Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-04 / 40. szám

11 1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi 7x7 avagy Itt élsz! címmel a Gyermekek Háza, valamint a Városvédő és Szépítő Egyesület nagyszabású vetélkedőt rendez. A vetélkedőt olyan 3-5 személyes, korhoz és nemhez nem kötött csapatok számára szervezzük, akik szeretik és ismerik városukat, s erről írásban is hajlandók tanúságot tenni. A kérdések felölelik Szekszárd múltjának emlékeit, érdekességeit, nevezetes épületeit és alkotóit, továbbá mindazt, amit több-kevesebb utánjárással érdemes a versenyzőknek felkutatniuk és megismerniük. A kérdések nem lesznek nehezek, a válaszok már néha inkább... A vetélkedő 7-7 féladványa október 11-től hetente jelenik meg a Szekszárdi Vasárnapban, ahol segítségként mindig irodalmat és útmutatót is adunk. A megfejtéseket a Gyermekek Háza Szekszárd, Bajcsy-Zsilinszky u. 8. címre, egy héten belül váijuk. (A postabélyegző kelte számít.) Időnként tájékoztatást adunk a pontverseny állásáról, az írásbeli fordulók végeredményét pedig december 6-án tesszük közzé. Az első hét helyezett már ekkor is jutalmat kap: a díjakat helybeli intézmények, cégek ajánlják fel. Luca napján, december 13-án a legjobb 3 általános iskolás és a legjobb további négy csapat számára szóbeli vetélkedőt tartunk, ahol - függetlenül az írásbeli eredményétől - a csapatoknak ismét alkalmuk nyílik tudásuk és városszeretetük megmutatására, valamint szebbnél szebb díjak nyerésére. A verseny meghirdetőin kívül már eddig is számosan ajánlottak föl értékes díjakat, de további felajánlásokat - az ajándékozók külön megnevezésével ezután is tisztelettel és köszönettel fogadunk, mind magánszemélyektől, mind intézményektől és cégektől. Október, múzeumi hónap Fotó:-kaPedagógiai tanfolyam A Szekszárdi Római Katolikus Egyházközség szervezésében keresztény szellemű nevelésre felkészítő tanfolyam indul óvoda- és alsó tagozatos pedagógusok számára. Jelentkezni lehet még a belvárosi r. k. plébániahivatalban (Szekszárd, Béla király tér 9.) szmélyesen, írásban, vagy telefonon. Az első foglalkozásra 1992. október 10-én 8.30 órai kezdettel kerül sor. Témája: A keresztény pedagógia rendszere. Előadó: Szekeres János, a pécsi JPTE tanára. Az apátság kövei I któberben, a múzeu^ mi hónapban a megJP m % szokottnál több érI deklődő keresi fel az y J I. Béla király által 1061-ben alapított kolostor romjait. Kevesen tudják, hogy a múzeumban dolgozó kutatókat is gyakran megtréfálja a sors, s így sok jelentős felfedezés, kutatási eredmény köszönhető a véletlennek. Kozák Károly, a romok feltárója például éppen a centrális építkezéseket tanulmányozta a távoli Örményországban, amikor „samesze" megtalálta az egyik legjelentősebb ilyen típusú hazai műemlékünket - a szekszárdi vármegyeháza udvarán. A Béla téri apátság nemrég elhunyt feltárójára emlékezve beszélgettünk az egykori munkatárssal, dr. Fodor Lászlóval, az egri Dobó István Múzeum régészével azokról a hétköznapi történetekről, amik a tudományos feldolgozásokból általában kimaradnak. -Azt tartja a fáma, hogy a Kozák Károllyal végigdolgozott hosszú évek során éppen a Béla téri apátság miatt volt az egyetlen nézeteltérés köztetek. - Mint általában a szóbeszédeknek, ennek is van valami alapja. Mint „segéderő", sokszor dolgoztam a Béla téri feltáráson. Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel egy évet töltöttem el itt, így aztán nem csoda, ha némi rutinra tettem szert, sőt örményországi tanulmányútja alatt Kozák Károly rám is bízta ezt a munkát. Számomra, aki addig az egri várhoz szoktam, ahol tufakőből épült minden, érdekes volt, hogy itt téglaépülettel találtam szembe magam. - Volt valami előzetes elképzelésetek az épületről?Hiszen így utólag elég nyilvánvaló, hogy igen ritka építészeti megoldású apátsági templomot kellett feltárnotok. - Már az elején nagyon meglepett bennünket az, hogy a falmaradványok szabályos vonalakat követnek, s szinte faltól falig kitöltik a megyeháza udvarának északnyugati részét. Arra azonban, hogy ilyen sajátos építkezési megoldású templomot találunk, egyáltalán nem számítottunk. Annyira nem, hogy a bonyodalmat is ez okozta. A munkák előrehaladtával nagy lelkesedéssel fedeztem fel a centrális építési módot, s ezt elújságoltam a feltárást meglátogató művészettörténész professzornak, Entz Gézának is. Nem akarta elhinni, rrjint ahogy a hazatérő Kozák Károly sem. Később aztán ő is azonosította, elismerte, s megbékéltünk egymással. - Milyen volt a kirajzolódó szekszárdi apátsági templom? - Négyzetes alaprajzú templomépítmény volt, középkupolás, szabályosan elrendezett szentélyekkel. Majdnem minden sarkon volt egy-egy kis félköríves szentély. A kolostor a déli oldalon csatlakozott hozzá, abból akkor még nem sok mindent lehetett látni. - Előkerült valami lelet a feltárás során? - Sírokra, sírépítmények nyomaira bukkantunk, de mellékleteiket már nem találtuk meg, mert az idők folyamán többször is kirabolták ezeket. Értékelhető régészeti leletként egy-egy töredék, egy-két padlóburkolólap került elő. Ezeket Kozák Károly a múzeumi évkönyv 1970-72. évi köteteiben ismertette. - Kozák Károly az alaprajzban bizánci hatást vélt felfedezni, keletről jött, nálunk ritkán előforduló szerkezeti formának tartotta. - Valóban. Legközelebbi magyar párhuzamainak talán a Heves megye területén lévő feldebrői és tarnaszentmáriai templom tekinthető. Távolabb Bizáncban és Örményországban láthatók ilyen templomok. - Tudom, hogy a szekszárdi feltárás, amelyen az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársaként vettél részt, a sok „ vándormunka" egyike volt számodra. A városról, Szekszárdról őrzöl azért valami emléket? - Nagyon kedves kis város volt. Tulajdonképpen hasonlított Egerhez. Nemcsak azért, mert itt is, ott is jó bor terem, hanem valahogy a város hangulata. A dombok, a vendéglők, a piac... ezek jutnak eszembe. Sőt, tudod, hogy még ma is megvan a Börcsök-bicskám? - A feltárást az apátság alapításának 900. évfordulójára készülve 1960-ban kezdték el, majd 1968-69-ben folytatták. A helyreállítás óta jártál már Szekszárdon? - Igen, s első utam természetesen a romokhoz vezetett. Tetszett a helyreállítás, s nosztalgiáztam is egy kicsit. Eszembe jutott, hogy az egyik folyosón volt a szobánk. Ott laktunk a mecseknádasdi nyugdíjas bányászokkal, az anekdotázó bonyhádi öreg munkásokkal. Az ásatás egykori résztvevői közül már sokan nem is élnek, de a szekszárdiak és az idelátogató turisták nap mint nap láthatják munkánk eredményét. Jó látni, hogy az egykori apátság épülete és leletei ma már milyen szervesen hozzátartoznak a város életéhez, arculatához. SZABÓ GÉZA V i