Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JULIUS 12. Bal felső sarok Tartottam tőle, hogy a hétközi lab­darúgóliga-ülésen újra előkerül a még egy esetben létező - NB I-be jutás, illetve kiesés - osztályozómérkőzések eltörlé­se, s esetleg enged az MLSZ a liga nyo­másának. De nem került szóba, ami jel­zi, hogy az érintettek is belátták: hanem is szakmai, de morális szempontból va­lahol szükség van rá. Ha ugyanis a me­zőny fele a kiesés rémétől fenyegetett ­lélektanilag valóban nem könnyű a já­tékosoknak, edzőknek meg-, illetve átélni ezt a helyzetet -, akkor nagyon ki­csi a valószínűsége annak, hogy végül is zöld asztal mellett a szövevényes érdek­viszonyok, ezen belül is a klubszimpá­tiák alapján dőljenek el sorskérdések. Mielőtt valaki is rám aggatná az állan­dóan gyanakvó, gonoszkodó, bajkeve­rő jelzőt, sietek leszögezni: ebben a baj­nokságban szurkolók ezreivel egyetem­ben nem éreztem mételyező bundasza­got. Sem az első, illetve a második vo­nalban. Az ezt megelőzőben sem... A fur­csa eredményekkel végződő mérkőzése­ken sem tapasztalhattunk a múltban igen gyakori gyanús jeleket, ezek a saj­nos egyre alacsonyabb szinten megvaló­suló kiegyenlítettség, a szeszélyesség kö­vetkezményei. Ugyanakkor a mérkőzé­sek iramában nagy átlagban bekövet­kezett néminemű változás is csak erősít­geti a tisztaságban vetett hitünket. Ak­kor hát minek kuvikolni erről? Az elmúlt évtized két bundabotrá­nya még bennünk élő utóhatásai miatt. Egyiket sem sikerült úgy feltárni, úgy le­zárni, hogy az örökre elvegye a kedvet a pályák környékén ilyen-olyan beosztás­ban feltűnő a „svindlizésre" hajlandó­ságot érző fő- és mellékszereplőktől. Túl közeliek még az átlagosan naiv szurkolót letaglózó események ahhoz, hogy az a bizonyos kis ördög lelki sze­meink elöl is eltűr\jön. Szekszárdiak az olimpián: Czanka Attila (2.) A pontszerzésre van reális esély Nehezen akaijuk elhinni, dea tények ma­kacs dolgok. Czanka két évvel ezelőtti áttele­pülésekor még a 60 kilogrammos kategória mindenütt győzelemre esélyes világklasszisa volt - különösen azután, hogy az egyedural­kodó Naim Sulejmanoglu egy kis időre ki­vonta magát aforgalomból. A 90-es budapes­ti világbajnokságon - a kellő okmányok hiá­nyában - még a lelátóra kényszerült, de"ekkor tett egy olyan ígéretet, amire a nemzetközi súlyemelővilág egyszerűen nem tudott nem odafigyelni. Megígérte, hogy avébé után né­hány nappal, első hivatalos magyarországi fellépésekor többet fog emelni a leendő vi­lágbajnoknál. Tartotta a szavát: 90 decembe­rében, Miskolcon 300 kg-os fölötti össztelje­sítményével a világ akkori legjobb eredmé­nyét produkálta. Miután nagyok voltak a re­mények, az elvárások vele kapcsolatosap. Öt tartották akkoriban az egyetlen súlyemelő­nek, aki megfoszthatja trónjától az időköz­ben visszatérő törököt. Lám, így múlik el a vi­lág dicsősége... Most a gunarasi edzőtáborban - az el­múlt évek világversenyeinek tapasztalatai alapján - mindenki nagyon mértéktartó. Czanka is. Nem csupán a piros-fehér-zöld színekben hőn óhajtott olimpiai győzelem, hanem a dobogó is már-már elérhetetlen messzinek látszik. Hanzlik János szövetségi kapitány szerint az erőviszonyok mai állása szerint - egyébként ebben a kategóriában van a legnagyobb tülekedés - Sulejmanoglu, valamint az őt Szekszárdon megverő Phesa­lov mellett egy ázsiai, egy volt szovjet feltétle­nül lépéselőnyben van, így mindenekelőtt azt váija Attilától, hogy az eltelt két évben vá­ratlanul felbukkant, reá nagyon veszélyes ri­válisokat győzze le, vagyis pontszerző legyen az ötkarikás játékokon. De miért következhetett be ez a nagy re­ményeket lelohasztó alaphelyzet? Mert az egy dolog - nincs mit tenni ellene -, hogy rendkívül kiélezett a harcaöO kilóban, megje­lentek az európaiaknál jobb alapadottságok­kal bíró ázsiaiak. így a tegnap Európa-bajno­ka- merthogy Czanka még román színekben felállhatott a dobogó csúcsára - zokszó nél­kül kikaphat. Nem ez a tény, hanem az okoz fejtörést a benne bízóknak: mi történt érke­zése óta, mi az oka annak, hogy tudásához, tehetségéhez mérten nem tudott kilókban megmutatkozóan előrelépni? Még emlék­szem azokra az első nyilatkozataira, amikor arról beszélt, hogy az olimpián 320-25 kilóra képes lehet. Azt is bekalkulálta, hogy nálunk a doppingellenes harcot a legkomolyabban veszik, a tiltott szerek nincsenek. Meggyőző­désünk, hogy ő mindent megtett, keményen alárendelte életmódját a súlyemelésnek, de valami afelkészülésben, felkészítésben még­sem stimmelt. Mert ma az olimpia előtt két héttel nem annak kellene lennie egy ilyen klasszis versenyző esetében a fökérdésnek: vajonmeglesz az az összteljesítmény, immá­ron bűvösnek számító három mázsa, ame­lyet egyszer már magyar színekben sikerült teljesítenie. A kedvezőtlen előjelek mellett felfedezhetők azért reménysugarak is. Pél­dául az, hogy a legutóbbi világbajnokságon, Donaueschingben úgy tudott az összetett­ben negyedik lenni, hogy nem adta ki magá­ból azt, ami benne volt. Ott volt mindenki, aki számított, az ottani mezőnynél a barcelo­nai sem lesz lényegesen erősebb. Reméljük Czanka igen. Mert a zártság, a már-már kato­násan szigorú rend ellenére mindenki csak dicséri a most is még zajló gunarasi felkészü­lést. A bolgár módszer, világklasszisaikjelen­léte önmagában húzóerő. A heti 12-13 edzés hatására nála éppúgy tettenérhető a 10-15 ki­lós fejlődés, noha ajövő héten érik el a kínok­kínjátjelentő szubmaximális terhelést. Búja a gyűrődést, mert a Nurikjan fémjelezte bol­gár módszernél - Abadzsievtől eltérően - lé­tező kategória a pihenésre, regenerálódásra fordítható idő. Az pedig külön örvendetes, hogy ezt, illetve áttételesen a nagyobb mun­kavégzést elősegítendő szerek, a magyarj logatottnál is megtalálhatók. Ha nem is több, de az az „átkozott" í rom mázsa csak összejön neki az összetetf ben Barcelonában. Aminek már a nagy korw A kurenciaharcban is jónak kell lennie valamjkv re. Olyan helyezésre, melyet az olimpiák kap^^ csán a világban jegyeznek. nun­stetJH ™ Balaton­átúszás '92 A szekszárdi Vízmű SE fiatal úszói minden megerőltetés nél­kül teljesítették az 5,2 kilomé­teres távot a múlt héten meg­rendezett Balaton-átúszóbaj­nokságon. A háromórás szint­idők alatt egy-, háromnegyed óra alatt úszták le a Révfülöp és Boglár közötti távolságot. Vannak még ügyes colik Patonay megpróbálja Sokan próbálkoztak már a kö­zelebbi és a távolabbi múltban az­zal, hogy válogatott szinten elmoz­dítsák a mai, a nagy elődökhöz ké­pest nemzetközi szinten, roppant méltatlan helyen álló férfi kosár­labdázást a mélypontról. Az érzé­kelhető változás időtlen idők óta várat magára. A sportág népes ha­zai tábora az év elején kapitánnyá avanzsált körmendi sikeredzőtől, Patonay Imrétől vár valamiféle csodatevést. - Egyik nyilatkozatában azt su­gallta, hogy igazándiból két év múlva szeretett volna kapitány lenni, Mi változhat ebben, a nagy állóvízben ily rövid idő alatt ? - tet­tük fel neki a kérdést. - Végre feltűnt a sportágban több mint egy tucat tizenéves, vagy alig a húszon túl remek adottságú, mindenekelőtt magasságú fiatal, akikből ha képesek leszünk előbb játékosokat, majd csapatot csinál­ni, akkor törleszthetünk valamit az adósságunkból. Ezért akartam leg­alább két évig csak ifikapitány len­ni, csak aztán felnőtt. - Akkor most?... - Nincs veszve semmi, mert nem a régi értelemben kívánok ka­pitánykodni a felnőtteknél. A válo­gatottakat adó klubedzőket telje­sen egyenrangú partnerként kívá­nom bevonni a felnőttválogatott munkájába, ami már megtörtént, arra „így lesz időm", hogy a „lent" zajló képzésbe bekapcsolódjam és kontrolláljam azt. Jemcsenko lecserélésre ítéltetve Újra parketten a KSC Szekszárd női csapata, készülnek a következő idényre. A várható nyári változá­sok hatására vajon gyengül, erősö­dik a csapat, vagy marad a szinten tartáshoz elegendő erősségű játé­kosanyag? Nagy valószínűséggel ez utóbbi igazolódik be. Korábban hírül adtuk, hogy Pott Andrea ab­bahagyja a játékot. Nos, a játékos elhatározása közel sem olyan szik­laszilárd, mint két héttel ezelőtt, a klubvezetés igyekszik maradásra bírni, mintegy negyvenszázalék az esély arra, hogy igent mond. Elterjedt olyan hír is, hogy Vár­konyi Gabriella, a csapat meghatá­rozó játékosa is visszavonul, de szóban már a további folytatásról nyilatkozott a klub elnökének. Változatlanul bizonytalan az orosz center Jemcsenkó sorsa, aki még magyarországi játéklehetőségének meghosszabbítása miatt utazott haza. A klubvezetés most már nem titkolja abbéli szándékát, hogy - ha egy mód van rá - nem akarnak szer­ződést hosszabbítani Jemcsenkóval. Erősítés gyanánt az „orosz nyuszit" egy „medvére" cserélnék, amire a már megtörtént próbajáték alapján elég jók az esélyek. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom