Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-06 / 36. szám

12 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1992. SZEPTEMBER 13. Bal felső sarok Mivel - néhány kivételtől eltekintve ­csak csurrannak-cseppennek a szponzori pénzek a város élsportjába, egyre ádázabb harc folyik a mostani, a leendő állami pén­zekért. A finanszírozás fix csatornájában található százezrekért, milliókért. A két végletetjelentövéieményekkelis találkozni, melyek a csapatsportágak, illetve az egyé­niek ellentétéből adódnak. A labdás sport­ágak - maguk mögött tudva a kétszáztól legföljebb ezerig terjedő nézősereget - egy­néhány képviselője azt mondja: kérdezze meg a város honpolgárait, hogy mire, mi­lyen sportágakra van igény, s nem kell mást tenni, mint ezeket támogatni, a többi pedig kizárólag szponzori erőből létezzen - ha tud. Eme teóriát az egyéni sportágak berkei­ben- különösen azok, akik az országos ösz­szevetésben a legjobbak közé soroltatnak, vagy vannak olyan versenyzőik, akik a ha­zai élmezőnybe tartoznak - úgy fogadják, mim a bika az arénában azt a bizonyos vö­rös posztót. így is, eddig is nehezményezik azt a prioritást, amit az állítólagos szóra­koztató funkció címén megkaptak. Szerin­tük - mivel a hazai legjobbaktól igencsak messze vannak, s nem ezrek, hanem százak szórakoztatásáról van szó - így is produk­ciójuk felett szponzoráltak. Állami pénzek elosztásáról van szó, így szinte kizárt, hogy a két véglet közül vala­melyik is érvényesülni tud. Azonban mind­két szélsőségben van olyan elem, amelyek­nek feltétlenül rendező elvként kell(ene) megjelenni a jövő évi pénzek elosztásakor. A közönséget vonzó labdajátékoknak, mintegy alaptámogatásként meg kell kap­niuk a prioritást - más városokban is így van -, de a további összegek pántlikázása­kor, azok nagyságának megállapításakor velük szemben is alkalmazni szükséges az eredményességi kritériumokat. A további előnyökre csak bizonyos he­lyezési célkitűzések megvalósítása esetén szolgálnának rá. Pingpong Duna-kupa Úgy hozta a sors, hogy az évente hagyo­mányosan visszatérő asztalitenisz Duna-ku­pában Magyarország a soros. Már ami a rende­zést illeti. A Húsipari SE pedig nyomban élt a kínálkozó lehetőséggel: megszerezte a rende­zésijogot. Mintáz mártöbbé-kevésbé ismere­tes, a háromnapos körmérkőzéses rendszerű tornán két magyar, egy-egy osztrák, szlovák és cseh csapat áll asztalhoz. Színeinket a házi­gazda Húsipari SE mellett az Orosháza csapa­ta képviseli. Előbb az egy nemzetet képviselő együttesek mérik össze tudásukat, szombatra és vasárnapra marad az igazi pingpongcseme­ge. A két legnagyobb név: a Topolcsány (cseh) csapatában szereplő európai hírességek, Po­pova és Hrachova. A részletes program: Szom­bat, /Ödra.-Húsipari SE-Komperdel (osztrák), Orosháza-Topolcsány (cseh). 12 óra: Húsipa­ri-Bratislava (szlovák), Orosháza-Komper­del. 17 óra: Topolcsány-Húsipari, Komper­del-Bratislava (szlovák). Vasárnap, 9.30 óra: Komperdel-Topolcsány (cseh). A nagy Sáth a háttérben Most már publikus a dolog, a Miskolcról hazatérő, az egykori tolnai sikerkovácsnak, Sáth Sándornak van hivatalos funkciója is a Szekszárdi Hűsipari SE-nél. Mint azt Mercsé­nyi Gyula ügyvezető elnöktől megtudtuk: el­nöki tanácsadóként viszi a pingpong ügyeit a klubnál, gyakorlatilag a szakosztály mene­dzselése lesz a feladata, a konkrét szakmai munkába nem folyik be - már amennyire ki­bíija? -, ez továbbra is ajelenlegi vezető edző­nek, a fiának. Gyulának a „felségterülete". A sors kifürkészhetetlen szereposztása: az egy­kori nagy tolnai duó immáron Szekszárdnak dolgozik. Hőgyészi „bombázók" érkezésével Az NB II-ben próbál szerencsét a Tolnatej A sportágat űzők számára fájdalmas mélyütésként hatott az egykori Spartacus 1979-es döntése, miszerint felszámolja a férfi kézilabdacsapatot. Volt hagyománya, bázisa a sportágnak, ezért is kommentáltuk az azon­nali eredményeket, látványos előrelépést kö­vetelő, ehhez kellő időt nem hagyó döntést elhamarkodottnak. Nyolc évet kellett vámi ­köszönhetően az akkor még tejipari vállalat fogadókészségének - míg újraéledt a sportág - a férfivonalon - a városban, s a hamu alatt egyszer csak elkezdett izzani a szunnyadó pa­rázs. Az „ős-szparisok", FichterCsaba, Bach Fe­renc, Kovács István, Budai Béla és Kispál József megszállottsága kellett ehhez. Hogy a hirte­len fellobbant láng ne hulljon ki, ebben szere­pe volt ama ténynek, hogy az 505. Ipari Szak­munkásképzőben mindmáig meghatározó sportág a kézilabda, az ennek hódoló testne­velő-edző Csűrös István városi csapat nélkül is ébren tartotta az érdeklődést, a kézilabda az iskolai sportéletben nemcsak az évi hagyomá­nyos rendezvényükön, a Séd-kupán volt, van jelen. így nem jelentett gondot a 87-es zászló­bontáskor a sportági matuzsálemek mellé fel­sorakoztatni kézizni vágyó fiúkat, olyanokat, akik a hétvégi NB Il-es rajtra készülő keretnek is tagjai. De vannak újsüttetű Csürös-fiúk is, mint például Böcsodi János, akit már az idén szeretne beépíteni a csapatba Fichter Csaba játékos-edző, de számol még a szintén 17 éves Bán Józseffel is. A megyebajnokságot nyert, lelkes, nem tehetségtelen ifjoncok és a „szellemi aport­ként" a rutint a közösbe vivők sajátos keveré­kéből nem lesz olyan csapat, amelynek érde­mes elindulni az NB II. délnyugati csoportjá­ban. Ez saját szórakozásuknak a legtökélete­sebb elrontása lenne - a pofozógép önként vállalt szerepében. De a sors amilyen kíméletlen volt hozzá­juk a hetvenes évek végén, most mintha a Fortuna törleszteni kívánna valamit az adós­ságából. Úgy tűnik a hőgyészi kézilabdás összeomlás - a csapat a most befejeződött baj­nokságban az NB I. B-ben szerepelt - az ő malmukra hajtja a vizet. Fichter Csaba felso­rolásából kitűnik: nem semmi, akikkel NB Il­es szinten erősödtek: - Drüszler Árpád balkezesként a jobb átlö­vőbenjön számításba, Barabás Lajos a szélen, Teimel József univerzálissága révén több poszton is. Lévén, hogy vezéregyéniség-tí­pus, ő lesz az irányítónk. Törő Györggyel leg­inkább a beállóposzton erősödünk, de átlövő­ben is lehet rá számítani. Minderre feltenné a koronát az NB I. B-ben is meghatározó Kere­kes megszerzése. (Az átigazolás folyamatban van - a szerk.) - Egy ilyen erősítésnek mi a pénzügyi vonzata? - fordultunk Bach Ferenchez, a csa­pat kapusához, aki lévén, hogy a szponzorcég dolgozója, a pénzügyi vonalat viszi. - Ennek nincs anyagi vonzata, mi a szere­lésen és ajátéklehetőségen kívül nem tudunk adni semmit. A napi fennmaradásért küszkö­dünk, hisz a legamatőrebb viszonyokon belül is az NB II-vel megtriplázódik az éves költség­vetésünk. Eddig 150 ezer forintot kértünk és kap­tunk is a Tolnatej vezetésétől, amit egy meg­felelő szereplés esetén hajlandók megfejd^k ötvenezerrel. Kapunk még a megyei szöí^V ségtől és a várostól is valamennyit, de mar most látszik, hogy néhány kisebb támogatót találni kell, ha gond-, illetve adósságmentes évet akarunk. A jó szereplés, a szurkolók megnyerése, mondani sem kell, mennyivel könnyítene eb­béli gondjaikon (is). A trió adott A Sió-kupa tükrébe nézve Igazán avatott szakemberek (Szabó Ödön, Buttás Pál, Király Sándor) mond­ják, állítják a 23. Sió-kupán látottak alap­ján, hogy nem lesz, nem lehet gondja a KSC Szekszárdnak a „B" csoportban, még fogadást is ajánlanak: „Csapatunk lesz a favorit..." Játékerőben valóban nem áll rosszul a csapat, egyfajta érték­mérőnek számít az a tény, hogy a feltétle­nül az első hatba pályázó felsőházi csapa­tokkal (BEAC, BSE) szemben sokáig partiban voltak a lányok, sőt... A BSE el­leni bronzmeccsen - miután ledolgozták nyolc-tíz pontos hátrányukat - a hajrában győzelmi esélyük is volt, amit igazán ta­lán nem is hittek el, a legdöntőbb pillana­tokban elkövetett bosszantó hibák erre utalnak. A megint kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó és nélkülözhetetlen Vár­konyi mellett - ha kellett - Kranyecz és Badics is vitte a csapatot, az alappillérnek számító trió köré valóban felépíthető egy ütőképes csapat. Olyan, amely a majdani rájátszáson is eséllyel léphet pályára. Örvendetesen nagy a mozgás a kispa­don, többjátékos arcán is látni: nem pers­pektíva számukra a padkoptató békés ücsörgés. Ami a csapatba kerülést illeti, kétségtelenül az NB l-es rutinnal, ottani eredményességgel rendelkező Szabó Mónika van helyzeti előnyben, a róla ka­Szabó Ödön mesteredző átadja az általa alapított vándorserleget a tavalyi év legjobb szekszárdi játékosának, a Sió-kupán is remekló Várkonyi Gabriellának pott kedvező híreket ezen a tornán is iga­zolta. Ám szeretnénk hinni, hogy az idei bajnokságra már kialakulhat az a helyzet, hogy Németh edző különösebb lelkiis­meretfurdalás nélkül le tud cserélni egy­egy gyengébben muzsikáló frontembert, mert bízhat benne: a pályára lépő játékos adott szituációban csak jobb lehet. Merészebb álmokat persze csak ak­kor lehet szövögetni, ha megnyugtatóan megoldódik a szekszárdi női kosárlabda immáron örökös gondjának számító centerposzt betöltése. Nos..., látva a két­ségtelenül remek fizikai adottságú Gon­tareva játékát - a kérdőjelek nem tűntek el. Rossz volt nézni, hogy rendre alulma­rad a lepattanók megszerzéséért vívott harcban, a beígért technikai képzettség­ből jóformán meg sem csillant semmi. Elparentálásról, eleve leírásról szó sincs, egy idegenlégiósnak időre van szüksége még beilleszkedni, az edzőnek nemkü­lönben, hogy beépítse a csapatba. Fotó: - ka ­Sportműsor Szombat: Asztalitenisz: Nemzetközi Duna-ku­pa a városi sportcsarnokban (10 óra). Kézilabda: Húsipari-Szigma-KÖ­VAC (15 óra). Labdarúgó NB II.: Szek­szárd-BKV Előre (16.30 óra). Vasárnap: Asztalitenisz: Nemzetközi Duna-ku­pa zárónapja (9.30 óra). SZEVASZ-kupa A Rákóczi FC-Szekszárd (4-2) mérkőzésen tudósí­tónk 0-6-ig a következőképpen látta a Polgári SE játéko­sainak teljesítményét: Mausz (2) - Koller (3), Dzsinovics (2). Agapov (2), Nagyfalusi (2) - Bozsér (3). Naumkin (3). Kvanduk (2). Kalmár (2) - Varga (3). Horváth P. (2). Csere: Pilisi (2). f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom