Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-09 / 32. szám

16 1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI fAIARNAP A szekszárdi egyesületek történetéből (7.) Hitbuzgalom és karitász A hitélet egyesületei Századunk elején olyan egyesületek is alakultak, amelyek az egyházak belső életének erősítését kívánták szolgálni. Különösen a munkáskérdésről szóló pápai enciklika, a Rerum Novarum hatásárajött létre sok egylet a katolikus egyház keretében. Városunkban korábban is volt hitéleti egyesület, pl. a Szekszárdi r. k. Polgári Társaság 1876-ban alakult, az egyházi szertartásoknál teendő szolgálatokra. Fent Ferenc apátplébános és Éry Mártonné 1911-ben megalakította a Szekszárdi Oltáregyletet. Belgiumi mintára hozták létre a templom támogatására és a szükséges kegytárgyak beszerzésére. 1936-ban Perczel Béláné elnöksége idején 550 tagja volt. Az egylet gondoskodott a szekszárdi és számos vidéki templom ruhatáráról. Szintén az egyházhoz ^KI kötődés erősítése és a hitélet elmé^^tése volt a feladata a Szekszárdi Jézus Szíve Társulatnak, a Szent Vince Kenyere Egyesületnek és a Szekszárdi Rózsafüzér Társulatnak. Ezek az egyletek sajátos hitbuzgalmi feladataik mellett a rászorulókat segítő karitászra is vállalkoztak. 1914ben már működött néhány olyan egyesület is, amely gyermekkortól volt hivatva segíteni a hívek és az egyház kapcsolatát. Pl. a Szekszárdi Leányok Mária-társulata, a Garay Gimnázium fiú- és leány Kongregációja és a Mária-szíve Társulat. Akkor alakultak ismét hitéleti egyesületek, amikor a két világháború közötti vallástalanodás ellensúlyozására, a különböző társadalmi rétegekhez való közeledésre a katolikus egyház ezt az utat választotta. így jött létre a Szekszárdi Katolikus Férftliga, a Női Kongregáció és az „istentiszteletek fényének emelésére" alakult Szekszárdi Földmivesek Egyesülete. Az újvárosi plébánia gyakran hasonló néven saját egyesületet alakított; Újvárosi Oltáregylet, SzentFerencIII. Rendje, Újvárosi Rózsafüzér Társulat stb. Az egyházi egyesületek alakítását kezdetben nem korlátozták szigorú szabályok. Rájuk nem terjedt ki a Belügyminisztérium hatásköre, működésüket a pécsi püspök engedélyezte. A harmincas években több rendelkezés szűkítette az egyesületi autonómiát, a hitélettel kapcsolatos egyesületekről szintén államigazgatási nyilvántartás készült. így rájuk is a polgári élet más területein tevékenykedő egyesületekre vonatkozó szabályokat kezdték alkalmazni. Engedélyeztetésük kikerült a püspök hatásköréből. 1945 után az egyházak politikai befolyása csökkent. Ennek ellensúlyozására az egyleteikjelentősége Erwin Rommel: Háború gyűlölet nélkül Még javában él egy nemzedék, melynek tagjai nem egykönnyen felejtik Rommel vezértábornagy, a II. világháború egyik legkiválóbb hadvezérének nevét, akinek - mondjuk így, hogy hadi naplója immár második kiadásban jelent meg. A „profi katona" jelző csak abban az esetben rokonszenves, ha végiggondoljuk, hogy az emberiség története sajnos tele van ilyenekkel, és egyikmásikuk kiemelkedő képességei aligha vitathatók. Rommel vezértábornagyé sem. Valószerűtlenül kis erőkkel, ostoba vezetőkkel és utánpótlási, felszerelési gondokkal egyaránt küzdve aratta valószerűtlen győzelmeit az afrikai hadszíntéren az általa mindig elismert és nagyra tartott angolok fölött. Könyvének tulajdonképpen az a felfogása a legérdekesebb, ami Hitler tábornokaira kétségtelenül nem voltjellemző, a gyűlölet nélküli küzdelem. Az ellenfél elismerése. Rommel olyannyira nagy hírű volt már, hogy amikor a Hitler elleni összeesküvésnek csak a gyanújába keveredett, nem lehetett kivégezni. Parancsra lett öngyilkos, és a parancsot adó Führer cinikusan személyesen is részt vett dísztemetésén. Ha kézirata a kezébe kerül, a dísztemetésből egész biztosan nem lett volna semmi. Rommelnek egyetlen hibája volt csak. Kiváló katonai képességeit a hitleristák oldalán kamatoztatta, ami semmivel se volt jobb, mint ha ugyanezt a kommunista oldalon teszi meg. (ORDAS) Á garzonok körül a helyzet változatlan Az emberek az átkos régi rendszerben is foglalkoztak csemetéik Vivőjével, voltak akik az ifjúsági taBpékban látták ennek biztosítékát. Az évek hosszú sora alatt derekasan fizették a havi ezer forintot. A pénz gyűlt, és az eltelt idő alatt, ha változó feltételek mellett is, de kamatozott. Az adórendszerünk is mindenki által érezhetően megreformálódott, és az ifjúsági betét is más megítélés alá került. Az évi 12 500 forintos befizetésre 2500 forint adókedvezmény jár 1987 óta, ha a felhasználás lakáscélú. Hadd ne soroljam fel, hogy mi tartozik ide, a lényeg az, hogy a használatbavételi díj (kétszerese!) semmiképpen. Az előtakarékosság megszűnésével a takarékban felgyülemlett összegekre kivetették a kamatadót, ha a használatbavételi díjat ebből fedezték. Plusz az évek alatt felvett 2500 forintokat is vissza kell fizetni. És most jön a ráadás! Az adóhatóság kiküld egy felszólítást, melyben közli, hogy az elmúlt három évben, tehát 1988, '89, '90-ben jogtalanul felvett adókedvezmény miatt büntetést szab ki, ami '88 és '89-ben a 2500 forint 40%-a, '90-ben a 60%-a. így körülbelül 4000-4500 forint összeg kerekedik ki. Ez, hozzáadva a 7500 forinthoz igencsak szép summa. És ezt bizony ki kell fizetni. Nem baj, hisz telik rá az előtakarékosságban „felhalmozott" pénzekből. Fiataloknak, pályakezdőknek, hiszen nekik gyűjtögették az életkezdéshez. Csak azt nem értem, hogy honnan tudhatták volna évekkel ezelőtt, hogy ezeket az összegeket nem lakáscélra használják fel? Ki látta előre, hogy az önkormányzat felbontja a szerződéseket? Az eljárás jogszerű, ellene nem lehet tenni semmit. De meg kell jegyeznünk, hogy az emberek anyagi tűrőképessége meglehetősen véges. Egy kényszerlépés káros utóhatásait azoknak kell megfizetni, akiket kész tény elé állítottak, választási lehetőség nélkül. Ök az utólag hatályba lépő jogszabály szerint bizonyos fokig adócsalónak minősülnek. Ez erkölcsileg is megalázó. Nem beszélve az anyagi vonzatáról, hiszen fizetniük kell. (USA) Evangélium Jézus mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek". (János ev. 14,27.) A realitások és az életközeliség izgalmas könyvében, az Ószövetségben olvassuk ezt az ironikus mondatot: Békesség, békesség mondják - de nincs békesség... Igencsak mai gondolat. Emberek, politikusok, egyháziak hirdetik: békesség, és nincs békesség. Nincs béke bennünk, hisz zaklatottan futjuk a hétköznapok kényszerpályáit, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk, s hogy kényelmesebb legyen pihenésünk, magasabb az életszínvonalunk. Nincs békesség közöttUnk, mert éles harc az élet, a magam igazát kell érvényesíteni, s nekem kell kézben tartani az irányító gyeplőket. Ez pedig mindig súrlódásokkal jár. Nincs béke a világon, mert a hatalom, a gazdaság, a jólét mindennél fontosabb szempont. Ezekért pedig harcolni kell, a másikat félreállítani (s ha erre nem hajlandó, akkor keményebb eszközöket is bevetni...) A már akkor is békétlen Közel-Keleten volt valaki, aki csöndes, szelíd szóval az emberek közé állt, s bejelentette, hogy békességet hozott. Mondanivalójának aranyfedezete is volt, hisz emberek szívébe és közösségébe egyaránt tudott békét varázsolni. A názáreti Jézus halála, feltámadása után ugyanezzel látogatta meg a nyugtalan tanítványokat: Békesség nektek. S azóta mindenki átélheti, hogy az Ő útján, az Ő tanácsait, s biztatásait komolyan véve, Vele kapcsolatban maradva lehet békességben élni: belül és kívül egyaránt. Sőt, jut még annyi a „töltésből", hogy teijeszteni is tudjuk. Próbájuk ki! HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész Belvárosi r. k. templom - még a tűz előtti régi toronnyal felértékelődött számukra. Megtartásukrak azonban már alig volt mód, 1949-ig számuk Tolna megyében kb. a tizedére csökkent. Kaczián János Repró: Könyves Jánosné