Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-06 / 36. szám

8 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1992. SZEPTEMBER 13. A vésőre lecsapó bunkó nyomán forgácsok pattannak. A keményfa puha vajként formálódik a mester keze alatt. Mintha könnyed, játékos szórakozás lenne az egész. Pedig a kalapácsként működő fabunkó ötkilós, a megmunkált farönk pedig három mázsa fölötti. Tölgyfarönk, ami köztudottan nehezen hagyja magát faragni. Most mégis szemem láttára formálódik az anyag, láthatóvá válik a csak papíron megálmodott minta, a leendő emlékoszlop díszítése. Egy közlemény nyomán jöttem a szekszárdi Bródy Sándor utcába. „A Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje Katonai Tagozata kitüntetést adományozta kiemelkedő munkája elismeréseként Törő György alezredesnek..." - olvastam. A műhely falán egy másik kitüntetés is lóg. Egyszerű, gyermekkezek formálták agyagba. Rajta a felirat: ,áldozatos fanyűvő munkáért érem Gyuri bácsinak. BM-oysok." A felirat nyilván az óvó nénié, de a díszítés gyermekkézre vall. - Először akkor hallottam a nevét, amikor sorra avatták a megyében, de az egész Dél-Dunántúlon a II. világháború hőseinek tisztelgő emlékoszlopait, kopjafáit - mondom Törő Györgynek, a népművészet mesterének. - Igen, kétségkívül annak volt nagyobb visszhangja, pedig én gyermekjátékokkal, köztéri padok, díszkapuk faragásával kezdtem. Ha lemész a Dália mögötti játszótérre, tíz padom és tizenkét gyerekjátékom van ott felállítva. - Tény, hogy egy emlékműavatás ünnephez kötődik, nagyobb publicitást kap, mint egy játék felállítása... - Igen, pedig az utóbbi épp oly kedves számomra. Ez, mondhatnám úgy is, hogy családi indíttatás. Feleségem óvónő, nagyobbik lányom végzett óvónő, a kisebbiket pedig most vették fel a kaposvári képzőbe. Ezek után mertem volna nem óvodai játékokkal kezdeni? - Nem kell ezt azért olyan komolyan venni - szól közbe felesége, aki éppen a családi ház leendő kerítésének elemeit csiszolja. - Gyuri mindig nagyon szerette a gyerekeket és szívesen gyártott játékokat. - Volt hozzá szakértőm - mondja Törő György. - Már a játékok tervezésénél közbeszóltak a nők. Feleségem és lányaim. Sok apró tanácsot adtak, amire nem is gondoltam. Olyasmit, hogy hol kerekítsem le a játékot, hogy nehogy sérülést okozzon. Vagy milyen magas legyen a hinta, mit csináljunk, hogy a gyerek keze ne tudjon beszorulni, becsípődni valamelyik mozgó alkatrészű játéknál. Szóval az „óvónők" szakértelmét igénybe véve tudtam csak tervezni. De többször előfordult, hogy a kivitelezés folyamán is változtattunk. - Sokat ér az efféle tanácsadó szolgálat, de a szobrokat, játékokat mégiscsak te faragtad meg... - Alapvető tévedés. Mindannyian dolgozunk a megvalósításon. A tervrajzról beszéltem, a pauszpapírra készített tervet a család nőtagjai viszik át méretarányosan a fára. A nagyolómunkába is besegítenek, a faragásokat aztán én végzem, de a végső díszítésben is van szerepük. A pikkelyezést - azaz az oszlop, játék sík felületeinek díszítését is ők végzik, mint ahogy a csiszolást is. Néha egész csapat jön össze. Feleségem, lányaim, azok barátai, szóval összedolgozunk, csapatmunka ez a javából, de azt hiszem enélkül nem is menne. Katona vagyok, életem nagyrészt katonaként élem. Csak a szabadidőmet tudom a fafaragásra áldozni. * A Bródy utcai családi ház alsó szintjét, a városra néző udvar felé a faragóműhely helyiségei uralják. Onnét csak a pincébe lehet lejutni, ahol Törő György saját termesztésű borai szunnyadnak. Hogy milyen minőségűek, arról a műhely falán sorakozó oklevelek tanúskodnak, no és e sorok írójának emlékezete. Mert a beszélgetés során a pohárba is jutott a helyi termesztésű kékfrankosból. De most az alagsorban vagyunk. Törő György a fa útját mutatja, azt amíg a kinagyolt gerendából, vastag pallóból köztéri alkotás lesz. - Akármilyen meredek is a bejárat, azért autóval le tudunk jönni a ház mellett - mondja. - Van abrikterem, így a Gemencből hozott fa először ide kerül. Később, mint mondtam, az óvónők viszik fel a mintát a kinagyolt fára. Ez már a másik helyiségben történik, ahol a még fel nem dolgozott fát is szárítom. Aztán jön a faragás, a finomítás, végül a felületkezelés. Itt van ez az oszlop, az apósom - akit nagyon szerettem - síijára készítem. Már majdnem kész. Két hét múlva felállítjuk. - Többféle mintát látok itt. Van ezeknek jelentésük? - Természetesen. Az alsó részre kerül a felirat. Fölötte a kereszt, apósom vallására utal. Aztán az andráskereszt, a férfiasság jelképe, de van itt szőlőmotívum i^fc hisz szekszárdi volt sokáig. A több^ díszítőelem is mind megannyi jelentést hordoz, egész fel az oszlop csúcsáig. Törő György Szekszárdtól alig negyven kilométerre, Szakályban született. Mégis hosszú volt az út, ami a Kapós menti kis faluból a szekszárdi faragóműhelyig vezetett. Erről faggatom. - Nem mondhatom, hogy őseim erdélyi fafaragó mesterek voltak, hisz mi Szakályban őslakosok voltunk. Tudom, hogy a hőgyészi Törők között voltak svábok is, Bukovinából elszármazottak is, de mi mindig ott, a Kapós mentén éltünk. Viszont a közeli Somogy megye fafaragói kétségkívül hatással voltak rám. De a faragásba mindig igyekeztem bevinni a Kapós mente motívumkincsét. Legyen az hímzés, ami átmenthető, vagy egy szűrrátétes subán látott motívum. Egyébként pásztor faragók is voltak a Kapós mentén, de önálló stílusuk nem volt. A fanyűvő alezredes V f Gyermekjáték készül Tájba illőn