Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

1992. JÚNIUS 377. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Az alkotótábor megálmodója és életre hívója csak annyit mondott: Édesapámtól tudom, hogy a megnyert kívánság gyönyörűséges a léleknek. Hátrányos helyzetben, irigylésre méltóan A megnyitót követő napon nyoma sincs a táborban az ünnepélyességnek. Negyvennégy kisdiák zsivaja veri föl a falu csöndjét. A tábor első lakói roppant izgalommal a délutáni szekszárdi strandolásra készülnek, de ebédig tesznek még egy sétát a tó körül. Csak távozásuk után tudunk szót váltani a tábor vezetőjével. Mosolygó Tamás görög katolikus lelkészt élvezet hallgatni, néha az a benyomásom, mintha egy sosem hallott szép mesét mondana közösségről, tenni akarásról, önzetlen munkáról. A Sárospatak melletti Végardón él, ahol egy régi parókia negyedik nyara táborhelyül szolgál a környék hittanos gyermekei számára. A körülmények javítása, némi kényelem biztosítása érdekében pályázattal fordultak anyagi támogatásért a József Attila Alapítványhoz. A szűkös lehetőségek miatt közvetlenül pénzt nem kaphattak, viszont ingyenesen tölthetnek két hetet Szálkán. Végardó kicsi község, a kulturáintézmények sora kimerül a nénany tagot számláló öregek napközi otthonában és a húsz kisgyermekkel foglalkozó óvodában. Minden, jó értelemben vett népnevelés az egyházközségre hárul. Ifjúsági egyesületet működtetnek, kerékpártúrákat szerveznek, a játszóházban gyurmáznak, gyöngyöt fűznek, bábokat készítenek és bábműsorokat adnak elő a gyerekek, a lelkész úr felesége irányításával énekkaruk is van, ahol egyházzenei darabokat ugyanúgy tanulnak, mint Kossuth-nótát vagy anyák napi köszöntőt. - Több helyre is adtunk be pályázatot, a Soros és az Ifjúsági Gyermekvédő Alapítványt például egy meisseni kirándulás támogatására kértük, ahová a német nyelvet a legjobb eredménnyel tanuló diákokat visszük el. Tőlük nem kaptunk segítséget. A József Attila Alapítvány talán a hátrányos helyzetünk miatt tette számunkra lehetővé ezt a szálkai táborozást, hiszen nemcsak helyben korlátozottak a lehetőségeink, de a közlekedési viszonyok is rosszak - mondja a lelkész úr. Két hét állt rendelkezésünkre, hogy az utazást megszervezzék. A helybéliek közül a játszóház és énekkar legjobbjai, a Bodrogköz és Hegyköz néhány más falujából pedig a hittanosok legjobbjai jutalmul kapták a lehetőséget. Negyvennégy gyerek érkezett négy felnőtt társaságában. Az élmények máris számosak. A kis házak adta minden lehetőséget rögtön az érkezést követően ki akarták használni. Bár a természet által elkényeztetett környékről érkeztek, csodálatosnak találták a tavat, a friss levegőt. Sokan fölszálltak a tábor megnyitásakor rendelkezésre álló helikopterrel. Legjobban mégis a szervezett foglalkozásokra, a népi kismesterségekkel való ismerkedésre készülnek. Nagyon sok a kicsik között a jó képességű, jó kézügyességű, szépen rajzoló gyerek - tudom meg Mosolygó Tamástól. Itt a Sárköz és Völgység népi hagyományaival, a korongozással, tojásfestéssel, gyöngyfűzéssel, szitanyomat-készítéssel ismerkednek. Különösen készülnek a lovakkal való foglalkozásra, már azt sem bánják, ha némi takarítási feladatok is hárulnak rájuk az istállóban. Meglátni a szépet és hozzátenni valamit A népi hagyományok, a kismesterségek továbbadását, a falusi életmód megkedveltetését a nyári táborokon kívül már a közeljövőben iskolaként is meg kívánják valósítani az alkotótábor létrehozói. Szekszárd, Bonyhád és Bátaszék középiskoláiban érettségiző, ám sem továbbtanulni, sem elhelyezkedni nem tudó fiatalok esélyeit megnövelheti, ha itt kétévi képzéssel szakmunkásbizonyítványt szereznek valamely népi kismesterségből - például takácsok, fazekasok vagy kovácsok lesznek -, emellett elsajátítják a lovakkal való foglalkozás, a fogatolás, a borászkodás fortélyait, németül tanulnak és a külkereskedelemben is némi jártasságra tesznek szert. Nem véletlenül mondták Decsi Kiss Jánosnak valamelyik minisztériumban, hogy találja ki azt is, hogy mi lesz majd az elnevezése a fazekasnak, aki külkereskedő és ért a lovakhoz? Ennél a dilemmánál sokkal komolyabb kérdés, hogy miként sikerül a képzést, vagy éppen az elhelyezést megoldani, hiszen nincsenek tanműhelyek, a kis házak jelenleg nem fűthetők. - A meglévő adottságokra akarok építeni. A fölszerelt, de nem működő kovácsműhelyre, a decsi szövőszékekre. Elszállásolásnál gondoltam a családokra, a régi kosztosdiákok példájára, de a bejárás is szóba jöhet, mert nem nagy távolságokról van szó. Minél több embert be akarok vonni a munkába, csökkentve ezáltal a munkanélküliséget. Azt szeretném, ha kölcsönhatás lenne az alkotótábor és a sárközi, völgységi falvak között magyarázza a házigazda, miközben számra tolakszik a kérdés: - Mi vagy Te, Decsi Kiss János? Újságíró? Népművelő? Táborvezető? Menedzser? Vagy inkább tanár? - A szépség szolgálója akarok lenni. Aki meglátja a szépet, és ahhoz hozzá is tud tenni valamit. ROSTÁS ILONA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS