Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

1992. JÚLIUS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 A szekszárdi egyesületek történetéből (3.) Jó ízlés és közhasznú elmélkedés Bezerédj István levelezéséből tudjuk, hogy már az 1830-as években felmerült egy kaszinó alapításának terve. Végül 1841-ben fogant valósággá az eszme, változatos sorát nyitva a város életében egy évszázadig nagy szerepet játszó társasköröknek, műkedvelő- és ismeretterjesztő egyesületeknek. „A Szegzárdi Casinó - így szól az alapszabályzat - a jó ízlést, a müveit deli magaviseletet, józan és közhasznú elmélkedést, az ész tehetségét és a közértelmességet kifejtő és nevelő intézet." Sok hasznos gondolat indítója volt, nevéhez fűződik ^^^olnai Védegylet megalakulása, GaJános, Bezerédj István szobra és az ^^Piléktábla Liszt Ferenc szekszárdi lá^^•ogatásairól. ^^m A közemberek számára jobban elér^^Piető tagdíjjal alakult a Szegzárdi Kör (1866), a Kereskedelmi és Ipari Társaskör (1870), a Haladó Kör (1873), az Iparos I(jak Önmüvelődési Egylete (1890) és több hasonló társaság. Gyakran zengzetes alapszabályaik, ha nem is tükrözik mindig a valóságot, de sokat elárulnak a népművelés századvégi értelmezéséről. Boda Vilmos, Fejős Imre, Eötvös Károly, Kramolin Emil és társaik - mindannyian a szekszárdi kulturális közélet kiemelkedő alakjai azért alakítottak egyesületet, hogy „egy közös gyűthelyen a barátságos közlekedésnek, kedvderítő társalgásnakjobb ízlésű időtöltésnek és míveltebb mulattatásnak kellemeit" újságolvasással és társasjátékokkal tegyék élvezetessé. A mintegy negyven művelődési egylet gyakorta fogalmazott erkölcsnemesítő, ismeretterjesztő és művészetet pártoló célokat. Ilyen volt pl. a Keres«

ö Iflak Önképző Egylete (1891), a kszárdi Magyar Első Asztaltársaság (1893) és a Katolikus Legényegylet (1896). A Sebestyén Károly rk. plébános elnökletével alakult Főgimnáziumi Diákszövetség kezdeményezésére kapott engedélyt az iskola arra, hogy az 1923/24. tanévtől Garay János nevét viselje. Gazdag hagyományai vannak városunkban a zenei életnek. Egyletek, dalárdák sora vállalt szerepet „a dal és zene müvelése és ez által a társas étetnek előmozdítása érdekében." Közülük is kiemelkedik a Szekszárdi Dalárda (1833), amelyet Séner János hozott létre negyedmagával. Kórussá terebélyesedve, kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint száz évig fogta egybe a dalos kedvű férfiakat, utoljára Németh Gyula evangélikus lelkész dirigens keze alatt. De ismert volt a Törekvés Dalkör, a református dalárda és a Szekszárdi Zene Egyesület is, ez utóbbi saját címerében az alapítás évszáma: 1928. Ha látványos dolgokra nem is, de az irodalom és a művészetek barátainak összefogására vállalkozott a Szekszárdi Könyves Társaság (1879), a színpártoló egyesület (1891) és az irodalmi társulat (1893). 1932-ben az Amatőrfényképezők Országos Szövetségének is alakult helyi csoportja. Sokat köszönhetünk a Szekszárdi Állandó Műkedvelő Társulatnak (1913), amely évtizedekig volt élesztője a színház iránti érdeklődésnek és az amatőr színjátszásnak. Alapszabályuk érdekes kitétele, hogy „Minden tag köteles, amennyiben a szerep ellen komolyabb kifogás nincs... a neki kiosztott szerepet elvállalni, a rendező áltat kitűzött időre azt megtanulni..." Korszerű könyvtáraink előfutárai a hajdani olvasókörök voltak. A Szekszárdi Polgári Olvasókör (1871) a katolikus (1896), majd az evangélikus-református olvasókör (1900) követte. Mindegyik egyesület saját székházat vásárolt és könyvtárába hírlapokat járatott „a közművelődés előmozdítására és a hazafiúi szellem ápolására." Szekszárdról indult a gondolat, és • • itt is valósult meg 1912-ben a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület, amely a népművelés szinte minden területét átfogó programjáról volt ismert. A belügyminiszter 1939-ben feloszlatta. Közben új népművelési egylet alakult Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör néven 1931-ben. A több mint négyszáz tagot számláló egyesület tagja volt pl. Babits Mihály, Holub József, Hollós László, Illyés Gyula és Sárdi János is. (Folytatjuk.) KACZIÁN JÁNOS Örömhír Kárhozottak összeesküvése... rejlik Piinkösti Árpád kitűnő könyvének címe mögött, mely a Magyarország felfedezése sorozat egyik legkiválóbb darabja: „Rákosi a hatalomért." Sajnos aligha vitatható, hogy a sokgyerekes adai szatócs egyik fia hozzátartozik Magyarország történetéhez és felfedezésre is érdemes. Ugyanis édeskeveset tudunk róla, csak úgy, mint a műveltség, nyelvtudás és diktatórikus képességek terén nyomába se lépő utódról: Kádár Jánosról. Erről a kor propagandája éppúgy gondoskodott, mint a saját körültekintő óvatos figyelmük. Pünkösd - akinek stílusát, szorgalmát és célratörő tudását még abból az időből ismerem, amikor hajdanán együtt rovatvezetösködtünk a veszprémi Naplónál - sokéves munkával utánajárt minden hozzáférhető részletnek. Ez magában is megérdemelne minden elismerést, de mivel az adatokból emberi portrét sikerít; az étvágyig, a szexuális hajlandóságokig, modorig, emberekkel mesterien bánni tudásig terjedő részletekkel; könyve valósággal letehetetlen. Szomorúan az. Hiszen a magyar történelem tán leggyászosabb korának szereplőit hozza érintésközeibe. A Szovjetunió leghűbb szolgáit, Sztálin vazallusait, akik nem voltak magyarok, csak itt kaptak munkahelyet. Elsősorban Rákosi, de Gerö, a nagy képességű Révai, a két Farkas - apa és fia egyaránt. Ez a kárhozottak összeesküvése, számtalan később sokáig tovább ,Jutó" mellékszereplővel együtt. Ugyanakkor bölcs dokumentumgyűjteménye, az imádott Nyugat velünk szemben mindig megnyilvánult közönyének és a hazai polgári pártok képviselői ostobaságának is. Sejthetőleg egy többkötetes sorozat első része a könyv, melynek jó lenne mielőbb olvasni a jólytatását. ORDAS IVÁN „Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas." (Lukács evangéliuma 6,36.) Hogyan viszonyulok a másik emberhez? Meghatározza környezetem hangulatát, belső békémet, vagy nyugtalanságomat. Másokkal való kapcsolatom formálja a világot, befolyásolja a mikroklímát. Megkeményedett szívű emberek vagyunk. Szívünk kérgességének oka, hogy tovább adjuk azt, amit mi is kapunk: a közömbösséget, a nemtörődömséget, a durvaságot, az igénytelenséget, hogy minket sem vesznek komolyan, hogy kihasználnak... Amilyen az „adjonisten", olyan a „fogadjistcn", mondja a nem túl keresztény tartalmú magyar közmondás. A mai, üzleti alapokra épülő világ természetesnek tűnő alapelve: igyekezzünk a mérleget egyensúlyban tartani. Annyit adunk, amennyit kapunk, a bevétel és a kiadás nagyjából egyenlő legyen. Csak akkor kössünk Üzletet, ha fedezet van rá (pénz, erő, biztos kifutás), különben veszélyes a vállalkozás, s jön a csőd, az összeomlás. S fontos: csak a fejedre, s ne a szivedre hallgass! Csak akkor vagyok jó, ha hozzám is jók az emberek, csak akkor szeretek, ha viszontszeretnek. Egy ponton azonban nem „stimmel" ez a gondolkodásmód. Ha annyit adok, amennyit kaptam, akkor egész életemben csak adnom kellene: hiszen Isten megajándékozottja vagyok. Mérhetetlenül többet kaptam tőle, mint amit bármikor is viszonozni tudnék: életet, gondoskodást, szeretetet, jó ötleteket, tanácsot, perspektívát. S ő nem viszonzást kér, csupán azt: egy keveset adjak tovább belőle. „Legyetek irgalmasok, mint menynyei Atyátok is irgalmas - hozzátok"... HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész