Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. % te pletyka A bérlőt kitenni... Az új törvénytervezet tulajtfonospárti Kiszolgáltatottá válnak „Albérlőt nem lehet kitenni" hangzott az ötvenes-hatvanas évek szállóigéje, melyből egyesek számára a gyűlölt állami önkény, és javíthatatlan bürokrácia, mások számára egy magasabbrendű igazságosság szava szólt. Az olyan csekélységek miatt azonban, hogy valaki nem tudott, vagy nem akart lakbért fizetni, beköltözött egy üresen álló tanácsi lakásba, randalírozott, senkinek sem kellett bűnhődnie. Míg az eddigekben az állami lakások bérlői úgymond sajátjukként rendelkezhettek bérleményükkel, azt szinte tetszés szerint örökölhették és örökíthették, mi több, egy közkeletű, meglehet „illegális" csere keretében el is adhatták, az új törvény, legalábbis elviekben tulajdonospárti. A lakásbérleti törvényjavaslat bizonyos - általában egyéves - várakozási idő elteltével az államra, az önkormányzatokra és a többi tulajdonosra bízza, hogy eldöntsék, meg akatják-e tartani, vagy el akarják adni a lakásokat. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a bérlőt bizony ki lehet tenni - ha nem is az utcára. Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy egy lakást vagy házat lebont, elad vagy más célra kíván felhasználni, mint bérlők elhelyezésére, megteheti. Igaz, a lakás elidegenítése esetén a törvény öt év gondolkodási időt biztosít a bérlő számára, hogy elővásárlási jogát érvényesítse, vagy arról lemondjon. Viszont ha nem vásárol, vagy nem tudja megfizetni a lakása árát, melyet a tulajdonos tetszőleges összegben szabhat meg, akkor távoznia kell a lakásból. Nem az utcára, hanem egy cserelakásba. Ha a bérlő a kényszervásárlás mellett dönt, az önkormányzat 25 éves hitellel köteles segítségére lenni. Ha ez esetben sem akarja vagy tudja megvenni a lakást, még mindig cserelakásra tarthat igényt. A bérlő helyzete tehát drasztikusnak mégsem mondható. A bérbeadó diktál A bérbeadónak ugyanakkor viszonylag széles lehetősége nyílik arra, hogy nem kívánt bérlőjétől megszabaduljon. Ilyen lehetőség például, hogy egyszerűen pénzt ajánl fel a más célra kiszemelt lakás bérlőjének. Felmondható a bérleti szerződés azokban az esetekben is, amikor: - a bérlő a lakbért a fizetésre kijelölt időpontig nem fizeti meg; - a bérlő a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt egyéb lényeges kötelezettségeit nem teljesíti; - a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek a bérbeadóval vagy más lakókkal szemben az együttélés követelményeivel ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak; - a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek a lakást rongálják vagy nem rendeltetésszerűen használják. A felmondás bizonyos körülmények között két hét alatt is érvényesíthető, de a végső döntés - vita esetén - a bíróságra tartozik. Egy további konfliktusmegoldó lehetőség is van: a tulajdonos a felmondással együtt másik megfelelő lakást ajánl fel. Ami az albérlőtől való megszabadulást illeti, a dolog ott kezdődik, hogy az új törvény tervezete szerint az albérlőt már beengedni sem lehet a tulajdonos írásos beleegyezése nélkül. Pontosan meg vannak határozva a szabályai annak, hogy az albérlő a lakás mekkora hányadát foglalhatja el, s teljes lakást albérletbe kiadni nem lehet. Engedélyezett béralku A törvényjavaslat szerzői szerint az egész tervezet egyik legfőbb célja a piaci viszonyok erősítése a lakásgazdálkodásban. Ehhez persze az árak felszabadítása, a tulajdonos és a bérlő közötti béralku engedélyezése is hozzátartozik. Mégis érthető, hogy a tulajdonosnak a törvényben meghatározott egyoldalú béralkotási joga komoly aggodalmak forrása lehet, különösen a nyugdíjasok körében. Őket rémíti legjobban az a teljesen reális lehetőség, hogy egy szép napon udvarias szavakkal fogalmazott értesítést találnak postaládájukban arról, hogy az állam, az önkormányzat vagy a tulajdonos a következő hónaptól kezdve ilyen és ilyen tetszőleges összeggel magasabban állapítja meg a lakbért. És a tervezet bírálói szerint a törvény logikájából adódóan előfordulhat, hogy ilyen levélből rövid néhány éven belül több is érkezik. Jókai Géza A híres pesti művészklubban, a Fészekben nyári szünet van, már ami a programokat illeti. De a kert nyitva van a vacsorázók számára. A Fészek-Casablanca bár új tulajdonosa pedig már tervezi a következő szezont. Elias Dishi, az izraeli születésű, de Amerikában működő producer egyébként azon is munkálkodik, hogy Seregi László híres balettjét, a Spartacust amerikai turnéra vigye. Egy másik produkció megfenekleni lászik: lemondott Keveházi Gábor az Operaház balettigazgatója, a Budapest szerzője. A társulat épp saját balettje, a Cristoforo miatt különbözött össze. Pedig a harcedzett csapat néhány hónappal ezelőtt szemrebbenés nélkül fogadta a bejelentést: ő a továbbiakban Barna Mónika ifjú táncosnővel kíván együtt élni. Bán Teodóra, szintén prímabalerinája a társulatnak és nem mellesleg Keveházi hitvese, valamint a VIP Arts ügyvezető igazgatója, valószínűlegjózan belátás ra bírta a direktort, mert a Táncművéi^B Főiskola diplomakoncertjén már kéz a k^T ben ültek az igazgatói páholyban. Most azonban együttesének mondott istenhozzádot Keveházi, mégpedig szintén üzleti megfontolásból. Minthogy a jövőben a közalkalmazotti törvény hatálya alá vonják az állami és az önkormányzati színházakat, költségvetési intézmény vezető munkatársa, sem közvetlen hozzátartozója nem lehett vállalkozás vezető résztvevője. így aztán nem nagyon érdemes a VIP Arts és a Diótörő balettiskola tulajdonosának tovább viselni az igazgatói gyűrődéseket. A részletekről még hallunk. A. M. Találgatások a búvópatak tetején Ez most az össznépi rejtvényjáték legkedvesebb sorozata szeretett városunkban. A Séd-patak szégyenében a föld alá bújt, annyi rossz fát tett már a tűzre, akarom mondani a vízre. Most megnevelik, szobatiszta lesz a tervek szerint, nem önti el barna leveivel 10-20 évenként a környező utcákat. Ezt mondják a műszaki óvónénik, óvóbácsik. A Hármas-hídtól a laktanyáig lassan araszol előre a föld alatti alagút. (Nem lehetne száraz időben kismetrónak használni? Hipp-hopp, már az állomáson lehetnénk.) Gondolom a megviselt idegzetű tervezők és kivitelezők vérnyomása már emelkedik erre a tanácsra, mivelhogy a fél város Séd-patak-szakértő lett nálunk. Ezért hagyjuk csak a bújni készülő patakot, amiben a természet kis élőlényei jól érzik majd magukat, hiszen százéves vízutánpótlási átlagok figyelembevételével gondoskodnak róluk. Reméljük lesz vizük és levegőjük. Sokkal érdekesebb rejtvényműsort kínál a város játékos kedvű polgárainak az a hosszú, szellős tér, amit a patak felett tele lehet majd építeni. (A „telét" viszszavonom, ismét vérnyomásemelkedés okából.) Szóval kulturáltan és civilizáltan benépesíteni mókás kis butikokkal. A műszaki tervek állítólag szépek, mondják a szakértők, a szak-nemértők pedig meg sem nézték, hiszen úgysem értenek hozzá. Ennélfogva vlleményük nem sokat nyom a latban, amúgy is megszokták, hogy fölülről boldogítják őket. Ha majd minden készen lesz, a piaci polgár majd csak tátja a száját, mint mindenkor, amint városunkban kinő a földből valami létesítmény. - Látod pupák, ugye megmondtuk, hogy szép lesz! A szép jövő elé készülve, ebben a meleg nyárban, kisétálnak a szomszédos panel-beton lakónegyedek eltikkadt lakói levegőzni a patakpartra, - addig, amíg lehet. Össznépi Kérdezz - Felelek! - játékban találgatják, hogy az első kis butikot hány emeletesre húzzák a patakon, mert már eddig is kissé nagyra sikeredett, és a „nyújtott emelete" kétszintesnek ígérkezik. Igaz, hogy elfogja majd a szelet és a havat északról. Ha pedig netántán még jó néhány ilyen nagyra nőtt butik-áruház testvére is mellé épül

, akkor már a hideg levegőtől sem kell félnünk a panelsorok betonszurdikaiban. A tízemeletes 160-as lakóvár amúgy i^fe megvéd minket a déli friss szelektől. De ki védi meg derék vállalkozóinkat é^^ mérnökeinket, akik a város közepén boldogan benépesítenek egy új szabad területet? Igaz, hogy van még hely a városban, ahova építkezni lehetne, de hát miért ne éppen itt a paneltenger oldalán? Éppen kézre van, ide is betont lehet teríteni, fellendülhet a kereskedelem, a szórakoztató ipar, vidám diszkózene altatja majd hétvégeken a panelnegyed ezer és ezer lakóját. Ákad persze egynéhány értetlen lakótárs, aki levegőt és kilátást emleget, a szomszédos főiskola felé mutogatva, ami szerintük többet érne minden mini butikvárosnál. Ezek az értetlenek fasort, sétányt emlegetnek, padokat követelnek, amik az amúgy is zsúfolt városbelsőt levegősebbé tennék, és nem törődnek az új Európa gazdasági szempontjaival. Itt mindenütt kereskedni kell, kiszolgálni az embereket akár hangulatos sörözőkkel, kuglipályákkal és maszszázsszalonnal. Hogy egy kicsit zajos lesz? Hát istenem, valamit valamiért. Ha sikerül a hétvégekre ide megnyerni az arany ifjúságot, az már kész győzelem. Közel a rendőrség, majd vigyáz rájuk, és kiszűri a garázda és egyéb elemeket. Szóval itt állunk a patak tetején. Benő barátom nézi, amint kinő a betonon az első diszkrét, nyújtott emeletű butikáruház, amiben feltehetően igazgatói lakás és vendégszobák is lesznek. Benő éretlen kijelentéseket tesz, felesleges zsúfoltságról dörmög, amikor még annyi hely van a városban. Azt javasolja a szerencsétlen, hogy a vízigazgatás hivatalát feltétlenül építsék a patakra, mert annak ott a helye. Mi meg csak találgatunk. Élvezzük még a patak fölött ajó hűvös szellőt, ami a hegyek felől frissíti a várost, és találgatjuk, milyen lesz a butikváros? Ha ügyesen módosítanák a terveket, még többet lehetne ráépíteni. Rengeteget. Ehhez kéljük Tisztelt Olvasóink ötleteit. A legszebb javaslatokat sajtó alá rendezzük. - hni -