Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚLIUS 26. Szekszárdi történetek Zenés nyári estek A megyeháza udvara kitűnően alkalmas esti hangversenyek rende­zésére. így is volt ei jó pár évvel ez­előtt. Főleg a kamara műfaj volt az, amely egy nyáron öt-hat estén is ide­csalogatta a városlakókat. A zárt udvar eleve alkalmassá teszi bár­mely rendezvény megtartására. Jó az akusztikája, minden más meg­van ahhoz, hogy kellemes estéket szerezzen a szekszárdiaknak. Sajnos ezek a rég volt rendezvé­nyek ma már csak emlékek. A város­ban ez a nagyszerű lehetőség, egye­lőre legalábbis, kihasználatlan. Pe­dig majd mindenhol törekednek ar­ra, hogy legyen egy olyan speciális, csak arra a helyre jellemző esemény, színház, egyéb szabadtéren jól meg­rendezhető műsor, amely csak az acjptt városra jellemző. Ujabban már kis falvak is beléptek a sorba. A fiatalok a múlt hét végén meg­rendezték a maguk nonstop műso­rát a Csörge-tón, amit még a sajtó is jónak értékelt. Tökéletesen alkal­mas a hely, a várostól való diszkrét távolság is megfelel az ő műfajuk és életformájuk népszerűsítésére. Még csak második éve rendezik ezt a fesztivált, máris sikeres. Az ország legtávolabbi részéről is idesereglet­tek a fiatalok. Jó időben monda­nám, már most lehet készülni a kö­vetkező évire, mert ennek a tömeg­nek a mainál kulturáltabb ellátása nem kis feladat. Ennyi embert etetni, itatni, tisztán tartani komoly feladat lenne. Ha csak arra gondolok, hogy a „tó" körül jövőre nem kukorica lesz a földeken, hanem más egyéb, közvetlenül nem fogyasztható nö­vény, nem tudom mit esznek a gyere­kek, mert most bizony hatalmas üs­tökben főzték a finom kukoricát. Az Aranyfürt bizonyára nem ettől megy tönkre, de hát mégis. Hátha a vetés­forgó miatt mást kell vetni... Hogy hol vannak este a szekszár­diak? Bizonyára otthon, meg a sok­sok tanyában, pincében, ahol jobb a levegő, mint a panelban. Biztos, hogy így van, mert a városban pár fiatalon kívül a többi korosztály nem nagyon sétál fel és alá. A kira­katokat sem nézegetik, az éttermek sincsenek dugig vendéggel, nincs már Sörkert, ahol táncolnának, ha­lat ennének és sört innának az em­berek. Drága az élet. A sör is, meg a hal is. Tán mégiscsak valami zenével, műsorral lehetne kicsalogatni a vá­roslakókat a tévé mellől. Vannak nekünk is együtteseink, zenekaraink, nem is kéne országos nagyságokat drága pénzen idehoz­ni. Bizonyára sokuk mutatkozna be, ha erre módjuk lenne és az emberek is szívesen áldoznának egy kellemes esti műsorért. - tüke ­Rock mindhalálig Baka István: Farkasok órája Babits a példa rá, hogy Szekszárdon nem könnyű tollfor­gatónak lenni. Őt, a mindmáig legnagyobbat, szülővárosa sose fogadta be, hanem helyette inkább teljesen jelentékte­len testvérét, aki viszont „normális" pályán mozgott, mert jogász volt. Máig él közöttünk író, akinek finnre, japánra, szlovénra, németre, hollandra fordították már művit, csak éppen itthon nem Jegyzik" - feltehetőleg részben pályatár­sai jótékony segítségének köszönhetően. Baka István - a város szülötte - örvendetes kivétel, most megjelent „Farkasok órája" című kötete pedig különösen az. Ezt a város önkormányzata és az e téren már nagyon régóta példamutatóan dolgozó megyei könyvtár adta ki. Jót tett ve­le a támogatásra egyre inkább rászoruló irodalomnak, a köl­tőnek, de elsősorban az olvasóknak. A költő nyolcadik kötetében gyenge vers egyáltalán nincs. Zord, nehéz veretű, komor, keserű hangulatú annál több. Ami teljességgel érthető, hiszen mi oka lenne boldog­kodni 1992-ben egy szemüvege mögött szűkre húzott, figye­lő szemmel járó költőnek. Ilyen sorai vannak: „...Most kellene meghallanom a szférák zenéjét, de a mennybe, mint ősszel felázott talajba a krumpli, belerohadnak az angyalok." Bakánál Yoricknak nincs különösebben jó véleménye Hamletről, de Fortinbras svédjeiről, az új rendszerről sem. Vannak nem mindennapi képei: „Buksza-üres szemű nénike töpreng: holnap ebédre mi jut?" Vagy: „Szálas eső pereg: égi spagetti, ­tála a tér, köd a szósz, falja csatomanyílás. De a resti sörszagú mennybe hajóz." Baka legújabb kötete kicsi, mindössze 75 oldal. Öt ciklus­ban 36 verset tartalmaz. A versek nagyságát azonban éppúgy nem darabszám mérik, mint ahogy a kötetek színvonalát se oldalakkal. A „Farkasok órája" a minden munkájával egyre feljebb haladó József Attila-és Weöres Sándor-díjas költő kiemelkedően értékes munkája. ORDAS IVÁN 1 Csörae-tó 1992.

Next

/
Oldalképek
Tartalom