik eladni magunkat az itteni, bokszra fogékony közönségnek. Volt egy nagy sikerű rendezvényünk, majdnem teltházas, a városi sportcsarnokban, ami bizonyította: az igény erre a sportágra most is megvan. - Mennyire érzi gondnak azt, hogy négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a piramis alja kész legyen. A még jobb eredmények a szponzori esélyt növelhetnék... - Nem úgy jött be az, amit elképzeltem. Úgy gondoltam, ha a romániai szerény körülmények közepette sikeres tudtam lenni a válogatottnál és a klubnál egyaránt, akkor Magyarországon is - ahol a nagy átlagban jóval jobbak már a feltételek, akkor jönnek az eredmények. A toborzók eredménytelensége, a lemorzsolódás rámutatott: a jobb feltételek, az élet más minősége inkább hátráltatja, mint elősegíti a sportág itteni esélyeit. Az sem segítette előre az ügyet, hogy nem tudott érvényesülni a szakmai elképzelésem. Az így vagy úgy mellettem dolgozók mentek a saját fejük után. Ahogy ők tudták, elsajátították, eszerint oktatták az ökölvívást. - Zavarta egynémely kollégát, hogy a Rácz számukra idegen, elméleti síkon közelit a bunyóhoz, noha a gyerekeket nem az akadémia lépcsőjéről gyűjtik össze. - Erről nem vagyok hajlandó vitázni. Vallom, hogy a problémás, állandóan balhézó gyerekből nem lesz komoly eredményeket elérő bokszoló, az ilyeneknek nem vagyok hajlandó pitizni. Nem akarom elkiabálni, de a mostani gyerekanyag ebből a szempontból is ideális. Az eredmények majd beszélnek. Most, ha kell három műszakban is, de csak én dolgozom velük. - De lesz-e pénz a működéshez? - Hát... Ezek most nagy mecscsek!... Bízom abban, hogy a Kispipa Kft. most is mellettünk marad. Remélem, hogy a város a maximálisan lehetséges támogatást megadja az önálló szekszárdi bokszklubnak. milliót kértem, abban a tervezetbl^P amit benyújtottam. Azért ennyit, mert a létező legfontosabbnak tartom azt, hogy önálló versenyeket rendezzünk, legalább kéthavonta nagyszabású rendezvénnyel becsalogassuk a nézőket. Ehhez kell a plusz. A többit pedig - mint mondja megtermelik. A saját eredeti vállalkozásukból. Amiről már korábban pedzegetett valamit lapunk: az amatőrök mellett 8 profi - többségében erdélyi - is dolgozik az immáron cégbíróság által bejegyzett Professional Szekszárd Boksz Klubban. Akik Rácz irányításával, felkészítésével az európai profi boksz harmadik vonalában rendszeresen ringbe szállnak. - Egyedül, mindenesként, meg lehet felelni ennyi feladatnak? - Nem. Szerencsére a fiamat Rácz Félixet magam mellett tudhatom, aki átveszi a technikai vezető, a profik esetében pedig a menedzser szerepkört. Benne volt a bokszban, ráad^^ kitűnően beszél franciául és az ar^B ban is otthon van. ^^ Az év legjobbjai Zsinórban két tucat győzelem Megálljt parancsol-e a Közgáz? Nem csekélység az, hogy a magyar női élvonalbeli kosárlabdázás két csoportra osztott 24-es mezőnyében már csak a KSC Szekszárd Bcsoportos listavezető gárdája az egyetlen veretlen. A lányok a szeptember 13-ai rajt óta éppen két tucatra való győzelmet kasszíroztak be, majdnem mindig roppant magabiztossággal hozták a rangadó titulussal illetett mérkőzéseket. Legyőzték a Sopront és a TFSE-t idegenben, s még ezek előtt az őszi idény első hazai mérkőzésén a jelentősen megerősödött KÖZGÁZ csapatát. Ez volt az egyetlen olyan szekszárdi mérkőzés, amikor csak az utolsó percben tudta bebiztosítani a KSC győzelmét 77-74re. Már azon a kora őszi napon megfogalmazódott: nem lesz „piskóta" az egyetemisták otthonában sorra kerülő visszavágó mérkőzés. A vele kapcsolatos előzetes várakozást igazoló Közgázt nagyon fűti a visszavágás vágya, az említett vereségen kívül még egyszer maradtak alul, a Sopron ellen - ráadásul odahaza. Újabb, a rájátszás szempontjából „négypontos" meccset nem akarnak veszíteni, kell nekik a Szekszárd „skalpja". A KSC-nek ugyan nem direkt célja, hogy mind a 22 meccs megnyerésével végezzen az élen az alapbajnokságban - ha így lenne, amire a mostani győzelemmel, a tizenharmadikkal igencsak megnőne az esély, a rekordok könyvébe is kerülhetnének -, de az igen, hogy a három riválist (Közgázt, Sopron, TF) mindenhol verjék. A KSC a jobb csapat, ez nem lehet vitás, de... Zsinórban megnyert tizenkét mérkőzés után már a vereség is benne van a pakliban. Babona nélkül is. Mint ahogy azt előző számunkban ígértük, a mostani és a következő két számunkban megjelentetjük a szavazólapot, melyen voksolhat a kedves olvasó a szerinte az idei év legjobb szekszárdi férfi és női sportolójára. A végeredményt eltalálok között egy háromezer forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A beküldési határidő december 8. 12 óra. Cím: Szekszárdi Vasárnap szerkesztősége 7100 Szekszárd, Béla tér 1. (A szavazólap személyesen is leadható.) SZAVAZÓLAP A legjobb női sportoló A legjobb férfi sportoló