Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-21 / 25. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚNIUS 14. Szakemberek - a Séd másik oldaláról Szerencse fel, szerencse le, ki kérdezte meg a szekszárdiakat? Váratlan katasztrófa, minden száz évben egyszer előforduló természeti csapás? Tragédia? Infrastrukturális elmaradottságunk következménye, amennyiben megoldatlan a város csapadékvíz-elvezetése? Netán csak annyi: elfelejtették tisztítani a hordalékfogókat és a hivatal nemtörődömsége okozta az iszapáradatot Szekszárdon?

r Ma még megválaszolatlan kérdések, feleletet hiába várnánk. Ez derült ki a szombati felhőszakadást követően nyilvánosságra hozott nyilatkozatokból a város műszaki vezetése, az önkormányzati képviselők és a vállalkozó részéről. Létezik azonban olyan vélemény is, amelyik első pillanattól hangoztatta, ha úgy tetszik, megjósolta az iszaptenger, a hordalékár keletkezését. Ok azok, akik nem értettek egyet a vállalkozói érveléssel, ellenezték a Séd lefedését. Nem lokálpatrióta szellemből és nem az érzelmek jogán. Szigorúan szakmai érveket hangoztatva. Az elmúlt héten felháborodott olvasói telefonhívást kaptunk: „ha már eddig végigasszisztálta a sajtó ezt a vállalkozást, eszébe nem jutott senkinek a lakosságot megkérdezni, akkor legalább most szólaltassák meg, hadd kapjanak hangot a másik oldal képviselői". Itt név és cím következett. Természetesen megkerestük ÓKet. * Posta Lajos mezítlábas formában fedezte fel Szekszárdot és a határát Kakasdig, a Dunáig. Sorolja a szurdikokat, löszdombokat, akár a tenyerét, ismeri a település hegy-völgyeit. Ügy mondja, 81 éve szekszárdi lakos. Említést érdemel, hogy mélyépítő okleveles mérnök és közel négy esztendeig volt a város főépítésze. Igaz, annak már több, mint harminc esztendeje. - Tudni kell, hogy 1880-ig nem volt semmi baj a Séddel, amíg a vasutat meg nem építették. A patak akkor egyenesen kirohant a Kis-Sár és a Nagy-Sár vizébe, ezek a város alatt folytak, ott rakták le az iszapot, hordalékot. A vasútépítés után a Sédet délre fordították, az alsó szakasz esése megváltozott, csökkent. Következménye az lett, hogy gyakran kiöntött, hiába magasították a partját. Az 1892-es esztendőtől szakadt a városra egy olyan időszak, amikor gyakran kilépett a medréből a patak - mondja az idős mérnökember. - Most, száz évvel később semmit nem változott a helyzet, ha lehet, még rosszabbodott. Ezzel már együtt kell élnünk? - A Séd átlag ötévenként kiöntött, de emlékezet óta nem árasztott el olyan területeket a víz, az iszap, ahova most eljutott. Tudomásul kell venni, hogy Szekszárd egy-dombokra települt város, sajátossága, jellegzetessége a Séd patak. Egyszerűen nem lett volna szabad hozzányúlni - vélekedik határozottan Posta Lajos. - De egy vízügyi szakhatóság mondta ki az igent az építkezésre!? - Erre csak azt tudom mondani, hogy semmilyen vízfolyás nem befolyásolható, nem építhető át anélkül, hogy az ott élők tapasztalatait, a helyi adottságot megkérdeznék. Itt a régi szekszárdiak véleményét nem kérték ki, nem vették figyelembe. - Elképzelhető, hogy van egy szakmailag, technológiailag kifogástalan terv, amelyik vízügyi szempontból is kivitelezhető, csak pont Szekszárdon nem igaz? Hiszen más városban isfedtek le patakot. Sőt, a Séd Marx Károly utcai szakaszának is ez lett a sorsa... - Lényeges különbség, hogy a Marx Károly utca alatti elvezetés más feltételek között történik: a terület és víz esése ott 3,5 méter, tehát egy gyors vízfolyás alakul ki, szinte végigzúdul egy nagyobb esőzés idején. A lefedésre kerülő újabb szakasz viszont már az alsó vízfolyáshoz tartozik, az esése jóval kisebb, tehát egy szűkített mederben nem tudja elvezetni ugyanazt a vízmennyiséget. Biztos vagyok benne, ha nem kezdték volna beépíteni a medret, legfeljebb 15 centivel emelkedik a vízszint. - A munkák most folynak, éppen beállványozták a patakot, amikor az eső meglepte a várost. Csak laikusként ismételhetem a nyilatkozatban olvasott érvelést: a zsatuzóelemek torlaszolták el a víz útját. Ha elkészül a mű, akkor újra szabadon folyhat a Séd. - Hát kérem, az építtető súlyosan vétett, amikor a kora nyári záporok idején kezdte al a munkát a mederben. Az ilyen kubikosmunka ideje a nyar végi, kora őszi időszak. Ezt siettetni nem lehet. De ne gondolja, hogy bármilyen megoldás alátámaszthatja a befedést. Annak idején, amikor főépítészként szolgáltam a várost, szintén napirenden volt a Séd. Akkor minden utcánál hidak vezettek keresztül és ezeknek a hídtartó gerendái útban voltak, összetorlasztották a vizet, ezért lépett ki gyakran a medréből. Nem tehettünk mást, lebontottuk őket és csak a Mészáros Lázár utcai és a Wosinsky utcai hidak maradtak meg. De hol volt ez a lefedéstől, beépítéstől... - Nem az érzelmek motiválják ebben az ügyben? - Aki emlékszik az eperfasorokra itt a Séd partján, biztosan nem nézi érzéketlenül ezt a nagyzoló, összkomfortos fürdőszobában gondolkodó mentalitást. Meggyőződésem, hogy ezt a tervet nem szabad megcsinálni, ha presztízsveszteséggeljár is, bölcsebb dolog bevallani a képviselőknek: tévedtünk. * - Szekszárdet a leginkább erózió által veszélyeztetett települések sorában az első helyre teszik. Ezen a területen 87 négyzetkilométerről 22 kilométer hoszszan vezeti le a vizet a Séd. Szeszélyes vízfolyás, néhol csörgedezik, másutt bővizű, az ős-Szekszárd része volt. Korántsem elhanyagolható tény, hogy a város légcseréjében, felfrissítésében fontos szerepet, folyosót tölt be már most is, és a város távlati jövőjében is. Mindezt Paszlerné Fekete Annától tudom meg, aki jelenleg felmondási idejét tölti, legutóbbi munkahelye a polgármesteri hivatal településfejlesztési csoportja volt, ahol előadóként dolgozott. Képzettségét tekintve szerkezetépítő mérnök, városépítési, városgazdasági szakmérnök, urbanista, jelenleg a JPTE terület- és településfejlesztő továbbképző szak végzős hallgatója, víz- és mélyépítő technikus településrendezési, tertflb rendezési szakértő. Fő akadékoskodAB számított annak idejen, amiért szükségesnek tartotta a nagyon körültekintő szakemberek bevonásával történő döntés-előkészítést. Szakmai ellenérvei voltak a vállalkozó kérelmének elbírálása és a rendezési terv módosítása ügyében, ezért nem adta a nevét ehhez a beruházási tervhez. Fontosnak tartotta a lakosság informálását, megkérdezését. - Nem ismerem a beépítés módját, szerkezetét, de maga az a tény, hogy a szelvényt szűkítették, a vízelvezetéssel ellentétes. Várható tehát, hogy minden esőzés idején utat keres magának a víz. Szekszárd ugyanakkor szegény zöldterült ben. Az 1983-ban jóváhagyott, de^fc még érvényben lévő általános rend^B sí terv a Séd mellett a pályaudvar^® főiskoláig egy térsorozatot jelölt n^^ fás, ligetes, zöld sávként. A településközpont nem terhelhető tovább, így településfejlesztési szempontból két alközpontot fogalmaz meg az ÁRT: az északi városrészen a Pázmány teret, délen pedig Csatárt. Semmi nem indokolta, sőt véleményem szerint jogszerűtlen is volt a korábbi rendezési terv ilyen módosítás nélküli megváltoztatása. Hiszen annak minden lépését, még a kevésbé nagy horderejű területfelhasználását is a lakossággal kell ismertetni - mondja a városfejlesztés szakembere. Hozzátéve, hogy legalábbis az általa nyomon követett időszakban bizonytalan volt, ki mit vállal, kinek mi a feladata, kötelezettsége, a város milyen garanciát kap. Az önkormányzat elé került szerződéstervezetben bizonyára mindez már szerepelt. Ám egy pályatársunk vállalkozást támogató írása után a szerzőnek feltett néhány kérdést Fekete Anna. „Mi lesz, ha a víz, az iszap elönti a lakótelepet, a városközpontot? Elárasztja a pincéket, intézeteket? Mondja, akkor ki a felelős?" 1991. szeptember közepén jártunk. TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS