Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. Bal felső sarok Szeretném hinni-bár a kezdeti jelekből pesszimizmusra semmi okom -, hogy a napokban a városban zászlót bontott Labdarúgás Utánpótlás Klub esetében nem csupán formai változásról, magyarán cégtábla át-, illetve újrafestéséről van szó. Hanem - végre egy kis közösség az asztalra csap, s cselekvően feltépve azt mondja: legyen elég már az illúziók világában kalandozó szólamból, valóban kapja meg azt a szerepet, ami az egyetemes sportban betöltött helye alapján megilleti. (Pedig ebből az aspektusból nézve a fejleményeket, szekszárdi futballberkekben nincs mit szégyenkezni - meg kell nézni azt, hogy az elmúlt évtizedben hány játékos kerültfel az egyben, máris kiderüi: ennél a klubnál ezen a téren az országos átlagnál jóval többet tettek.) A felnőttcsapat-centrikusságnak, a lyukak állandó betöméséből adódó kényszerhelyzetnek óhatatlanul a gyerekek itták meg a levét országszerte. Innét mindig lehetett elvenni, önkényesen átcsoportosítani. Az UFC viszont önálló, a saját lábán áll, a folyamatosan érkező kisebb-nagyobb szponzori pénzek az ö egyszámláján jelennek meg. Ennek hatására már érzik a gyerekek - a kézzelfogható jelekből - a salakos pálya, az ütött-kopott szerelés már a múlté. Persze, a tárgyi feltételrendszer érzékelhető javulásán túlmenően másban rejlik a nagy lehetőség. Még elevenen él bennem az a hetvenes évekbeli pezsgés, ami egy a funkcionáló sportiskola - nem csak a labdarúgásban - működött a város sportéletében az utánpótlásnevelésben. Többnyire kontraszelektált koncepcióinknak köszönhetően országszerte elsorvadtak ezek az intézmények, így a miénk is. Most már tudjuk, érezzük, hogy nagyegyesületi égisz alatt, a sportiskolák halvány utánzatának sem felfogható T-tagozatokban, edzésközpontokban - külön-külön más elvek és meggyőződések szerint dolgozva, vagy a látszat érdekében dolgozgatva - milyen végtermék született. Az UFC szeretné megakadályozni, hogy ebben a sportágban, az iskolák előkészítő munkája során felszínre került kitűnő adottságú gyerekek serdülőként és ifiként is tehetségükhöz mértenfejlődjenek... Mertezaközelebbi és távolabbi múltban az eredmények ellenére, fellelhető hiányosságként volt említhető az utánpótlásfronton - ha árnyaltan és minőségi mércével mértünk. De éppen ezért is a korosztályos törés, a megrekedés elkerülése végett -jöttek létre... Kalmár és Varga Laci egyöntetűen vallják: » Akár az első hatban is ott lehetünk" Két úgymond rutinos, a fiatalabb társaknál eddigi pályafutásuk során többet és mást (helyenként kalandokat) megért jétékosnak Kalmár Ferencnek (alias „Kancs") és Varga Lászlónak (alias „Api") tettünk fel három apró, mintegy az e hétvégi (szombati) bajnoki nyitányt felvezető kérdést 1. Momentán nűlyennek látja a csapat, a szakosztály, illetve a saját anyagi helyzetét? 2. Együtt maradt a gárda, lesz-e előrelépés? 3. Véleménye szerint kik játszanak a feljutásért, kiket fenyeget legjobban a kiesés? 1. K. F.: A saját helyzetemet másodosztálybeli anyagi viszonyok közepette a fizetést és a meccsprémiumot tekintve is jó erős közepesnek. Sok minden képlékeny még ahhoz, hogy a csapat helyzetét anyagilag minősítsem. Ha megvalósulnak azok a dolgok, amiről a Balogh úr beszél, akkor az átlagosnál lényegesen jobb lesz a helyzet. De már azzal, hogy megszabadulunk az elnyomorító adósságtehertől, a válságosból felküzdöttük magunkat átlagos szintre. V. L.: Úgy gondolom, hogy a játéktudásom megfelelő, attól nem elrugaszkodó szerződést kötöttem - bekalkulálva azt is, hogy szabad játékosként szinte ingyen kerülök vissza a klubhoz. Ami a csapatra vonatkozik: gondok vannak mindenütt, ezt az NB l-eseknél is éreztem. Az elmúlt évekbeli távollétem miatt ugyan a szekszárdi viszonyokat behatóan nem ismerem, de azt tapasztaltam: a többinél itt sem jobb vagy rosszabb a helyzet. 2. K. F.: kell, hogy legyen, hisz ezzel a játékosanyaggal már nem elfogadható eredmény a tartós alsóházi pozíció. A csoportunk erősödése ellenére azt mondom: ebben a csapatban maximumként a hatodik hely is benne van. V. L.: Megközelítőleg olyan a helyzet, a hangulat mint két évvel ezelőtt, amikor elmentem. Akkor a nagyon előkelő ötödik helyen végeztünk. Most is vannak jó játékosok, akik képesek nagyot lendíteni a csapaton, amely úgy tűnik, újra együtt van. Szívem szerint azt mondanám, hogy ott leszünk az első hatban, de inkább maradok a földön: be kell férnünk a nyolcba. Egyébként, ha lenne egy Süvegesünk, akkor a hatra mernék fogadni. A Haladás, a Tatabánya, a ZTE együttes idejövetele bennünket nem zavar, nekünk ilyen csapatok ellen jobban megy, mint teszem azt egy Sopron vagy egy Paks ellen... 3. K. F.: A Tatabányát és a Haladást nem szedték szét annyira, hogy ne ők vívjanak különharcot az elsőbbségért. Kiesés? Rázósabb... A három búcsúzó közül kettő újonc lesz, szerintem az Ajka és a Pénzügyőr „elsír". V. L.: Megérzéseim alapján a Haladásra legjobban a Dorog lesz veszélyes a feljutásért folytatott küzdelemben. Mivel az ittmaradt pesti csapatok elég erősek, ugyanakkor igyekeznek is benttartani őket, ha bajba kerülnek, így a vidékiekre leselkedik a veszély. Nem ismerem őket, de a Kaposvár és Ajka könnyen búcsúzhat. * A szekszárdi csapat az őszi idényben szombatonként játssza a hazai mérkőzéseit - a Pénzügyőrhöz és a Sabariához hasonlóan. Azzal a céllal, hogy a környező községek szurkolóit is a stadionba csábítsák, akik eddig - mivel csapatunk is akkor lépett pályára, mint a volt Dózsa nem tudtak, vagy nem akartak? jönni, íme az őszi idényben a Szekszárd mérkőzései: augusztus 15. (szombat 17 óra): Pénzügyőr (i), augusztus 22. (szom bat^fe óra): Ajka (o), augusztus 30. (vasárnap^^ óra): Kaposvár (i), szeptember 5. (szombat 16.30): BKV Előre (o), szeptember 13. (vasárnap 16.30): Sopron (i), szeptember 19. (szombat 16 óra): Sabaria (i), szeptember 26. (szombat 16 óra): Dunaferr (o), október 4. (vasárnap 14 óra): ESMTK (i), október 10. (szombat 14 óra):ZTE (o), október 18. (vasárnap 13.30 óra): Dorog (i), október 24. (szombat 13 óra): Tatabánya (o), november 1. (vasárnap 13 óra): Nagykanizsa (i), november 7. (szombat 13 óra): Paks (o), november 13. (péntek 15.30): Haladás (i), november 22. (vasárnap 13 óra): Mohács (o). Rövidítések: o - otthon, i - idegen. Kispályás foci Hamarosan folytatódik a 24 csapattal startoló városi kispályás első, illetve másodosztályú labdarúgó-bajnokság, melyben a 16 évestől az ötvenévesig több százan vesznek részt. Hivatalok, üzemek, cégek mellett szerepelnek teljesen privát csapatok is - naná a privatizáció korát éljük! A bajnokság állása: I. osztály: 1. DÉDÁSZ I. 19, 2. DÉDÁSZ n. 16, 3. BM Öregfiúk 13,4. MMG 13,5. Aranyfurt 12, 6. KORALL 12, 7. KARAKTER 12, 8. Ker. Bank 10, 9. HÉLIOSZ 7, 10. PFSC 7., 11. KSZE 7., 12. Gabona 4 ponttal. II. osztály: 1. Áfész 19, 2. MERIDIÁN 18,3. Vízmű 16,4. Gabona K. 15, 5. G. Plast 14,6. BM 14,7. Húsos 1.11,8. Polg. Hiv. 9,9. Igazságügy 8,10. Húsos II. 6,11. APEH 2, 12. F. Aszok 0 ponttal. Szekszárd kárpótolja Svájcért? Eljött Natasa után... Már írtunk róla, csapattársainak impulzusai alapján minősítettük is, de ö maga még nem szólalt meg. A víg kedélyű, időnként fülig érő mosolya ellenére nem az a nyilatkozós típus Jelena Gorantejeva, de az is lehet, hogy nem elsősorban méreteivel, hanem teljesítményével akarja kivívni a zsurnaliszták érdeklődését, addig ha lehet inkognitóban marad. Persze nyitókérdésnek szó se róla túl zord volt a svájci távozása iránt való mélyebb érdeklődésünk Vajúdik a Még nem szellőztettük, most már nem hallgathatunk róla - éppen a tili-tolit megszüntetendő, a döntést sürgetendő. Amikorarról beszél a Miskolcról hazatérő neves pingpongtréner Sáth Sándor, hogy esze ágában sincs a hagyományos értelemben nyugdíjba menni, több klubbal is tárgyalásban áll, eláruljuk: az egyik a Szekszárdi Húsipari Se. Ne nem oly módon, hogy ajelenlegi vezetőedző fia, Gyula lefokoztatik. A két dudás egy csárdában nagy valószínűséggel itt is fenálló esete miatt a mellérendeltségi viszonyt sem szorgalmazza senki. Maguk a legérdekeltebbek sem. Abban már egyezségrejutottak, hogy ő lenne a szakosztály menedzsere, ami nem abban merülne ki, hogy szponzorok Satya ügye után kajtat. Ám a hogyan, a miképpen, a mennyiért az ő szempontjából gazdag pingpong múltja ellenére, kardinális kérdések mellett szemérmesen elsikkadnak. Nem mondják, ő sem mondja, majd elválnak, újra leülnek, de megint úgy állnak fel az asztaltól, hogy nem lettek okosabbak. Mivel állami ifjúsági díjas edzőnk életének nagy részében úgymond szerelemből vagy sikereihez mérten nevetséges összegekért dolgozott a magyar asztaliteniszben, „főállású nyugdíjasként" ezt már nem szívesen tenné meg. Főleg azok után, hogy 60. életévének küszöbén bent járt a tébénél... és osztottak, szoroztak. Orosháza már ígért - nem csupán valamit... visszafogottságára hatással lehet^| -, azért egy villámnyilatkozatot kipréseltünk belőle. Ami szerinte Svájcból ránk, illetve a közvéleményre tartozik: - Nem éreztem jól magam, mert nem sikerült beilleszkednem, nem fogadtak be igazán. Váltanom kellett, és kapóra jött egykori szverdlovszki csapattársam, - négy évet játszottunk együtt - Natasa hívó szava. De ennél is jobban esett a szekszárdi klubvezetés felkérése, az első perctől érzem, hogy bíznak bennem, szükség van rám. A játékosok is hamar befogadtak, eddig minden remek. - Mit mondana egy volt szovjet csapattársának, milyen gárdához került? - Egy feltörekvő, fejlődőképes csapathoz, melyben örvendetesen sok a fiatal. Szerintem fel fogunk jutni az A osztályba.