Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-27 / 39. szám

12 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. SZEPTEMBER 27. Ránk mosolygott a királynő (I.) A trónfosztó gerelyes: Rohn Csilla Sportműsor Szombat Labdarugó NB-II.: Szekszárd-Dunaferr (16). Kosárlabda NB-I.: Tatabánya-KSC Szekszárd (17). Asztalitenisz NB-I.: Stotintika I-Húsipari Se (11). Vasárnap Triatlon: évadzáró családi és vegyes váltóverseny szupermini távon 11 órától a városi uszoda épülete előtt. SZEVASZ-kupa A Sabaria-Szekszárd mérkőzésen (0-0) tudósítónk a következőképpen látta (0-6ig) az SZPSE játékosainak teljesítményét: Mausz (4), Koller (4) - Dzsinovics (5), Ágápov (4), Nagyfalusi (4), Naumkin (3), Bozsér (2), Kvanduk (2), Kalmár (3) Horváth P. (4), Varga (2). Na végre!... Valami ilyesmire várt már a helyi atlétikai életben való elmélyedésre, az idők múlásával kevésbé fogékony közvélemény! Két szekszárdi atléta (Rohn Csilla gerelyhajító a ACból és Acsádi Gábor a SporTolna Triatlon és Futóklubtól) országos bajnokként tért haza korosztálya legrangosabb hazai viadaláról, a serdülő OBról. Nagyon kellett már ez a magyarázkodást nem igénylő, mindenki számára egyértelmű siker. Melyek segítenek piacképessé, úgymond szponzorilag eladhatóvá tenni a sportágat. A dobószakágban az elmúlt kéthárom évben - véget vetve egy hosszabb böjtnek - valami megpezsdült. Takács László edző - időközben az AC Szekszárd elnöke lett - jól sáfárkodott az általa felfedezett vagy a kollegalitásnak köszönhetően hozzá irányított gyerekekkel. Nem a gyors eredmény elérésének kényszerítő parancsa munkált benne, hanem a türelem, mely ez esetben nem rózsát, hanem bajnokot terem. Hagyta a versenyzőket, hadd tegyék meg a maguk körpályáját a dobószámok között, miközben éberen figyelte kinél, hol, mikor csillan meg a tehetség szikrája. A tipikusan sportcsalád saljánál, Rohn Csillánál már két évvel ezelőtt látszott - amikor élete első országos bajnokságán 13 évesen negyedik lett -, hogy a gerelyhajítás nem csupán egyike lesz leendő versenyszámainak. De hagyták őt futni, ugrani vagy éppen hatpróbázni. Élek a gyanúperrel: ezért (is) okozhatott bombameglepetést a magyar bajnokságon, ahol a serdülő korosztály gerelyhajító favoritját, bizonyos Kun Zsuzsát (KDI) „ledobta" a trónról. Akinek egyesek tnár előre oda akarták adni az aranyérmet. Persze Csilla már a mindent eldöntő hatodik sorozatig úgy dobott, hogy benyújtotta igényét az elsőségre, de... R. Cs.: Különösebb vérmes reményeket nem fűztem ehhez a bajnoksághoz. Persze, hogy gondoltam a dobogóra, de mégsem helyezésben gondolkodtam, hanem abban, hogy megjavítsam a 38,12-es egyéni csúcsomat, eléljem a negyven métert. Mindjárt az első dobásra sikerült, negyvenméter negyven centire repült a gerely, ami megadta az alaphangot. Vetélytársam - kissé meglepett a dolog - egészen az ötödik sorozatig negyvenméter alatt maradt. Ekkor viszont tíz centivel túldobott. De nem ez jelentette az igazi fordulatot, hanem a mindent eldöntő hatodik kör. Zsuzsa - neki Egyébként 45 méter az egyéni legjobbja - egy métert javított! Már mindenki elkönyvelte a győzelmét, fogadta a gratulációkat. A versenybírói asztalnál az okmányokat kitöltők személyi adatai, edzőjének neve iránt érdeklődtek. S ekkor sikerült azt megcsinálni, amit az edzőm is mondott: kikapcsolni a külvilágot, csak a saját dobásomra koncentrálni. Hallatlanul boldog voltam, hogy tizennyolc centivel túldobtam." Vaskos meglepetés, bravúr! A hozzá képest „anyányi" rivális (jóval magasabb és 15 kilóval nehezebb), nem tudta mire vélni a dolgot, de a bajnoki címmel azért nem igazán kacérkodó elnök-edző Takács László sem számított ilyen huszárcsínyre az utolsó sorozatban. T. L.: Nyerő típus, tud küzdeni, de ezúttal olyat produkált, amivel nekem is meglepetést okozott. Ez a siker mérföldkő, most már - noha a hatpróbázók között hatodik lett - erre a számra specializálódik, minden más csak ezután következhet. Technikailag úgy érzem minden rendben, a gyorserő fejlesztésén van a hangsúly. Reménykedem, nem lesz tiszavirágéletű a siker, megcéloztuk a 45 métert, ami már jó ajánló levél lehet jövőre a serdülő válogatottban, a legfontosabb kontinensversenyre, az EB-re, s talán araszolgathatunk majd a még bűvösnek számítc félszáz méter felé. Ezzel ifjúsági kt^fc góriában nemzetközi szinten is var^Wt keresni." A kislányos mosolyú, de felnőttes komolyságú bajnoknő kötelességtudón rábólint az edzői monológra. Biztosak vagyunk benne, hogy a pályán őt elindító, őt megalapozó nevelőedzőjéről, Borbély Viktorról - akinek a neve a beszélgetés során többször is elhangzott - nem feledkezik meg. A tanár úr, aki mint a szekszárdi atlétika nélkülözhetetlen közkatonája, nem egy hozzá hasonló tehetséget fedezett fel az évek hosszú során, de mégsem tudtak az erre hivatottak profitálni belőle. Bizonyára reménykedik: Csilla neve talán nem az elkallódott tehetségek dossziéjában lesz fellelhető...? kluboknak ságból tudtuk meg a rendezvény időpontját, így majdnem teljesen lemaradtunk róla. Ebből tanultunk... - A pénzek már mindkét helyre megérkeztek, az egyesületeknél érdeklődtünk. Mercsényi Gyula a Szekszárdi Húsipari SE elnöke: érzésem szerint egyesületi belügyről van szó, de annyit elárulok: ötvenezer forinttal kívánjuk ebből az összegből jutalmazni a két versenyzőt. Arató Vilmos, a Kerékpáros Klub Szekszárd elnöke: lehetőségeinkhez képest egész évben optimális feltételeket biztosítottunk az olimpiára készülő Steig Csabának. Mindez nagyon kimerítette az anyagi keretet. A klubnak átutalt 100000 forintot, melyet a városi önkormányzattól kaptunk, nagyon köszönjük. Felhasználásában úgy döntöttünk, és ezt Csabával is megbeszéltük, hogy versenyeztetésére költjük. Fontos versenyek vannak vissza, például a hegyi OB, ahol Csabának meg kell védenie bajnoki címét, és a Csepel-kupán is bizonyítania kell. Bal felső sarok Ha lenne olyan sportág, hogy dumalabda, abban biztosan előkelő helyet foglalnánk el. A focit, mint bármikor előhúzható negatív etalont kihagyom a szórásból, mert addig amíg', ' teszem azt, egy élvonalbeli szakosztály cirka hatvanmilliót költ a felnőttcsapatra évente, az utánpótlásra pedig ehhez képest csekélyke milliókat (se), addig ha fene fenét eszik is, de nem lesz az alapokig leható gyökeres változás. Itt már nem lepődök meg semmin. De a férfi-, ifjúsági kosárlabdaválogatott és a röplabdások hasonló korosztályú nemzeti elitjének közelmúltbeli EB (le) szereplésén annál inkább. Kész, filmszakadás, most aztán nem tudom, kinek, minek higgyek!... A röplabdások például bő két évvel ezelőtt - látva a felnőttválogatott távolságát Európától - módosítottak, ha úgy tetszik átcsoportosítottak a költségvetésen, elkezdték menedzselni a fiatalokat. Úgy láttuk, hogy a kosarasoknál sem csak a retorika szintjén létezik „ Az arccal az utánpótlásnevelés felé" szlogen: összehozták a legtehet- . ségesebbnek mondott colikból és ügyes fiúkból a Kadett-PHar válogatottat, külön edzették őket, a fejlődés érdekében szerepeltették őket az NB 1B csoportjában... és tessék: nálunk rendezeti kontinensviadalon még meccset sem tudtak nyerni a fiatalok. Újra csak fel kell tenni a kérdést: kinek, minek higgyek?!? Az „éjszakában " kezdtük felfedezni a fénypontokat. A röplabdások paksi EB-selejtezőbeli helytállása során nem fukarkodtunk a pozitív jelzőkkel, a férfi felnőtt és ifjúsági kapitány, Patonay Imre abbéli nyilatkozatát is örömmel közöltük, miszerint a mai felnőttek mögött több mint egy tucatra való remek adottságú, szerintük igen tehetséges gyerek bontogatja szárnyait. És... Az előjelekből ítélve - bár őszintén kívánom, hogy a soros nemzetközi megméretések cáfoljanak rám, vegyék le a napirendről a fenti aggodalmakat - ezt remekül „titkolják"... ? Sajátos városi elismerés az o

limpia ü

rügyén Fejenként százezer - a A magyar sportirányítás első embere, Gallov Rezső államtitkár még az olimpiai játékok idején Barcelonából üzent: „Ne csak érmekben gondolkodjunk, becsüljük meg az előkelő helyezéseket, nevezetesen azt, ha egy sportoló a világ legrangosabb vetélkedésében az első tíz között végez." Hogy Szekszárdon miként történt mindez? A válaszért Hamvas Ferencné városi sportreferenshez fordultunk. - Már az olimpia befejezése utáni napokban döntött a városi önkormányzat illetékes bizottsága olimpikonjaink elismeréséről. Igaz, hogy nem a hagyományos gyakorlatot követtük, nem határoztunlc névre szótó összegekről, nem ragaszkodtunk a polgármesteri hivatalban esedékes ünnepséghez. A bizottság úgy döntött, hogy az olimpikonokat adó egyesületeket támogatja. így a Húsipari SÉ-nek kiutaltunk kétszázezret, míg a Kerékpáros klub Szekszárd, Steig részvételéért, szerepléséért kapott százezret. Úgy érzem, ezekkel az összegekkel nem kell szégyenkeznünk. - Valóban nem, de a módszerrel kapcsolatosan - noha van benne logika, és a szándék is tisztességes - vannak aggályaink. Nem tartanak attól, hogy az egyesületi nagykalapban elvész ez a pénz? - Nem, mert az olimpiai szereplés címén, az ezzel kapcsolatos költségek kompenzálására adtuk, másra nem használható fel. Teljesen a klubokra van bízva, hogy ebbCl mennyit fizetnek ki a versenyzőnek, mennyit tartanak vissza. - Nem valószínű, hogy a főszereplök (Czanka, Lénárt, Steig) hoppon maradnak, de az elméleti esély fennáll: a versenyző semmit, vagy keveset lát abból a pénzből, és neheztel a városra. - Ha az egyesület úgy ítéli meg, hogy az elért eredmény nem áll arányban a befektetett energiával, akkor megteheti, hogy nem ad. - Azért abban csak egyetértünk, hogy ez a közvetett elismerés, jutalmazás megérdemelt volna valami ünnepi külsőséget. - Talán hiba volt, amikor arra voksoltunk, hogy nem szervezünk külön ünnepséget, hanem a megyei önkormányzat fogadásán lépünk színre. Sajnos, gond volt az egyeztetéssel, az új-