Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

1992. SZEPTEMBER 13. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Lakatos vezérezredes könyve azdasági folyamatokat menedzselje, ártjának bevallottan lesz gazdasági iníttatása, de emellett hiteles politikai rőként kíván bemutatkozni. Palotás hhez elengedhetetlennek tartja, hogy párt programja ne csak ígéreteket tarümazzon, hiszen ezt már ismerik az mberek. A vállalkozókat ismerve bízásra vehető, hogy a pártnak lesz elég énze a választási kampányra. A vállalkozókat képviselő társaság lőtt már zászlót bontott egy újabb, a tunkavállalók érdekeit szem előtt tard párt. Király Zoltán, aki szintén az IDF-et hagyta ott a függetlenségért, zociáldemokrata Néppárt néven pártot lapított. Sokan féltették, hogy a név s a rózsa még sok gondot okoz neki, iszen Petrasovits Anna és ellenlábasai sorozatos botrányokkal lejáratták a zociáldemokráciát. Király azonban a jakszervezetek oldaláról „támad", s lképzelése szerint, ha másként nem, át választási koalícióban egyesíti majd sokszínű szocdemeket. Zászlóbontó estében hangsúlyozta, hogy amit IrrWI, az még nem a párt programja, eszögezte, hogy nem találja a helyét a íociáldemokrácia, de beszédéből kierült, ennek egyáltalán nem a belső atalmi harc volt az oka. Szerinte egy onzervatív, jobboldali, tekintélyelvű atalom uralja a politikai közéletet. A ibboldal - kormánya révén - vágyóétól megfosztani, megosztani, szétsrni igyekszik a szakszervezeteket, és emcsak a szocdemeket, hanem az %ész baloldalt szeretné kirekeszteni a olitikai közéletből. Király tévesnek és )ssznak minősítette a kormány gazdaságpolitikáját, de beszédében a megoldást még nem kínálta. A centrumot célozta meg a Pozsgay Imre és Bíró Zoltán fémjelezte Nemzeti Demokrata Szövetség, amely még csak most kíván párttá alakulni. Az MSZMP-s és MDF-es múlttal rendelkező politikusok tudják, hogy pártcsömörös országban új pártot alapítani mindenképpen kockázatos. Ezt vállalni csak akkor van értelme, ha olyan alternatívát kínálnak, amely felismerhetővé és megkülönböztethetővé teszi pártjukat. Nem az elégedetlenségre, hanem a biztonságvágyra építenek, s elutasítanak minden szélsőséges megnyilvánulást. A választásokon indulnak, s az előző tapasztalatait mindenképpen hasznosítják. Pozsgay szerint 1990-ben arról döntöttek az állampolgárok, hogy mi legyen a régi rendszerrel, de azt senki sem kérdezte, hogy milyen legyen az új. Visszaadni a társadalom önbizalmát, sikerélményét - ezt tűzte zászlajára Hemádi Gyula Boldogság Pártja, amely a lakosság elszegényedésének fő okát az adósság skrupulózus törlesztésében látja. A Jancsó-filmek forgatókönyvírója egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy „Csontig soványodott páriaként cipeljük az adósság mázsányi súlyát, holott történelmünkben kétszer is vétett ellenünk a Nyugat. Egyszer végre jóvátehetnék. Ha tiszta lappal indulhatnánk, szárnyakat kapna ez a nép." Szaktanácsadójának pedig Palotás Jánost szerette volna megnyerni, aki közben saját pártot alapított. SZÉP ZSUZSA Vitéz nemes csikszentsimonyi Lakatos Géza m. kir. vezérezredes Horthy - soha le nem mondott utolsó miniszterelnöke volt. Félő, hogy az utókorból ezt nagyon sokan nem tudják, hiszen általában nemcsak a régmúlt, hanem a közelmúlt történelméről sincs sejtelmünk. Sokkal veszélyesebb volt, hogy a szovjetek se mind tudták, és a nagyon rokonszenves, kitűnő katona hajszál híján éppúgy majdnem eltűnt Sztálin süllyesztőjében, mint az egyik leginkább németellenes politikus, gróf Bethlen István. Lakatos, a színtiszta magyar, a tábornoki kar németellenes szárnyához tartozott. Németbarát tábornokok tömegének létezésén nem szabad meglepődni, hiszen nemrégiben szovjetimádó tábornokoknak se voltunk híjával. Az első világháborút végigverekedett, súlyosan megsebesült katona később diplomata is volt, majd fokozatosan feljebb jutva a ranglétrán, a háború majdnem legvégső szakaszában a 200 ezres létszámú 1. hadsereg parancsnoka lett, és mint ilyen - ezt négy évtizeden át nem volt szokás tanítani -, bizony megszorította a szovjeteket. Később végigpróbált minden lehetséges börtönt, tanúskodott a háborús bűnösök pöreiben, majd elvették nyugdíját és magas rangú katonaként elég szokatlan mesterségből, kendőfestésből élt. A hortobágyi kitelepítésből visszajőve Érden volt harangozó. Egyik-másik ma is politizáló, nála alacsonyabb rangú, volt tiszttársával ellentétben, nem tett esküt minden lehetséges kormányra, hanem megözvegyülése után, legálisan Ausztráliába ment, és lánya családjánál halt meg 77 éves korában. A dél-ausztráliai Athelstone-ban van eltemetve. Az Európa-História sorozatban megjelent „Ahogyan én láttam" című emlékirata a műfaj legtárgyilagosabb hazai alkotásainak egyike. Nyoma sincs benne az utólagos mosakodásnak, a kései hibakeresésnek, vagy a sok szerzőnél megszokott önmaga szentté avatása szándékának. Valószínűleg jól tudta, hogy nem képes stílusbravúrokra, ezért nem is törekedett ilyenekre. Tárgyilagosságával talán Görgey híres „Eletem és működésem..." című köteteinek egyenesági utóda. Nem ír többet és mást a sorsunkat hoszszú időre, tán mindmáig eldöntő múltról, mint amit és ahogyan ő látott. Könyve kitűnő, a dokumentumok, népbírósági jegyzőkönyvek és fényképek válogatása szintúgy. A történelem iránt érdeklődő élvezettel forgathatja. (ORDAS) olyan személy is szerepelt, aki nem tart igényt a munkánkra. így mintegy hetven rendszeresen segélyezett családot tartunk nyilván. Ez a névsor, mint említettem, naponta változik. Most alakul itt Szekszárdon a Családsegítő Központ. Egyik feladatuk lesz a város szo^nlis térképének elkészítése. Ha bein^íul a központ, biztos, hogy szoros együttműködésben fogunk velük is dolgozni. - Hogy kapcsolódnak az országos, tehát a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz? - Nekünk először be kell bizonyítanunk, hogy méltóak vagyunk arra, hogy kapcsolódhassunk a magyarországi, illetve az egész világon működő szolgálathoz. Ennek feltétele, hogy a csoport önállóan tudjon működni, tehát nem ott kezdődik a dolog, hogy országos vagy nemzetközi szervezetektől segélyszállítmányt igénylünk, és azt szétosztjuk, hanem mi itt, az adott területen szervezzük meg a segélyezést. Konzerv a menekülteknek - De, hogy nem hagytak teljesen magunkra, azt bizonyítja az a tény, hogy nemrég kaptunk egy teherautónyi konzervet - folytatja dr. Sudár Géza. Csak elhoznunk kellett, bár meg kell mondanom, nem egyszerű a fuvarokat megszervezni. Öt egész három tized tonna konzervet hoztunk el Budapestről, amit a baranyai menekülttáborokba juttattunk el. - A svájci polgári védelmi szervezetnek a túlélési konzervcsomagjai voltak - meséli Frank Ferenc, aki az akció fő szervezője volt. A konzerveket három részletben vitték a mohácsi, a szigetvári, a máriagyűdi és a pécsi táborokba. - Ott próbáltuk elhelyezni a konzervsegélyt, ahol a legnagyobb szükség van rá. Kioszthattuk volna egy részét itt Szekszárdon is, de úgy gondoltuk, hogy most ott, Baranyában van nagyobb szükség az élelmiszer-adományra. Emellett itt gyűjtött élelmiszereket, ruhaneműt, játékokat, könyveket is vittünk a táborokba. De például a mohácsi Vöröskereszt segítségével a városban lakó menekülteknek is juttattunk, nemcsak a táborlakóknak. A beszélgetés résztvevői legtöbbször a nyitottságot, a szeretetet hangsúlyozták. Nyitottak mindenki előtt, aki kapcsolatba akar velük kerülni. Nyitottak azok előtt, akik segítségre szorulnak és nyitottak azok felé, akik segítséget adni tudnak. -T.j.Evangélium „Megfordultunk, és elindultunk, ahogyan meghagyta az Úr. Megáldotta kezed minden munkáját, veled van Istened, és nem szűkölködtél-semmiben." Mózes 2,1;7. Mózes örömkiáltása - ha úgy tetszik evangéliuma - van belefoglalva a fenti sorokba. Az Egyiptomból kiszabadult nép sivár pusztaságokon át vándorol az ígéret földje felé. Vagy megérkezik, vagy örökös vándor marad, melyet téveteg bolyongás után végérvényesen elemészt a végtelen pusztaság. Dél felé nézünk, s végeláthatatlan öldöklés kietlen pusztaságait láthatja az iszonyodó tekintet. Keletre fordulunk, s a gyűlölködés ördögi köreiben hajszolódó nomád indulatok elcsigázott, kiéhezett vándorait láthatjuk. Északra nézünk, s úgy érezzük, hogy a pusztaság délibábjai után futó lábak tipornak szét drága értékeket. Nem szabad, hogy a puszta magába szívja Mózes népét. Annak meg kell érkeznie! Fel kell hangzania már a pusztában az örömkiáltásnak: „Megfordultunk, és elindultunk!" - ti. a beteljesedés felé. Nemcsak nekünk, egyetlen ország népének, hanem egész földrészünknek, a világ számára oly fontos Európának kell sóváran ügyelnie, felhangzik-e már a bosszúállás, gyűlölködés pusztáin a kiáltás: megfordultunk és elindultunk!? Mi volt Mózes népének a titka? Hogyan tudott elfordulni, és eltávolodni megrögzött külső és belső „mániáitól"? A titok nyitja: „Veled van Istened, az Úr!" Az ő nyelvükön így mondták: Immánuel! Ő: az evangélium Krisztusa. Nélküle nincs megérkezés. - Nem az a kérdés, hogy a karizmatikus, felülről kapott elhívással rendelkező, vagy a hatalmat kézben tartó vezetőkre hallgatnak-e? - A kérdés mindig ez: meghallják-e, és követik-e Krisztus szavát? - Akkor nem ül többé átok az emberi kéz munkáján, és nem lesz többé szűkölköd6

S SZILVÁSSY GÉZA református lelkész v