Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-02 / 31. szám

16 1992. AUGUSZTUS 16. , SZEKSZÁRDI fAIARNAP Szekszárdi történetek Egy délceg osztrák ifjú, bizonyos Hebenstreit főhadnagy részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben. A császári kegy ezt természetesen halálbüntetéssel honorálta, de barátai, a haladó szellemű osztrák fiatal nemesek sokáig nem feledték példaképüket, Hebenstreit főhadnagyot. Rá emlékezve a bécsi Annen-kolostor pincéjében tartottak titkos összejöveteleket, nemegyszer báloknak álcázva azt. Innét ered az Annen, azaz Anna-bálok hagyománya. Vándorló üzletek Bolyongó boltok és bolyongó vásárlók. Az ésszerűség határain belül teljesen természetes, hogy a mai, megváltozott körülmények között minden kereskedelmi egység a lehető leggazdaságosabban akarja átvészelni azokat az éve\ ket, ahol is a költekező vásárló meglehetősen ritka madár. A nagy alapterületű üzletek, melyeknek bizonyára hatalmas rezsijük van, meg kell, hogy gondolják; hogyan is kell nekik a legmegfelelőbben kereskedni. Azt látjuk, hogy kisebb üzletek, mint mondjuk a játékbolt, meg a munkaruházati cikkeket forgalmazó üzlet, beköltözik például a Korzóba. Egfrészt elfér. Másrészt több profil kerül egy tető alá, harmadrészt felszabadul egy régebbi üzlet, amelyet el lehet, ki lehet adni tőkeerős szervezeteknek és egyéneknek, bizonyára szívesen megveszik. A vásárló sem jár rosszul tulajdonképpen, hiszen egy tető alatt, mint mondjuk a Korzó, megvásárolhat sok mindent, nem kell bolyongania a város több pontja között. A baj csak az, hogy a megszokott, évtizedek óta megszokott üzletek úgy költöznek, hogy azt nemigen tudja a vevő. A szekszárdiak még csak-csak, de akik eddig is a vásárlók nagy részét adták, a vidékiek, városkörnyékiek, nem lelik a megszokott boltot. Múltkor a vonaton beszélték az utasok, hogy hol az IBUSZ. Nem tudták, csak azt, hogy már nem ^^tt van, ahol volt, és a helyén '^Hlnépművészetet árulnak. Na ez nem stimmel. Az IBUSZ már régen a volt pártbizottság földszintjén van és a népművészet sincs már a régi IBUSZ helyén, mert az is a pártbizottságra költözött, pontosan az IBUSZ mellé. A Népbolt-üzletek tehát igyekeznek egymás mellé költözni, ugyanakkor a másik vonal, az egyéni vállalkozók pedig hát nyitják a kisebb-nagyobb üzleteket szerte a városban és hát ezeket a piciny kis boltokat is sokszor igen nehéz meglelni. A legkézenfekvőbb manapság garázsból boltot varázsolni. A baj csak az, hogy annak idején azért örültünk a garázsnak, mert az autó tárolására szolgál. Szekszárdon meg tudvalevően rengeteg az autó, tán már tízezernél is több, szóval itt az utcai zsúfoltságot csak fokozza a garázsból kiebrudalt gépkocsik tömege. Lesz persze majd megoldás, de azt bizony ki kell várni, hiszen mindehhez, mint sok máshoz is, pénz kell, ami bizony manapság egyre kevesebb. -tűkéAndrea, az első udvarhölgy Persze, mi magyarok jobban szeretjük az egykori balatonfüredi vendégfogadós, művészetpártoló mecénás Horváth család nevéhez kötni a bálokat, hisz tény, Horváthék Anna nevű lányának névnapján rendszeresen megrendezték a füredi Annabált. Több, mint száz éve hagyomány ez, és a bálra készülő kipirult arcú, „mesebeli" herceg eljövetelét leső lányokat, ebben legalább anpyira reménykedő édesanyáikat a legkevésbé érdekli a bálok eredete. Inkább az, ki lesz a bál szépe, kit fognak másnap sétakocsikáztatni az ünneplő tömeg között végig, a füredi főutcán. Az idén a budapesti Nagy Judit lett a bálkirálynő, de ami minket szekszárdiakat még jobban érdekelhet, Kuglics Andrea, az alig húszéves szekszárdi lány lett a második helyezett, kiérdemelve ezzel az „első udvarhölgyi" címet. Andrea után nemcsak az Anna-bál óta fordulnak meg az utcán. Sosem találkoztunk, de amikor megjelent, tudtam, Ő az, ahogy végigment a szálló tágas haliján, a férfitekinteteket mintha zsinóron húzták volna felé. - Andrea, biztos sokan vannak, akik ismernek Szekszárdon, de én most, az Anna-bál kapcsán hallottam először a neved. Mutatkozz-be azoknak, akik hozzám hasonlóan tudatlanok... - Kuglics Andrea vagyok. Szekszárdon a négyes számú általános iskolába jártam. Édesapám a paksi atomerőműnél mérnök, édesanyám a társadalombiztosításnál dolgozik. Középiskolába Bonyhádon, a keribe jártam. Most pedig itt, a Marina Szálló - Az újságban olvastam, hogy újabb turnéra készülsz. - Igen, augusztus végén utazunk háromhónapos szerződéssel Dél-Koreába. - Készültél az Anna-bálra, számítottál a sikerre? - Ki ne reménykedne. Elég nehéz volt elmennem, mert aznap este is fel kellett volna lépnünk a bárban. A barátom viszont meghívott az Annabálra. Elmentünk együtt, jött az egész balettkar. A szépségkirálynőválasztás után ők visszamentek fellépni. Egy éjszaka nélkülem táncoltak. Nézem a bálon készült színes fotókat, a ruhakölteményt, amit Andrea viselt, de hogy elmondjam, milyen is volt, ahhoz az ő segítsége kell. - Nem kimondott estélyi, inkább koktélruha volt, amiben a bálba mentem. Felül kivágott, fekete, testhez simuló ruha, ami alul színes fodrokkal végződik. Természetesen miniruha volt, amit arany ékszerekkel - nyaklánc, karkötő, gyűrűk - egészítettem ki. - Beszéljünk a jövőről... - Egyelőre táncolni szeretnék. Más elképzelésem jelenleg nincs. Nagyon szeretek táncolni és ezt, úgy érzem, még jó ideig csinálhatom. - Andrea,.hogy állsz a szerelemmel? - Egy csehszlovák fiú volt sokáig a nagy Ö. Azért is jutottam el ritkán Szekszárdra, mert a szabad időmet mindig együtt töltöttük, de májusban vége lett... - Tehát, mi férfiak újra reménykedhetünk? - Nem nagyon. Van egy komoly barátom, vele voltam az Anna-bálban is. Andrea húsz éves. Túl a tinikoron, a nőiesség kapujában. Szőke, kékszemű, talán olyan, mint aki Juhász Gyula gyönyörű Anna-versét ihlette. Milyen volt szőkesége? - Nézzék meg a mellékelt fotót. Tamási - Kafi bárjában lépünk fel mindennap a tánckarral. - Hogy kezdődött a tánc? - Mindig szerettem táncolni, de érettségi után először a vendéglátóipari vállalatnál dolgoztam irodán, később pedig az Állami Biztosítónál. Két évvel ezelőtt kerültem be a Blue Stars Balett tagjai közé, tulajdonképpen akkor kezdtem intenzíven táncolni. Azóta nagyon sokfelé jártam az együttessel. Felléptünk Dániában, két hónapig Csehszlovákiában vendégszerepeltünk, de voltunk Jugoszláviában, Ausztriában és szinte minden nagyobb magyar városban.