Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-18 / 42. szám

, SZEKSZÁRDI 1992. OKTOBER 18. V4SARNAP - Ezt nem tapasztaltuk. Itt csak ruházati, műszaki dolgokat, hozzá­tenném, hogy elég silány minőségű árut hoznak be. Tudom, hogy sokan vásárolnak szívesen ezeknél az áru­soknál, de akkor is tudomásul kell venni, hogy ennek a fajta kereskede­lemnek nincsenek meg az állami pre­ferenciái, ez nincs engedélyezve. Le­het, hogy ezzel a busszal csupa ren­des ember érkezett. Lehet, hogy ott­hon a teljes vagyonát befektette, hogy most valamit nyerjen, de még­sem engedhetjük meg, hogy árusít­son. - Szélmalomharcnak tűnik ez az akció is... - Tudom, hogy ezek most átmen­nek Bajára, vagy Szegedre, ahol még engedélyezi az önkormányzat az áru­sítást, de ha mi rendszeresen, követ­kezetesen fellépünk az illegálisan be­hozott áruk árusítóival szemben, ak­kor előbb-utóbb rend lesz. Leg­alábbis itt Szekszárdon. • Szerencsém van. Véletlen futunk össze Dombai Gyula városi képvise­lővel, akinek körzetébe a szekszárdi piac is beletartozik. - Úgy gondolom, egyfajta szociá­lis háló is ez a KGST-piac - mon­dom. - A kispénzű emberek olcsób­ban juthatnak bizonyos termékekhez. Miért kell ez ellen hadakoznunk? - Nem szabad ezt így felfogni. Ez nem lehet szociális háló. Nekünk kell megoldanunk a kispénzűek, a kis­nyugdíjasok megélhetésének a bizto­sítását. Erre nem lehet megoldás az, hogy az országba illegálisan behozott árukkal látjuk el őket. Most arról ne is beszéljünk, hogy a hazai tisztessé­ges vállalkozók, kereskedők érdekeit is sérti ez a tevékenység. - Azért mert a külföldiek olcsób­ban adják az árut? ^ft - Nem azért. Azért, mert a ma­gyar vállalkozó adót fizet, egyéb költ­ségei vannak, aminek természetesen az áru árában meg kell jelennie. A zugárusok pedig a tisztességes vállal­kozók, az adót fizető magyar állam­polgárok érdekeit sértik. Hozzám, mint kerületi képviselőhöz nagyon sok panasz érkezett. A piacon dolgo­zók már demonstrálni akartak a pol­gármesteri hivatal előtt, hogy szün­tessük meg ezt az állapotot. Ezek az emberek nemcsak árulnak. Itt élnek, szemetet hagynak maguk után, összerondítják a városközpontot. Egyébként is szabálytalan, törvény­sértő az egész cselekedetük. A me­gyei testületi ülésen is szó volt erről, a megyei rendőrfőkapitány úr ott je­lentette be, hogy összefogott akcióval az egész megye területén megszünte­tik az illegális árusítást. Tehát nem­csak szekszárdi akcióról van szó. * A rozzant busz mellett folyik az igazoltatás. Előkerülnek az útlevelek, és a gépjármű papírjai is. Az enge­dély szabályos, nincs gond, csak éppen ma­gyar autóbuszok ilyen műszaki állapotban közútra se mehetnek. - Azt hittem, sze­gény öreg nénikről van szó, akik egyszer megpróbálnak egy kis keresethez jutni ­mondja az egyik rendőr. - Szinte saj­náltam, hogy intézked­nünk kell. Aztán né­zem az útlevelet, és több, mint százszor járt már Magyarorszá­gon. Megszámolni sem lehet hány ki-és beléptetése volt. Ferdeszemű fiatalember támaszko­dik a falnak. A piac bejáratánál áll a ­magyar rendszámú - autója. Még nem kezdett el árusítani. - Te is rendőr vagy? - kérdezi. - Nem. Újságíró. - Akkor se dumálunk. Egyébként én kikezdhetetlen vagyok. Van engedé­lyem, bent bérelek egy asztalt, de itt kint nagyobb a forgalom. Megvárom, amíg elmennek a zsaruk, aztán kipako­lok. Tudod, ti magyarok úgy mondjá­tok, minden csoda három napig tart. Azóta se tudom, kinek van igaza. A zugárusnak, aki egy kis haszon remé­nyében szabálytalankodik? A néninek, aki olcsóbban juthat a zoknihoz, puló­verhez? A rendőröknek, pénzügyőrök­nek, közterület-felügyelőknek, akik ér­vényt szereznek a törvény betűinek? Vagy mindegyiküknek igaza van? Úgy tűnik, igen. Olyan jelenséggel állunk szemben, ami viszont mielőbbi, meg­nyugtató megoldásra vár. - Tamási ­Fotó: Kati bejutni. Viszont a terményt el kell ad­ni. Ebből élünk. Itt volt ez az aszályos nyár, nem győztünk locsolni, most meg idejövünk, a piacon nincs hely, itt kívül meg elzavarnak a rendőrök, meg a közterület-felügyelők. Hát akkor most mit csináljunk? - Engedéllyel szabad a közterületen is árusítani... - Uram, mi éjfélkor indultunk, ide jöttünk kora reggelre, kipakoltunk, most szeretnénk, ha túl olcsón is, de eladni az árut. Most menjek előbb a polgármesteri hivatalba engedélyért? Persze hiába is mennék. Szombat reg­gel úgy sincs ott senki. Higgye el, ha idejönne valaki, hogy ennyit meg eny­nyit fizessek és nyugton árulhatom a portékát, én boldogan fizetnék. De most elküldenek. Vihetem haza a pap­rikát, pedig lehet, hogy olcsóbban ad­nám, mint. a benti, piaci ára. Kinek jó ez? Jövőre egyetlen palántát sem ülte­tek, ha ez így folytatódik. Nem értem, hogy miért kell mindig a paraszttal ki­szúrni. * A parkolóban négy-öt helyet elfoglalva egy IFA pót­kocsija áll. Mátészalkáról jöttek almát árulni. Engedélyük nincs, a parkoló dí­ját szívesen kifizetik és árulják az al­mát, kilónként húsz forintért. A közterület-felügyelő Sikora János mit tud csinálni? Büntet. Az ötszáz fo­rintos bírság még mindig jobb az áru­soknak, mintha a polgármesteri hiva­talt keresnék engedélyért. - Most reggel jöttünk - mondja az árusok vezetője. - Ilyenkor nincs nyit­va a hivatal, ha akarnék se tudnék en­gedélyt kémi. Ezért pedig egy nappal előbb nem jövünk el. Inkább kifizetem a bírságot. Egyébként is hajnalban beálltunk, most úgy tele van a parkoló, hogy száz rendőr se tudná a pótkocsit innen kiparancsolni. Esetleg majd dél­után, amikor kiürül a placc, ide tudunk állni, elvontatni. * - Június közepe óta ide járunk pap­rikával -, de már éjfélkor sem tudunk üres asztalt szerezni - mondja a bát­monostori asszony. - Itt egész évre le­foglalt asztalok vannak, nem tudunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom