Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. AUGUSZTUS 30. Bal felső sarok Nem a sértett, a hiú ember szólal meg Hangyási Lászlóból, sporthőssé váll olimpiai bajnokunk Atom Anti klubedzőjéből, hanem az igazságérzet. Nem túlzás azt mondani, ő csinált szuperembert ebből a 20 éves fiatalemberből, ugyanakkor a napfényes oldalon, a még mindig tartó sütkérezés közepette a súlyához, szerepéhez méltatlan árnyékosabb rész jut neki. Mind anyagi és erkölcsi értelemben. Neve nem robbant be olyannyira edzőként a köztudatba, mint amennyire kellett volna, s az a bizonyos borítékfok) is nevetségesen vékony a szövetségi kapitány, Moravetz Ferencéhez képest. Mint hírük, ő ugyanúgy másfél milliót kap, mint a főhős Anti. A MOB ugyan igyekszik nem elfeledni a felkészülésben, felkészítésben oroszlánrészt vállalt trénereket, felhívja az illetékes szövetségek figyelmét erre, de az anomáliák, igazságtalanságot szülő aránytalanságok megmaradnak - gyanítom nemcsak a cselgáncs sportban! A szövetségi kapitányoknak tulajdonított, a valóságban általánosságban nem helytálló messianisztikus szerep miatt! Ha olyan speciális helyzet, párját ritkító egybeforrottság, együvétartozás válik jellemzővé, mint a Széchy-team esetében, akkor ez a világ legtermészetesebb dolga. Csakhogy nem ez a jellemző - különösen nem a mostani olimpián igen eredményes nehézatlétikai sportágakban. Itt a klubedzők munkája tudatosan vagy véletlenül? háttérbe szorul(t). Pedig meggyőződésem, hogy itt ami a sikerek edzői, szakmai részét illeti - központi edzőtáborok ide vagy oda - övék a több százalék. De ennek ellenére többnyire már annak örülhetnek, ha egy-egy világbajnokságon, vagy az olimpián ott állhatnak tanítványaik mellett és tanácsokat adhatnak. Míg más nemzeti teamok esetében ez a minimum, ez a természetes - a maximum pedig valószínűleg az, hogy maximálisan anyagilag is elismerik azt a munkát, amit a nemzeti színek megdicsőülése érdekében kifejtett - addig nálunk arra is akadt precedens nemcsak Hangyási esetében -, hogy az atyamestert előkelő idegenként a lelátóra száműzzük. A nagy diadalok magyaros természetrajza ez - sajnos... Légből kapott információk szerint Nincs ki felvállalná( ?) az őcsényi repteret A Repülőgépes Szolgálat bizonytalan jövője miatt az őcsényi repülőtér is végveszélybe került. A nehéz gazdasági helyzetbe került repülőklub két frontembere Tóth Zoltán ügyvezető és Talabos Gábor válogatott vitorlázórepülő-oktató, már tavaly ősszel leadta az S. 0. S. jelzéseket a lehetséges megmentőknél, de senki sem reagált érdemben. Az önkormányzatok (megyei, városi) éppúgy nem láttak benne fantáziát, mint a momentán tehetősebb cégek, pedig... Aki az ezredforduló közeledtével birtokol egy ilyen kis ékszerdoboznak számító repülőteret, annak nyert ügye lehetne. De ehhez néhány évig - állagmegóvás és infrastrukturális fejlesztés címén - be kéne invesztálni évente cirka négy öt milliót. Amiből vissza lehetne csábítani a kilátástalanságérzés miatt már elpályázott szakembereket (pilótákat, szerelőket, kiképzőoktatókat). Amiből lehetne telepíteni egy irányadót. Amiből juthatna valami arra, hogy a leszálló gépeket, mint ahogy az a jobb repülőtereken szokás, kiszolgálják: ellássák üzemanyaggal, szervizeljék és így tovább. Ebben az esetben már kérhetnének leszállási díjat, ami jelentősen növelné a bevételt. Mert például a tavalyi évben - annak ellenére, hogy szájhagyomány útján teljed repülőberkekben Őcsény léte és lehetősége - 62 motoros gép szállt le. És még mennyien sportrepülés címén - köztük visszatérő külföldiekkel... Ha már a lehetőségek, bevételeknél tartunk, feltétlenül megemlítendő: ha országosan elismert kiképzőbázisként is működhetnének a továbbiakban, ez is hozhatna a konyhára - nem is keveset - évente. A szükséges matematikai műveletek elvégzéske után körvonalazódik, hogy a fentebb már említett összegű invesztíció hatására, mintegy öt év elteltével, már a repülőtér akár nyereséges vállalkozás is lehetne, de önfenntartó mindenképpen. Ama tény, hogy a külföldieket jelenlegi állapotában is vonzza - a közelmúltban itt leszálló Cousteau kapitány lelkendezése aligha csak a mindenkor mindenkinek kijáró udvariasság jegyében fogant - magában hordozza, hordozná a privatizálás, vagy a bérbeadás lehetőségét. De a mifelénk tulajdonjogot érintő törvénykezés üteme oly csigalassúságú, hogy kizárja: rájuk mosolyogjon ilyesfajta szerencse. Az, hogy az állam-kategórián belül kié lehet a tér, az kiszámítható, de ezzel még nem sokra megyünk, mert a mai tulajdonjogi dzsungelben szinte megválaszolhatatlan: kié lesz a terület, maga a föld?... A repülésben mindenevőnek számító, egyébiránt ejtőernyős Tóth Zoltán, s a napokban újabb hazai csúcsot produkáló, országosan elismert vitorlázórepülő, Talabos Gábor nem akarnak elmenni innen, a végsőkig kitartanak. Optimizmusuk mára már kincstári, de a képzeletbeli katapultálással még várnak - noha az ország különböző pontjairól már csábos ajánlatok érkeznek. Lassan már két éve, hogy nem vesznek fel fizetést, de a reptér, a ma is még működő klub iránt viseltetett érzelem, kötődés, az itt elvégzett munka szálai nehezen téphetők el. Nap mint nap kint vannak, mindketten megátalkodottan vallják: a sportrepülésre még nem lehet rászámolni, mint egy roggyant ökölvívóra, naponta tanújelét adják életképességüknek. Ha esetleg végkiárusításra kerülne sor a hangárban, a különböző szakágak megszállottan lelkes emberei még arra is képesek lennének - amire már volt is példa -, közösen megvennék a gépeket, ernyőket, egyéb nélkülözhetetlen eszközöket. De ennyire azért nem sötét a kép - mármint a sportrepülésé. Igaz, hogy az elamortizálódás hosszabb távon fenyegető veszélye éppúgy leselkedik a vitorlázórepülőkre, sárkányosokra, ejtőernyősökre, hőlégballonosokra, de a létezés millióit önerőből, profilba vágó vállalkozásokkal (légi reklámnyújtás, bemutatók, gépek fogadása) képesek előteremteni. Sokszorosát termelik meg ^fe annak a kábé hatszázezer forintnak,^^ amit támogatás címén a városi önkormányzattól és a Magyar Repülő Szövetségtől kapnak. Ennek jóvoltából egy igen gazdag, látványos programmal tarkított - a jelenlegi válságos helyzetet mintegy palástoló ősz elé néz az őcsényi repülőtér. - Szeptember 18-tól 24-ig tart a Szekszárdi Szüreti Napokhoz kapcsolódó hőlégballon fesztivál. Ezt követi a szokásos, szintén nemzetközi szakmai hőlégballon találkozó október első hetében. Ennek a vége lesz tulajdonképpen a megnyitója a magyar motoros mőrepülő nemzeti bajnokságnak. Október második felében pedig végzünk egy alapfokú ejtőernyős kiképzést, hozzávetőlegesen negyven tagú osztrák csoportnak - adta a tájékoztatást Tóth Zoltán. Aminek bevételéből gondmentesen el lehet indulni a következő évben. De meddig még? A hirtelen halál nem fenyeget, de a lassú kimúláa^ - mert, hogy a reptér sorsa valahol ^P ő sorsuk is - prognosztizálható. Különösen, ha a lelket tartó mindenes duó alapvető egzisztenciális kényszerűségből elszáll... Lemond-e a szekszárdi főtitkár Még az olimpia kezdetének napján, egyik írásunkban felvetettük annak a lehetőségét, hogy Horváth Ferenc, a Magyar Súlyemelő Szövetség szekszárdi főtitkára - az olimpiai szerepléstől függetlenül - megválik tisztségétől, s bizonyos - cseppet sem alaptalan - értesülés szerint visszatér Szekszárdra. Az írás hatása ma is mérhető: jönnek az érdeklődő telefonok. Különösen azok után, hogy a súlyemelők „kutyaütők" voltak az ötkarikás játékokon. - A gyenge szereplés mellbe vágott, de ez nincs összefüggésben az augusztus 31-i elnökségi ülés utáni saját sorsommal kapcsolatos döntésemmel. A vezetés a teljes következő négyéves olimpiai ciklusig marasztal, s ha arra a csomagtervre - benne szakmai és személyi kérdések - rábólintanak, akkor nekivágok a következő ciklusnak, ha nem, akkor nagy valószínűséggel kiszállok a hajóból. - Lekerül a napirendről a távozás gondolata? - Ha támogatnak, egy kis időre biztosan, de a személyemet érintő események olyan irányt vehetnek, hogy újból Így fizet Anti aranya Ha valamiben konszenzus alakult ki a sporttársadalomban és azon kívül is, az az, hogy az olimpiai bajnokainkat fizessük meg! Vajon a paksi sikerember, Kovács Antal számíthat-e még valamire a Magyar Olimpiai Bizottságtól és a biztosítótól jövő nettó másfélmillió mellett? Igen. A jelenlegi lehetőségekhez képest igyekszik az egyesület, az Atomerőmű SE és a Paksi Polgármesteri Hivatal is megfejelni a fenti összeget. Mindkét helyről érkezik még nettó kettőszázötvenezer forint. No és egy háromszobás lakásba hamarosan beköltözhet. Persze, mint bérlő: de jó néhány tulajdonosi tudattal felvértezett, s ebből nem engedő Paks felé kacsintgatott futballistával és kosarassal szemben Anti eme jogviszonynak is tud örülni... aktuálissá válik. Jövő héten, miután hazatérek Franciaországból, a serdülő Ebről, ahol tanácskozik az európai szövetség elnöksége, melynek tagja vagyok, többet tudok. Kiderülhet, hogy mi a terve az EWF elnökségének velem, ha tényleg komolyak, akkor el kell gondolkodnom. Arról is, hogy összeegyeztethető-e jelenlegi beosztásommal. - Ha azt mondom, szekszárdi kézilabda... - Funkciótól függetlenül segíteni fogom, távozásom óta is azt tettem, miképpen a pingpongosokhoz sem lettem hűtlen. Ha lemondok, ez még nem jelent automatikusan szekszárdi visszatérést, azt, hogy a Húsipari SE-hez jönnék vissza. Válogathatok a sportos és más ajánlatok között.