Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

1992. AUGUSZTUS 23. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Idegenek jöttek a faluba autóval, egész család, külföldiek. A német papa együtt volt hadifogoly afalu egyik állattenyésztőjével. Nagyon örülnek egymásnak. A magyarcsalád némettudása elégfogyatékos. A két férfi még jól érti egymást, az asszonyok szívélyes tőmondatokban beszélnek. A két család fiai egész nap együtt motoroznak. Elismerő egytagú szavakat ugatnak egymásnak. A két pici lány pedig gyúlja a homokot, állandóan beszélnekegymáshoz, nem zavarja őket, hogy egy szót sem értenek egymás beszédéből, mégis tudják, miről van szó. A vendégek három napig maradnak, innen mennek tovább körútjukra, előtte erőt gyűjtenek. Vasárnap elmennek a templomba a háziakkal, ők is evangélikusok. A tisztelendő ismerős dallamú éneket választ, amit mindenütt énekelnek avilágon, boldoganfújják a németek is, németül. Nézik, nézegetik a fehérre meszelt egyszerűfalusi templomot, az oltár fölé nyomorított szédítő magas szószéket. Istentisztelet után kérik a lelkészt, mutassa meg nekik a templom nevezetességeit. A pap elbámul. Mi van az ő templomában nevezetesség? Kétszáz éve épült a templom a császár Türelmi Rendelete után, a protestánsok hosszú elnyomása végén. Gyorsan és boldogan építették, állítólag barokk stílusban, mivel a vízszintes tagoltság felismerhető rajta. Köztünk szólva a lelkész egyszer régen azt mondta a »

emplomáról, hogy „csűr-stílusban" épült. Akik építeték, mielőbb hajlékot akartak teremteni az igehirdetésnek, nem gondoltak művészi szempontokra. Jó vastag falakat húztak, mert tégla, habarcs volt bőven, és vékony mennyezetet szerkesztettek, mert mire már oda felértek, nagyon takarékoskodni kellett. Az ablakok szimplák, télen nagy a hideg idebenn, nyáron meg egy-két kitört üvegszemen keresztül behallik a falu zaja. - Szóval barokk stílusban épült - mondja udvariasan a 'német vendég és várakozón néz a papra. - Ja, ja - válaszol az szórakozottan, miközben arra gondol, hogy micsoda szép templomokat látott ő a német vendég hazájában a reformáció előtti és utáni korból. A legtöbb templomuk építészeti remekmű, belül műkincsek, márványtáblák, királyok, hercegek, művészek nevével, akik ott porladnak. A Luther-városok oltárképei előkelő helyet foglalnak el a művészettörténetben, faragott szárnyas oltárok idézik a középkort, orgonáikon a muzsikafejedelmeijátszottak. Virágzott az egy házművészet, az ige iránti szeretet pazar dómokat emelt az igeszolgálatnak... Viszont abban az időben nálunk a protestáns egyházaktól templomok százait vette el a türelmetlen ellenreformáció. - Bizony két kezemen megszámlálhatom patinás régi templomainkat - gondolja a lelkész. Szeme ismét rátéved a vendégekrejóindulatú, barátságos arcukra és észbekap. Elmosolyodik. - A templom kétszáz éves - mondja németül, most már folyékonyan -, falai vastagok, ablakai világosak, H. Németh István egyúttal az ige világosságát is jelképezik. Faragott oltára kedvelt az egész faluban, mert Hajas-Nagy Pál dédöregapja faragta, aki végigharcolta a negyvennyolcas szabadságharcot és Kufstein börtönében raboskodott. Odavezeti őket a padokhoz. - Érdemes ezeket a padokat is megnézni. Puhaf ából vannak ugyan, de nevezetesek. A háború alatt hadikórház volt itt néhány hónapig, a régi vén padokbólfekvőhelyet ácsoltunk a sebesülteknek. Amikor elvonult a front, pár hétig azokon az ágyakon ült a gyülekezet. Azután két hét alatt ingyen összehordtak annyi deszkát a hívek, hogy egykettőre elkészültek az új padok. Fölmutat az orgonára. - Régi szép darabja templomunknak az orgona. Külsőleg ugyan nem sokat mutat, a hangja lehetne jobb is, de falusi egyházi muzsikánknak páratlan műkincse. Ha Halmai Ádám tüzoltóparancsnokfelül a kántori székbe, és kotta nélkül rázendít az Erős várunkra, akkor itt szem nem marad szárazon. Fölmutat a mennyezetre. Jaj, de repedezett! - Nézzék a szép csillárainkat. Néhány évtizede vezették be a villanyt afaluba, addig gyertya éspetróleum mellett vakoskodtunk. Amikora templom mellé leásták avillanyoszlopokat, kántorunk és két presbiterünk már elkészült a templom belső villanyszerelésével. Három nap múlva, reformáció ünnepén este gyúlt ki afény először idebenn. Csak úgy rezegtek az ablakok a harsány, boldog énektől! A német asszony a szemét törölgeti, és úgy nézi a csillárokat, mintha aranyból lennének. Kifelé menet rámutat a lelkipásztor az ütött-kopott perselyre. Maga is meghatódik. - El ne felejtsem, ez is egyik műkincsünk. Az önök házigazdájának a nagyapja csinálta a saját kezével - Isten nyugosztalja. Az első adományt is ő tette bele Isten dicsőségére, nem is merem kimondani, mennyit. Csodálatosan szép persely ez - nekünk. Kerül belőle Isten házára, az igehirdetési szolgálatfenntartására, a betegeknek, az öregeknek, az üldözötteknek, a szegényeknek, az árváknak. Ez nekünk a felebaráti szeretet templomi oltára. A vendégek kifelé mennek. A német férfi még visszasiet a perselyig, nem hallani, hogy mit ejt bele. A templomudvarból felnéznek a toronyra. Magasra íve! a falu folé*A kereszt ujjal az ég felé mutat, két ujjal pedig széles e világba. Nézik a templomot, ami minden más, csak nem „műemlék". A meszelés alól már itt-ott kibújt a vakolat. A vendégek kezet fognak a pappal. Hosszan szorítja kezét a német férfi, sokáig szólni sem tud. Végül is rámutat a templomra. - Wunderschön - mondja. Látszik, hogy meghatottan és őszintén érzi azt, amit mond. Csodaszép ez az ütött-kopott falusi templom. A pap is érzi, hogy a szép templomok országából jött ember most nagy igazságot mondott. Mert a templomok igazi szépségét mindig az élő gyülekezetek hite adja. kellett. Egy pogánykultuszt követő nép nem adta meg magát könnyen. Talán eretnekség ilyet mondanom, de a korszak légkörét a szakirodalom mellett legjobban talán Szabó Magda drámájából (Az a szép fényes nap) ismerheti meg az érdeklődő. Istvánnak már volt mire építenie. Az egyházmegyék 1001 és 1009, majd 1018 és 1030 közötti alapítása megadta a magyar egyház szervezeti kereteit, de az állam embereinek segítsége nélkül a kereszténység terjesztése és mélyítése elképzelhetetlen lett vol«

A pap és az ispán a vasárnap megtartását, valamint a templomba ját ellenőrizték, István törvényei pedig kiszabták a megfelelő büntetést ereszténység ellenségeire. A püspökségek központjainak és a vármegyék székhelyeinek egybeesése is jól mutatja a korabeli állam és egyház szoros kapcsolatát és egymásrautaltságát. - Mit tudunk István államáról? - Sajnos keveset. Törvénykönyvében többször említik a királyi tanács szerepét, de ez kifejezetten tanácsadó testületként működött. Tagjai a főemberek és magas egyházi tisztet viselők voltak. Az Intelmekben is kellő súllyal foglalkoznak a tanáccsal: „...A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék." A helyi közigazgatás legfontosabb szervének a vármegyéket tekinthetjük. Kialakulásuk feltehetően már István előtt elkezdődött, de végleges formájukat csak a királyi szervezőmunkának köszönhetően nyerték'el. Az uralkodó a vármegyén keresztül gyakorolta a hatalmát, vezetőik az ispánok, az állami hatalmat képviselték. A tanács és a vármegye mellett a királyi udvarról és a hadseregről van tudomásunk. Ez utóbbi több esetben sikeresen védte meg az országot. Nem tartozik szorosan a kérdéshez, de mindenképpen beszélnünk kell a feudalizmus alapjainak lerakásáról is. Ez már István idején megkezdődött. A hatalmas királyi és ajelentős egyházi vagyon mellett megjelent, igaz még csak csírájában, a világi nagybirtok is. A volt törzsi arisztokrácia rendszerhez lojális tagjai, és a külföldi lovagok kaptak földbirtokokat. - István alatt tehát Magyarország gazdaságilag és politikailag megkezdte a keresztény Európához való csatlakozást, de a nyugati egyház nyelvén, a latinon keresztül, a felzárkózás megindult a művelődés területén is... i - Az új vallás és az ahhoz kapcsolódó kultúra elterjesztését kezdetben csak külországiak vállalhatták fel. A nyugati (cseh, itáliai és német) térítők és szerzetesek nemcsak könyveket hoztak magukkal, hanem a hagyományos középkori irodalom ismeretét is. István törvényeinek írásbafoglalója munkájához a korszak legjelentősebb joggyűjteményét is használta. A király névtelen írnoka (a szakirodalomban Heribert C-nek nevezik) III. Ottó udvarából érkezett Magyarországra. A külföldiek mellett azonban igen hamar feltűntek az országban kiképzett szerzetesek és papok. Erre utal Mór pécsi püspök visszaemlékezése, aki feltehetően több társával együtt a korszak legjelentősebb bencés kolostorában, Pannonhalmán élt, ahol minden bizonnyal nagy gondot fordítottak az egyházi utánpótlásra, Bonipert pécsi püspök a korszak kedvelt latin grammatikakönyvét, egy Priscianust kért Fulbert chartres-i püspöktől, nyilvánvalóan az iskolások számára. A fentiek mellett mindenképpen meg kell említeni a templomépítéseket is, hiszen nélkülük lehetetlen lett volna az új kultúra elterjesztése. -1. (Szent) Istvánt méltán tekinthetjük a magyar középkor egyik legjelentősebb uralkodójának. Hogyan vélekedett róla az utókor? - Személyiségéről alig tudunk valamit, hiszen a korai középkorban nagyon ritka az egyéni ábrázolás. Laskai Osvát ferences szerzetes 1500 körül így jellemezte: „István fejedelem alacsony termetű, de nagylelkű, bátor, harcias, okos és Krisztus-tisztelő volt." Ennek a leírásnak természetesen nem lehet hitelt adni, hiszen a „kis termet" és a „nagy lélek" a középkori írók kedvelt fordulatának számított. István személyiségét csak tettein keresztül lehetne megítélni, de ez a módszer sem kielégítő, hiszen a források olyan hiányosak, hogy még a megközelíthetően helyes következtetés is lehetetlen. István műve viszont olyan elemeket hordoz magában, amelyekre mindig szívesen utalnak. A középkorban ha egy törvény erejét, tekintélyét akarták növelni, akkor a „szent királyokra" hivatkoztak. Századunkban előszeretettel emelték ki a király vallásosságát és keresztényi hitét. Ma kedvelt az Intelmek kiragadott mondatainak a citálása. Természetesen nehéz objektívnek maradni, és kikerülni az aktualizálás csapdáját, hiszen a történelem számos lehetőséget ad erre. - Ha mégis „aktualizálni" kellene, véleménye szerint, mi István legnagyobb érdeme? - Fáradozásának köszönhetően Magyarország Európa része lett. RÉKASSY ZOLTÁN