Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

1992. OKTÓBER 11. 617 , SZEKSZÁRDI fASARNAP álmodik, amit talán visszaperelhet. Akkor rögtön kimegy innen. Fogal­ma sincs hova, de a szabad élet mégiscsak más... Ő a kivétel. Bese Józsefné Éva né­ni véleményét tekintve a többséghez tartozik: igazi otthont talált. Hiába van saját háza, a szomszéd fazekas elüldözte onnan. Fekete cserepet ké­szített, „lemérgezett bennünket", mondja. A férje meghalt, ő pedig sú­lyos allergiával került ide. A Kálváriá­ra néz a takaros kis szoba - Sudár főorvos tanácsára az ablakhoz közeli ágyat választotta. Szekszárdon lakik, ott a szép háza, de soha nem megy vissza. - Nem vágyik haza? - Végleges a döntés, nem marad­hatok a házban, a krónikus gégegyul­ladásom rögtön előjön. Itt két hét alatt elmúlott - törölgeti szemét az életerős, máskor vidám tekintetű asz­szony, miközben a lelkiismeretlen fa­zekasról beszél. Hiába kérték, tiltot­ták, a szomszédban égette a feketeke­rámiákat. Az tette tönkre. Féltve őrzött ereklyét mutat, meg­ígérjük, hogy segítünk eljuttatni - a tulajdonosához. A Gömbös-tanyából került hozzá, senki nem akarta meg­venni az elhanyagolt területet, de Éva néninek megtetszett a hely és Pesten kereste meg a tulajdonost. Tudta mindenki, hogy melyik családé volt a tanya, meg is mondta az akkori tanácselnök: „Éva néni, építsenek benne bármit, de kívülről semmi ne látsszék, még egy kéményt se húzza­nak rá." - Úgy is volt - mosolyog és haj­szorító pántján igazít. - Szépen be­rendezkedtünk. A padláson talált az uram régi képeket egy dobozban, azt mondta, elteszem, ki tudja, valaki még örülni fog neki! Ott őriztük a szekrény tetején. Amikor kiderült, hogy a Gömbös család és Gömbös Sarolta volt férjé­nek, Király Bélának fényképei, láger­felvételek rejtőznek a kopott kekszes­dobozban, megpróbálta a neves poli­tikust elérni. De a parlamentbe a kor­mányőr nem engedte be. Azóta is le­„Miért öregszik vajon legkorábban éppen az arc? Erre ezernél több a magyarázat. Az a pajzs. A külvilággal való küzdelemben az kapja a legtöbb ütést és próbát. Nemcsak a széltől, a fagytól s a jégveréstől. A többi élő­lény tekintetétől is, azaz lelki nyilai­tól; valamint az eseményektől, a kis és nagy történelem nyilaitól." Megkerülhetetlen az illyési di­lemma. A délceg magyar tiszt fényképét nézem. Magamon érzem a kíváncsi tekinteteket, majd a figyelem lángja kilobban, továbbcsoszognak, elballag­nak az otthon lakói. Szorongva fürké­szem a tekintetüket. Jó volna beleka­paszkodni egybe. Az illyési gondolat megkerülhetet­len. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: - kafi ­egymást és kérték, hogy egy szobába kerülhessenek - sorolja az indulás történetét az igazgatónő. A szociális otthon térítési díja ha­vonta 5700 Ft az önkormányzat dön­tése alapján. Vajon pénzügyi szem­pontból szelektáltak a felvételnél? Bálint Gyöngyi hevesen tiltakozik. Időrendi szempont alapján döntöttek, aki előbb jött, azt vették fel. Ma 31­en vannak várakozólistán, nagy ré­szük a megye más szociális otthoná­ból, Decsről, Tengelicről, Sárpilisről, Grábócról szeretne hazakerülni. Nem pusztán a komfortfokozat miatt, de helyben a hozzátartozók is könnyeb­ben látogatják őket. * - Aki ezt berendezte, biztosan nem látott még szociális otthont ­vélekedett Schmidt György, aki némi segítséggel elérte, hogy egymaga fel tud állni az ágyáról. Blokktéglákkal • gasították meg az egyébként tet­tős heverőt. Járókeretre támasz­kodva mutatja, hogyan próbálta tö­rülközőjét az oszlopra csavarni, hogy azzal húzza fel magát. Hiába. Ö vala­mikor végigjárta a közigazgatás majd minden posztját, volt kisbíró, főjegy­ző, vb-titkár és megyei tanácsi elő­Akik az emléket is magukkal hozták si az alkalmat, hogy személyesen ad­hassa át a megsárgult fotókat. - Nem várok semmit, csak az ar­cát szeretném látni. adó, ma pedagógus lánya látogatását várja hetente és sokat be­szélget a szobatársá­val. Nem veszekedik senkivel, de igazi be­szédtémát mással nem talál. Keveset lát, mozogni pedig alig-alig tud. - Általában jóval rosszabb a gondozot­tak egészségi állapota, mint vártuk. Az ott­hon vezetőjének van összehasonlítási alap­ja,'hiszen az egész­ségügyi és szociálpo­litikai csoport munka­társaként hosszú évekig járta ezeket az intézményeket. Sok az amputált végtagú idős ember, a kétszintes épületben viszont nin­csen lift és a zuhanyzóba, WC-be to­lókocsival nem lehet bemenni... Ezért vetette fel a javaslatot, hogy az idősek klubja délutáni pihenő részét, egyik pavilonját alakítsák át az elfek­vő idősek részére. Itt, a földszinten nincs küszöb, könnyebb a közleke­dés. A jövő persze az, ami a tőlünk nyugatra fekvő államokban bevált forma. Intézményen belül is elkülö­nítik a mozgásképtelen, elfekvő bete­gek részlegét az otthon életébe aktí­van bekapcsolódó egészséges időse­kétől. Utóbbiak gondozása egyébként jóval kevesebb pénzbe is kerül. Amit a szekszárdi intézmény esetében egy­séges összegként - egy kivétellel ­minden lakó megfizet, emellett a gondozottnak törvényesen 1710 Ft-já­nak meg kell maradnia. Ha ennyi sincs, a város vállalja át helyettük. Ahány lakó, annyi regényes élet. Az öreg muzsikus cigányember, aki „elképzelni sem tudta volna, hogy va­laha idejut". Soha nem volt ilyen ké­nyelmes otthona, mégis nehezen ta­lálja fel magát. Legtöbb idejét a vá­rosban tölti és a 160 ezer forintjáról i 1 Schmidt György Bese Józsefné: „Eltettük, hátha örülni fog ezért valaki" A féltve őrzött fényképek

Next

/
Oldalképek
Tartalom