Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-25 / 43. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. OKTÓBER 25. Bal felső sarok... Kökénnyel, Ráczcal simább volt... Hajnal kétesélyes külön meccse saját csapatával Kell-e még és milyen szerepben Szabó Attila? Ha minden igaz, visszaköszön az ezerszer elátkozott Kutas-korszak egy modernizált epizódja labdarúgásunkban. A focikedvelők bizonyára emlékeznek arra az időszakra, amikor télvíz idején az ismert budapesti lóversenypályán futtatták és tesztelték NB I-ünk „aranylábúait". Ezeken általában a meccsen is nagy munkabírású, kéttüdejü, egykori honvédos Pintér szokott nyerni. Kutas távozása vagy bukása - a jó ég tudja, melyik a helyes? - után a „dumalabdában" nemzetközi szintű alakításokra képes futballvezetök azonnal elvetették a módszert, mely - mint hangoztatták ostoba emberek ósdi találmánya. „Mi köze a labdarúgásnak közép- és hosszútávfutásnak egymáshoz, a futball speciális mozgásanyagára tekintettel lévő speciális állóképességre, gyorsaságra van szükség. Sporttudományosanfeltétlenül igazuk volt, Csakhogy... Az a játékos, aki nem tudta 12 perc alatt a minimumként előírt háromezerkétszáz métert teljesíteni, az olyan messze volt, van a speciális fizikai képességektől, mint e sorok írója Szergej Bubka éppen aktuális rúdúgró világcsúcsától. Gyakorlatilag már Marseille óta hiányoznak azok a fizikai alapok, amire bátran lehetne építeni, amiről a magyaros technika mindenekfelettiségének hangoztatása közepette teljesen megfeledkeztünk. Pedig hát télvíz idején mindig nagy a fogadkozás, nem egy csapat megengedheti magának, hogy alapozás céljából valamelyik mediterrán országba utazzon. Es még sincs markánsan jelentkező eredmény. Ha külföldi szakembereket arra kérnek, hogy fejtsék ki véleményüket a mifelénkjátszottfociról -ne udvariaskodva! - akkor szinte mindegyik a nem megfelelő fizikai állapotot említi. A magyaros virtusban eddig feltétel nélkül bízó szövetségi kapitány Jenei is már gyanakvó e tekintetben. Bejelentette, hogy Szaloniki után leteszteli a válogatottakat. Az adatok nemzetközi összehasonlításban való vizsgálata mindenképpen tanulságosnak ígérkezik ' - szűkebb szakmán túl is... Szevasz-kupa A Dorog-Szekszárd mérkőzésen (20) tudósítónk 0-tól 6-ig a következőképpen látta az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (3) - Pető (2), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (4) - Koller (2), Naumkin (2), Bozsér (3), Kvanduk (3), Horváth P. (2) - Varga (2). Sportműsor Szombat: Kézilabda NB I. B: Szigma-Magyar Kábel (14) Kosárlabda NB I.: KSC SzekszárdZala Volán (16) Labdarúgó NB II.: Szekszárd-Tatabánya (13.30) Nem hiszem, hogy a több mint két évtizedes edzői pályafutása során annyit vívódott, töprengett volna önmagában Hajnal József kézilabdaedző, mint amennyit az elmúlt bő egy hónapban, amióta elvállalta a Húsipari SE- Szigma csapatának irányítását. Eddigi mérlege ötvenszázalékos: háromszor nyert a csapat, ugyanennyi szer veszített, ami - figyelembe véve azt, hogy a bajnoki célkitűzés a 2-5. helyek egyikének a megszerzése - nem rossz. Az országosan elismert, szakmailag respektált nevelő edzőnek nem az elvesztett pontok okoznak fejtörtést, hanem az a költőinek semmi szín alatt sem nevezhető kérdés: vajon maximálisan partnerei lesznek-e a szekszárdi játékosok szakmai elképzeléseinek megvalósításában? Ha igen, akkor nincs kétsége afelől, hogy a jelenlegi játékosanyaggal a vezetés elvárásainak megfelelve beviszi a csapatot az NB I-be, ha nem?... Akkor ő lesz az - mind mondja -, aki az esetleges szerződésbontást kezdeményezi. Ez a külön meccs kétesélyes, nincs iksz. A feladat azért igen nehéz, mert a játékosok szinte mindegyike erősen kötődik az előző edzőhöz, Szabó Attilához, közülük nem egy miatta, érte húzott szerelést, s folytatta újra sportpályafutását. Az eredmény és az élmény együtt jelentkezett, nekik ő az etalon, és hideg racionalizmussal veszik tudomásul az egészen más karakterű új tréner kiváló szakmai kvalitásairól szóló cikkeket, véleményeket. Az átmenet gyötrelmes napjai zajlanak, s e külön meccs végeredménye, az új klubban zászlót bontó szekszárdi női kézilabdázás helyzetére is hatással lehet. Ha a sportági alázattal beoltott Hajnal nem ver gyökeret, akkor... Élek a gyanúperrel, hogy edzőkérdés megnyugtató megoldása a Húsipari Szigma estében, nem egy szokványos feladat lesz... Hajnal József vezető edzőben a kételyek és a remények munkálkodnak, ezúttal talán az utóbbiak vannak túlsúlyban. - Értelmes fiatalokról és néhány felnőttről van szó, nem hiszem hogy valamelyikőjük is komolyan gondolhatja, hogy én akarva vagy akaratlanul, de ellenük lennék, hátráltatnám kézilabdás céljaik elérésében kezdte az edző, - Mindjárt az első találkozás után elmondta, hogy a vezetés mit vár el tőlem, s ennek eléréséhez mit kérek én tőlük. Ennek lényege: a céltudatosság és vasfegyelem az edzéseken, mérkőzéseken, ez egyébként alapfilozófiám, s eddigi pályafutásom ebben igazolt, ebben nem ismerek megalkuvást. Minden nagyszerűen indult, a csapat remekül küzdött a bemutatkozó mérkőzésen győzött a Malév otthonában, a taktikai feladatot is remekül megoldották, amit kértem. A nagykanizsai mérkőzésen is hasonlók voltak a benyomásaim. Aztán jött a hétközi edzésmunka, ami rengeteg szenvedést, monotóniatűrést és figyelemkoncentrációt követelt. Egy új helyzet állt elő, amit nehezen tudtak feldolgozni, lereagálni. Emlékezetükben még frissen élt az engem megelőző időszak vidám évelődő hangulata. Kezdett fagyossá válni a légkör, szörnyű napokat éltem át. Leolvastam az arcokról, hogy képtelenek a lányok arra koncentrálni, amit mondok, csak testben voltak jelen. Amitől, megmondom őszintén, én is egy kicsit magamba zuhantam. A vereségeket meg tudtam emészteni, mert azok optimálisabb esetben is benne vannak a pakliban, de azt, hogy nem küzd a csapat, azt nem. S ezt észre vették a vezetők is. Heimann János szóvá is tette, s igaza volt. - A legutóbbi mérkőzés Dunaújvárosban még nem arról győzött meg bennünket, hogy a küzdőszellem tekintetében alapvetően változott volna a helyzet, sőt... - Ezúttal a két ukrán profi játékos hozzállása, akarata egyáltalán nem olyan volt, ami profiktól elvárható. „Tányának" mindenképpen észre kellett volna vennie, hogy az ő kiállítására megy ki a játék. Besétált a dunaújvárosiak csapdájába, melynek elkészítésében a riválisunk, a Caola otthonából érkező zalaegerszegi bírók is partnerek voltak. Lénának fájt ugyan nagyon a dereka, mert egy korábbi meccsen alaposan megtaposták, de nem annyira, hogy jó előre feladja a küzdelmet. Egy profi ilyet nem tehet, hanem a végsőkig küzd. Melletük még fegyelmezetlenül játszott Czirok Éva és nagyon sokszor betlizett a kapuban Flick Móni. Ilyen teljesítmények mellett nem megyek el szó nélkül, mindegyik játékost megbüntettem. A csapat meghatározó játékosairól van szó, remélem lesz foganatja. Ellenben az igazi szekszárdiak közül ilyen tekintetben senkire sem lehetett panaszom. Geiger Kinga például magára hagyatottan is oroszlánként küzdött, vitte a csapatot, 9 gólja önmagáért beszél, a sérüléséből még nem teljesen felépült Bálintné Tóth Ági is a körülményekhez képest hozta magát. Szóval a szekszárdiak, a helyi tehetségek nem lógtak ki a sorból. Nekem, a végül is még idegen edzőnek ez a tény, nagyon fontos. Ebből erőt meritek! A játékosok talán most elhiszik, hogy értük vagyok, értük haragszom. Azért jöttem le, hogy segítsek nekik, hogy idővel NB l-es játékosokká válhassanak. Ebben akarok segíteni nekik, ezért akarom, hogy az edzéseken ne legyen egyetlen elveszett perc sem. A javukat, az érvényesülésüket akarom. Ha egy Rácz Mariannak, ha egy Kökény Beának segíteni tudtam, akkor talán nekik is... - Az itteniek közel sem akkora tehetségek, mint az iméntfelsoroltak, de lelkiekben jóval érzékenyebbek lehetnek. Nem gondolja, hogy egy-egy szituáció után a kelleténél durvábban leteremtette őket, ami bizalomvesztéshez vezetett? - Nem emlékszem ilyesmire. Olyat egyikőjüknek sem mondtam, amivel személyiségében, emberi mivoltában megbántottam volna. - Szakmai kvalitásait a közvélemény elismeri, ehhez nem fér kétség, de találkozni olyan véleményekkel, hogy felnőtt csapattal még egyáltalán nem dolgozott, nem biztos, hogy itt adaptálni képes a tudását. - Nagyon örülnék, ha megkapnám a lehetőséget a bizonyításra. Itt nincs mellébeszélés, az eredmények, a csapat játékának tudatossága szervezettsége vagy ezeknek a hiánya úgy is minősít. Ha formálisan, hivatalosan nézzük a dolgokat, akkor valóban életem első felnőtt csapatánál vagyok, vagyis más körülmények között debütálok De ebben a csapatban mindössze hár&W felnőttkorú játékos van, s abból is kettő a külföldi. Itt Szekszárdon ugyanolyan fiatal, érésben levő játékosokkal kell foglalkoznom, mint a pályám során már annyiszor. Ezért is volt motiváló a feladat. Nem kész játékosok alkotta csapathoz érkeztem, ha- nem egy olyanhoz, amelynél képeznem kell a játékosokat, így múltam - tekintettel a szekszárdi helyzetre - inkább előny, mint hátrány. - A korábbi edző, Szabó Attila, fokozatos háttérbe szorulása, majd teljes eltűnése a csapat közvetlen közeléből kétségtelenül nehezíti az edző és a csapat közötti híd megépítését. Első nyilatkozatában még az állt: minden további nélkül el tudja képzelni pályaedzőjének, segítőtársának. - De nem így alakultak a dolgok. Amikor nagy-nagy sajnálattal azt tapasztaltam, hogy azon az edzésen, amikor beugrott helyettem egészen mást csináltatott, mint amit megbeszéltünk, hogy a mérkőzéseken amelyen jelen volt a lelátóról, vagy a csapat közeléből egészen más instrukcj^k kat adott, akkor láttam, éreztem, hogy SP ben a fura kettősségben nem mehetnek tovább a dolgok. A felelősség az enyém, így a legalapvetőbb dolgokban a döntés is. Fejet hajtok az előtt a munka előtt amit elődöm végzett, ha egy edzőhöz ilyen mélyen kötődnek a játékosok az nem véletlen. Egyjól felkészített csapatot vettem át, ami szakmailag is minősít. Nem üldöztem el a csapat mellől, ez tévhit. Nem én mondtam neki, hogy ne utazzon el a csapattal, ne jöjjön ki az edzésekre. Mivel ajátékosok megnyerése a mostani és a későbbi munkám során is nélkülözhetetlen, a kezdeti negatív tapasztalatok ellenére amondó vagyok: Szabó Attilának részemről adva van a pályaedzői szerepkörben a visszatérés. De csakis ebben... Kosárlabda BEK-mérkőzés Szekszárdon? A Minszk csapatát kapta ellenfélül a magyar női bajnokcsapat, a PVSKCoorder a BEK nyolcaddöntőjében. Az ellenfél nehéz anyagi helyzetére hivatkozva lemondott a pályaválasztói jogáról, így mind a két mérkőzésre Magyarországon kerül sor. A PVSK vezetése az egyik találkozót valamelyik dél-dunántúli városnak szívesen odaadná. Úgy hírlik, hogy a pécsi vezetők mindenekelőtt Szekszárdban gondolkoznak. A második mérkőzést november elején rendezik.