Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

4 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. JÚLIUS 26. A közelmúlt öröksége a lakásépítésben és a városrendezés, városfejlesztés kérdésében is kőkemény problémákat hagyott hátra. Stílszerűen betonkeménynek vagy panelkeménynek is lehetne nevezni az akkori lakáspolitika városképi eredményét, a panel egészségügyi hatásait, a lakótelepeken egy négyzetméterre jutó népsűrűséget, az ellátási hiányosságokat, a tereprendezés elmaradását. Röviden ez jellemzi a csatári terület, a Béri Balogh Ádám és Vitéz utca találkozását is. A témáról Jobban Zoltán, a gazdasági bizottság elnöke tájékoztatott, aki Csatár és Bakta önkormányzati képviselője is. Elmondta, a főprobléma az, hogy e sűrűn lakott területen és közelében nincs élelmiszer-áruház. A legnagyobb lélekszámú választókerület lakossága bevásárlását legközelebb a baktai Dáliában teheti meg. Kisebb boltok ugyan találhatók itt, de sem mennyiségileg, sem minőségileg és nyitva tartásban nem elégíti ki az igényeket. A csatári torok sarkán épül - ma éppen magánvállalkozásban - egy szupermarket, de a szuper lassú építkezés befejezése még várat magára. Két éve kellett volna átadni az épületet és jelenleg anyagi és műszaki feltételektől függően halad, de inkább áll a munka. Ám a kereszteződés témája ezzel még nem ért véget, mert több szülő bánatára a kereszteződés balesetveszélyes, tarthatatlan a közlekedés állapota. Járda hiányában a gyalogosok az éptíkezés felvonulási buckáin lépkednek, gyalogátkelőhely nincs, bár az autóbusz-megállóban napi több ezer ember fordul meg. Bizakodva váiják, hogy a városrendezés kerületenkénti tárgyalásában a Csatár is hamarosan sorra kerül... Közlekedési és rendezési terv témája még a Napfény u. meghosszabbítása a Csalogány u. végéig, valamint a Baktán a Bródy S. u. és Alisca u. összekötése szilárd burkolattal. A lakásépítéssel és telekeladással kapcsolatban megtudtuk, hogy a Csalogány u. fölötti rész, valamint a Béri Balogh Á. u. nyugati oldalán az új tehermentesítő út által közrezárt területet jelölték ki erre a célra. Magánerős családiház-építés az egyetlen megoldás, hiszen az önkormányzat nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy nagyobb lakásépítési programba belefogjon. És bár családok százai szeretnének lakáshoz jutni, illetve kiköltözni a panelből, a megoldás várat magára. A lehetséges területeket először közművesíteni kell, és csak azután lehet telkekre ^^ osztani és értékesíteni. A kész csalid házak és lakások nehezen kelnek el. Bár nívósak, sajnos drágáknak bizonyulnak. így a Minta ltp. egyes épületei és az Árok utcai új épület lakásai. A lakáshelyzet tehát egyelőre stagnál, de az élelmiszer-áruház kérdésében előrelépés tapasztalható. Az önkormányzat pályázatot írt ki egy szolgáltatóközpont létesítésére az 5. Sz. Általános Iskola előtti területre. Az egyetlen feltétel, hogy a szolgáltatóházba el kell helyezni nonprofit jellegű intézményeket is, így többek között rendőrőrsöt, gyógyszertárt és postát is. Ezekkel kapcsolatban, az anyagi és egyéb vonzatokról az önkormányzattal lehet tárgyalni. Reméljük, hogy a szupermarket és a szolgáltatóközpont versenyéből a lakosság kerül ki győztesen. KRANYECZ ZSUZSA Fotó: - ka M .ég ma is sajnáljuk, hogy a finn atyafiak annak idején északnak fordultak, az ugorok délnek, mert jól jönne ma a szomszédság. Átkuijantani egymásnak a határkerítésen, és a régi közös nyelven diskurálni. A magyar ember sógor-komaszerető, bebehívja a szomszédot, s maga is szívesen átballag a barátokhoz pinceszerre. A királyok mindig vigyáztak arra, hogy H. Németh István Pckka és Miska a magyar ne barátkozhassék nagyokat a szomszédokkal. Mert ha a magyar egyszer néhány pohár bor mellett keblére öleti a szomszédot, már aztán soha többé nem lehet ellene háborúba parancsolni. Odafenn Bécsben nem örültek semmiféle barátkozásnak, mivel abból rendszerint rebellió született, merthogy a jó szomszéd szívesen besegített a magyarnak egy kis császár elleni háborúzásba. Például egy-egy óvatlan pillanatban összeölelkeztek jó bor mellett őseink a lengyel szomszéddal, hát ebből olyan barátság született, hogy két oldalról vágták állon a bécsi császárt -, többször is a történelemben. Az meg fogcsikorgatva nyitotta meg a börtönöket, és adott egy kis szabadságot, de csak addig, amíg össze nem szedte magát. Utána még szorosabbra húzta a gyeplőt. Majd elküldte százszámra a bajkeverőket, hogy rontsák a levegőt a magyarok és más nemzetek között, nehogy ez a bolond magyar kedve szerinti szövetségest találjon. Az osztrák-német sógor a szomszédság jogán időnként átölelgetett minket, de a magyar ezt csak ímmel-ámmal tűrte. Tudta nagyon jól, hogy kolbászt, kenyeret és katonát kell adnia ezért a nagy szíveskedésért. De hát mit tehetett! Bécsből elrontottak minden más barátságot, messzire utazni meg sose szeretett a magyar, hát leült az egyetlen asztalhoz, ahova a helyét kijelölték. Összekoccintotta poharát a mostoha sógorral, aztán jókedvvel kieresztette a hangját: - Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek...! Az meg úgysem értette, mit énekel a magyar csak a jókedvet látta, s máris azt hitte, hogy minden rendben van. Azt gondolta, hogy többet már nem öklel a magyar bika, meg lehet fejni a magyar teheneket. Most, hogy nyugdíjba kerültek felénk a királyok, és szíves pa^m Iákat váltunk mindenfelé az európai béke szép tavaszában, forró öleléssel nyaláboljuk át az egyetlen európai rokont, finn öcsénket. Ilyesmi történt a napokban is. - Hüvelyk - pelyva Pekka öcsém! - Janapot - kívánok Miska batjam! A magyarnak elkerekedik szeme az örömtől. Suomifia is vígan hunyorog, mindkettő azt hiszi, hogy tökéletes az üdvözlés. No de mi szükség most nyelvészre, ha nevet a száj és egy hosszú percig nem ereszti el egymást két szorosan egymásba fogódzkodó tenyér. Aztán jön a másik gyönyörűség. - Eleven kala uszinen a vizén... Ezt se tudja jól Miska, csak a nyelvészek, de hasonlít a pontos rokonmondathoz, miszerint az eleven hal a vízben úszik finnül is, magyarul is. Ez a mondat már boldog örömöt teremt, gyorsan melegszik Magyarországom a tartózkodó finn temperamentum, vígan veregetik egymás vállát. Mindkét kacagás finnugor felhangokat kap -, minden folytatódhat ott, ahol másfél ezer évvel ezelőtt abbahagytuk. Ezután mi jöhetne más, mint halászlé. Magyar Miska lovagiasan átemeli magához Pekka tányérjából a cseresznyepaprikát, szétnyomja a magáéval együtt, és krákog az élvezettől, míg forrázza gégéjét a paprikás lével. Pekka homlokán verejét gyöngyözik, eszi-eszi a haltét, aztán egyszer csak leteszi a kanalat. Miska megérti, hogy a hal úszni kíván, lenyúl az asztal alá, felragadja az üveg szekszárdi kadart, és megtölti a rubintos itallal a poharakat. Tósztot mond. - Paprikás kala uszinen a borban! - és akkorát kacag hozzá, hogy reng a pocakja belé. Az ebéd után kocognak egyet. Pekka a hegyre akar menni, hogy lássa az egész városkát. Miska megadón ballag mellette, bár nem érti, minek teli gyomorral hegynek menni. Ott fenn aztán a birtokos örömével nézi a sárga-zöld táblás síkságot, a meleg napfényben sütkérező óvárost, újvárost. Pekka időnként finnül mondja a jelzőket, Miska mégis ért mindent. Látja, mennyire tetszik a mi hazánk az északi testvérnek, az óriási terCsatár: szupermarket - szuper lassan Majd ha a Napfény utca elér a Csalogányig... Újkori eklektika a csatári toroknál