Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 15. Bal felső sarok Világot elkápráztató magyar úszódia­dalok ide vagy oda... rendbe kell tenni az úszósport szénáját. Kezdve a napokban feltárt törvénytelenségekkel, folytatva a demokráciával összeegyeztethetetlen ve­zetési stílus (a Széchy-teamhez tartozó ve­zetőségi tagok szavazata valamiféle ab­szurd módon kettő, három, négy voksot ér) felszámolásával. Ilyen önkényuralmat az öt olipmiai arany sem legitimálhat. Hamarosan összecsap - a szövetséget eredeti állapotában visszaállítani szándé­kozó, demokratikus vágányra terelő köz­gyűlésen - a megosztott úszótársadalmon belüli két klikk: a Széchy-team és a Vidéki Úszóliga. Nagyon mélyek a személyi ellen­tétek, a kompromisszumkötés, a közös ne­vezőrejutás nem ígérkezik könnyű meccs­nek. Mindjárt itt van az egyik főkérdés, a pénzek elosztása. Szép összegeket fog kapni a szövetség, hiszen az aranyak, az ezüstök és a bronzok a következő olimpia idején remekül fizet­nek mind az OTSH-nál és a MOB-nál, vastag pénztárcájú szponzorok távolma­radása esetén sem lehetnek olyan filléres gondok, mint azokban a sportágakban, melyek adósak maradtak a frenetikus nemzetközi sikerekkel. De ezeknek a millióknak nagyon jelen­tős hányadára a Széchy-team joggal tart­hat igényt. Mert ez a műhely, ennek világ­klasszisai termelték ki, ez a csapat letéte­ményese, a garanciája a leendő világra­szóló diadaloknak. Az egész összegre - bi­zonyos nyilatkozatok már sugallják -nem tarthatnak igényt. Noha a hazai vizeken az elmúlt öt-tíz évben nem sűrűn bukkantak fel az úszó­pápa gyerekeivel konkuráló ifjonti tehet­ségek, sőt még az erős nemzetközi közép­szintre érdemesültek se nagyon. Mégis meg kell adni az esélyt azoknak a vidéki edzőknek, akik másként gondol­kodnak és cselekednek, és talán eredmé­nyesek tudnának lenni. Most, az új Dar­nyi-kvalitású tizenévesek nem feltétlenül a Komjádi vagy margitszigeti uszoda kör­nyékére születnek... Szevasz-kupa A Szekszárd-Atomerőmű SE (2-1) mérkőzésen munkatársunk 0-6-ig a kö­vetkezőképpen értékelte az SZPSE játé­kosainak a teljesítményét: Mausz (-), Koller (4), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (4) - Bozsér (5), Naumkin (3), Kvanduk (2), Kalmár (3) - Horváth P. (4), Varga (5). Sportműsor Szombat: Kosárlabda NB. I.: KSC Szekszárd­Szolnok (16) Kosárlabda NB II.: Bp. Honvéd II.­Vendéglátó SE (16) Súlyos ügyek Lénárt lapáton - fókuszban a kis Farkas Nem lesz ellenszakosztály Súlyemelőedző sporttárs, Kovács Vil­mos - tegyük hozzá, nem alaptalanul ­némi-nerhű elégedetlenségének adott hangot az úgymond helyi sajtóval kap­csolatosan: - Ha történetesen egy futbal­listának elgörbül a nagyujja, az már hír, de nálunk a doppingsztorin kívül nem kapnak nyüvánosságot az azt megér­demlő dolgok. - De ha egyszer már siralomházhoz hasonlítható a magyar súlyemelés.... ta­lán azzal segítünk, hogy nem írunk róla! - Katasztrofális az országos helyzet, de nekünk ez nem ingünk, nem vesszük magunkra, ha úgy tetszik külön kis békés szigetet jelentünk a zűrzavarban. Meg­nyertük az országos csapatbajnokságot, s a már most zajló különböző korosztályos országos bajnokságokon is van legalább nyolc bajnok- és dobogóvárományo­sunk. Mielőtt megkapnám a kérdést, hogy a nemzetközi szintről beszéljek, el­mondom: a szekszárdi EB, az olimpia után még az idén érdekelve vagyunk. Az biztos, hogy a kristálytisztán saját nevelé­sű Csizmazia Gábor ott lesz a cardiffi ju­nior EB-én, s a magyar válogatott egyik ászaként ott lehetne Farkas Zoli is, de ez már nem rajtunk múlik. Vagy megjön a hátralévő alig tíz napban a már megigé­nyelt, Göncz Árpádnál indirekt módon ezerszer megsürgetett állampolgársági kérelem vagy nem. Tavaly augusztusban érkezett Romániából, azóta mintegy megszállott úgy dolgozik, eredményei ­különösen, ha azt vesszük, hogy a na­pokban lesz csak 18 éves - kiválóak -, de még papíron mindig nem magyar. A probléma felvázolásával aligha gyorsulnak fel a honosítás eseményei, de a kis Farkas teljesítménye, fejlődése ­még hogyha nélkülözi is a bulvárisztikus elemeket - mindenképpen publicitást kí­ván. Ötvenhat küóról legfogyaszt ötven­kettőre és így is képes 105-ös szakításra, 132-135 közötti lökésre. Ezekkel a kilók­kal már több nélküle lezajlott korosztá­lyos és felnőtt világversenyre berobban­hatott volna. - Ha nem lehetek ott Cardiffban, dac­ból megnyerem a felnőtt magyar bajnok­ságot - próbálja oldani azt a feszültséget és elkeseredettséget ami a kényszerhely­zet miatt benne munkál. (A magam ré­széről kíváncsian várom az erdélyi fiú nemzetközi színre lépését: koksz nélkül is van esély az élvonalba kerülésre?). Ha hosszabban beszélgetünk, s eltá­volodunk a junior Eb-től, Farkas Zolitól, Csizmaziától - tőle a legrosszabbkor jö­vő térd- és csuklósérülés miatt ezúttal „csak" pontszerző helyet remélnek -, ak­kor azért akad téma a szakosztály és a csapat körül. Elég csupán olyan rutinkér­déseket feltenni: hol van, mit csinál az olimpikon Lénárt Ferenc? -... Az a bizonyos pohár megtelt a ki­sebb-nagyobb balhéjainak csepjeitől, azért nem borult ki idáig, mert egy nem­zetközi szintű emberünkről volt szó, aki a 24. órában felkínált lehetőségekkel ideig-óráig élni tudott. Az olimpiát köve­tően vélt és valós sérelmeire hivatkozva átesett a ló túlsó oldalára. Finoman fo­galmazva: élsporttal összeegyeztethetet­len életmódot folytat. Mivel az alapvető javulás lehetősége kizárt, ezért felbontot­tuk vele a profi szerződést. - Ha finoman is, de lapátra tettétek... - Addig míg nem talál magának új klubot, nálunk maradhat, edzhet, ké­szülhet egyénileg, a klub színei alatt is in­dulhat. Nem került az utcára. Hétközben bombameglepetésként hatott a Nemzeti Sport híre, mely szerint Szekszárdon, a Polgári SE égisze alatt vi­lághírű bolgár és volt szovjet kiválóságo­kat foglalkoztató, a Szekszárdi Húsipari SE-vel konkuráló új súlyemelő szakosz­tály alakul a közeljövőben. A hír hátteré­ről, az SZPSE elnökénél, a volt súlyeme­lőedzőnél, Balogh Lászlónál érdeklőd­tünk. - Nem tudtam, hogy síijak vagy ne­vessek, amikor elolvastam a sportl^At rét, amihez nem én szolgáltattam i^p mációkat. - Akkor ki? - Fogalmam sincs. Az a gyanúm, hogy az újságírók nagyon keverték a sze­zont a fazonnal, úgy sütötte ki valame­lyik ezt a szenzációnak számító sületlen­séget. Jó másfél hónappal ezelőtt való­ban fontolgattam - mivel a magyar súlyemelést jó néhány kóklernek sike­rült tönkre tennie hogy csinálunk egy szakosztályt. Aztán letettem róla, mert semmi értelmét nem láttam annak, hogy innét Szekszárdról megváltsam a világot. Közben összehozott a sors egy moszkvai üzletemberrel, aki tapogatózott nálam: keresnék-e klubot a Magyarországon le­telepedni szándékozó világhírű súly­emelő barátjának. Az üzleti érdek miatt igent mondtam, vagyis versenyezhet a mi színeinkben. Ha olyan eredményeket produkál, szerződtetett profi is lehet. Ennyi a valóságalap, a többi felejtésre va­ló kacsa. Zan g Wangról - a betegség csak kamu Hol csavarog a kínai pingpongosunk? A „megpattant", szekszárdi színek­ben versenyző kínai Wang Xuxia Buda­pestről feladott levelében valami olyas­mit állított: édesapja váratlan súlyos be­tegsége miatt azonnal haza kell utaznia, egy hónap múlva újra itt lesz. Túlva­gyunk az említett időn, az európai nor­mákra különösebb tekintettel nem lévő, egyébként roppant szimpatikus kínai lánynak hűlt helye, klubja semmilyen ér­demleges információval nem rendelke­zik. Wang egyik gyakran látogatott törzs­helyétől, a budapesti kínai klubtól sem tudtak útbaigazítást adni a játékos éppen aktuális nagy világcsavargásáról, mert merő naivitás azt hinni, hogy valóban otthon van. Csak nem ad jelt magáról. A napokban amolyan nyomravezető füst­jeleket sikerült felfedezni, egy hitelt ér­demlő személytől - a BSE kínai játékosá­tól, egy bizonyos Zangtól - sikerült infor­mációkhoz jutni. (Mellesleg: ő a másik kínai a magyar mezőnyben, szó volt róla, hogy a magyar ranglistaversenyeken a párosban együtt indulnak.) Zang szerint Németországban „árulja magát" - mármint pingpongosként - s itt találkozik vagy már találkozott azzal a svédországi kínai fiatalemberrel, akivel magyarországi tartózkodása idején is fenntartotta a kapcsolatot, s akit kellő ok­mányok hiányában egyszer Magyaror­szágra is becsempészett. Egy másik felté­telezés szerint Németországban csak üz­letel, Svédország az úticél. A hoppon maradt húsos klub vezető­je, Mercsényi Gyula a MOATSZ-on ke­resztül intézkedett, ha valahol újra fel­bukkan, a nemzetközi szövetség vonja be játékengedélyét. Bár gyanítjuk: leendő új hazájában nem Wang Xuxia névre kér játékenge­délyt. M Gasztro-Húsipar 19-60(11-35) Bátaszék-Őcsény 65-15 (31- 7) Ifjú Titánok-Favorit 42-30 (20-14) Főiskola-AIR Sportbüfé 54-43 (32-15) A tabella állása: 1. Főiskolai DSE 2. Húsipari SE 3. Bátaszék SE 4. Ifjú Titánok 5. AIR Sportbüfé 6. Gasztro 7. Őcsény 8. Favorit 9. Garay Gimn. DSE 3 3- 202- 92 6 pont 3 3 - 158- 77 6 pont 3 2 1 150- 91 5 pont 2 2 - 88- 56 4 pont 3 1 2 125-139 4 (+17 pont) 3 1 2 93-133 4 (-17 pont) 3 - 3 59-192 3 pont 2 - 2 55- 87 2 pont 2 - 2 59-122 2 pont Triatlon-buli A Tolna Megyei Triatlon Szövet­ség november 20-án 16.30 órai kez­dettel Szekszárdon a régi Várme­gyeháza borozójában tartja évadzá­ró rendezvényét. A vacsorával egy­bekötött eseményen jutalmazzák a megye legjobb triatlonistáit, és azo­kat akik a legtöbbet tették a sportág fejlődéséért és népszerűsítéséért. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom