Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-21 / 25. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚNIUS 14. Szakemberek - a Séd másik oldaláról Szerencse fel, szerencse le, ki kérdezte meg a szekszárdiakat? Váratlan katasztrófa, minden száz évben egyszer előforduló természeti csapás? Tragédia? Infrastrukturális elmaradottságunk következménye, amennyiben megoldatlan a város csapadékvíz-elvezetése? Netán csak annyi: elfelejtették tisztítani a hordalékfogókat és a hivatal nemtörődöm­sége okozta az iszapáradatot Szekszárdon? r Ma még megválaszolat­lan kérdések, feleletet hiába várnánk. Ez derült ki a szom­bati felhőszakadást köve­tően nyilvánosságra hozott nyilatkozatokból a város műszaki vezetése, az önkor­mányzati képviselők és a vál­lalkozó részéről. Létezik azonban olyan vélemény is, amelyik első pillanattól han­goztatta, ha úgy tetszik, megjósolta az iszaptenger, a hordalékár keletkezését. Ok azok, akik nem értettek egyet a vállalkozói érvelés­sel, ellenezték a Séd lefedé­sét. Nem lokálpatrióta szel­lemből és nem az érzelmek jogán. Szigorúan szakmai érveket hangoztatva. Az el­múlt héten felháborodott ol­vasói telefonhívást kaptunk: „ha már eddig végigasszisz­tálta a sajtó ezt a vállalkozást, eszébe nem jutott senkinek a lakosságot megkérdezni, akkor legalább most szólal­tassák meg, hadd kapjanak hangot a másik oldal képvi­selői". Itt név és cím követ­kezett. Természetesen meg­kerestük ÓKet. * Posta Lajos mezítlábas formában fedezte fel Szek­szárdot és a határát Kakas­dig, a Dunáig. Sorolja a szurdikokat, lösz­dombokat, akár a tenyerét, ismeri a tele­pülés hegy-völgyeit. Ügy mondja, 81 éve szekszárdi lakos. Említést érdemel, hogy mélyépítő okleveles mérnök és közel négy esztendeig volt a város főépítésze. Igaz, annak már több, mint harminc esz­tendeje. - Tudni kell, hogy 1880-ig nem volt semmi baj a Séddel, amíg a vasutat meg nem építették. A patak akkor egyenesen kirohant a Kis-Sár és a Nagy-Sár vizébe, ezek a város alatt folytak, ott rakták le az iszapot, hordalékot. A vasútépítés után a Sédet délre fordították, az alsó szakasz esése megváltozott, csökkent. Következ­ménye az lett, hogy gyakran kiöntött, hiá­ba magasították a partját. Az 1892-es esz­tendőtől szakadt a városra egy olyan idő­szak, amikor gyakran kilépett a medréből a patak - mondja az idős mérnökember. - Most, száz évvel később semmit nem változott a helyzet, ha lehet, még rosszab­bodott. Ezzel már együtt kell élnünk? - A Séd átlag ötévenként kiöntött, de emlékezet óta nem árasztott el olyan te­rületeket a víz, az iszap, ahova most elju­tott. Tudomásul kell venni, hogy Szek­szárd egy-dombokra települt város, sajá­tossága, jellegzetessége a Séd patak. Egy­szerűen nem lett volna szabad hozzá­nyúlni - vélekedik határozottan Posta Lajos. - De egy vízügyi szakhatóság mondta ki az igent az építkezésre!? - Erre csak azt tudom mondani, hogy semmilyen vízfolyás nem befolyásolha­tó, nem építhető át anélkül, hogy az ott élők tapasztalatait, a helyi adottságot megkérdeznék. Itt a régi szekszárdiak vé­leményét nem kérték ki, nem vették fi­gyelembe. - Elképzelhető, hogy van egy szakmai­lag, technológiailag kifogástalan terv, amelyik vízügyi szempontból is kivitelezhe­tő, csak pont Szekszárdon nem igaz? Hi­szen más városban isfedtek le patakot. Sőt, a Séd Marx Károly utcai szakaszának is ez lett a sorsa... - Lényeges különbség, hogy a Marx Károly utca alatti elvezetés más feltételek között történik: a terület és víz esése ott 3,5 méter, tehát egy gyors vízfolyás alakul ki, szinte végigzúdul egy nagyobb esőzés idején. A lefedésre kerülő újabb szakasz viszont már az alsó vízfolyáshoz tartozik, az esése jóval kisebb, tehát egy szűkített mederben nem tudja elvezetni ugyanazt a vízmennyiséget. Biztos vagyok benne, ha nem kezdték volna beépíteni a med­ret, legfeljebb 15 centivel emelkedik a víz­szint. - A munkák most folynak, éppen beáll­ványozták a patakot, amikor az eső meg­lepte a várost. Csak laikusként ismételhe­tem a nyilatkozatban olvasott érvelést: a zsatuzóelemek torlaszolták el a víz útját. Ha elkészül a mű, akkor újra szabadon folyhat a Séd. - Hát kérem, az építtető súlyosan vé­tett, amikor a kora nyári záporok idején kezdte al a munkát a mederben. Az ilyen kubikosmunka ideje a nyar végi, kora őszi időszak. Ezt siettetni nem lehet. De ne gondolja, hogy bármilyen megoldás alátámaszthatja a befedést. Annak ide­jén, amikor főépítészként szolgáltam a várost, szintén napirenden volt a Séd. Akkor minden utcánál hidak vezettek keresztül és ezeknek a hídtartó gerendái útban voltak, összetorlasztották a vizet, ezért lépett ki gyakran a medréből. Nem tehettünk mást, lebontottuk őket és csak a Mészáros Lázár utcai és a Wosinsky ut­cai hidak maradtak meg. De hol volt ez a lefedéstől, beépítéstől... - Nem az érzelmek motiválják ebben az ügyben? - Aki emlékszik az eperfasorokra itt a Séd partján, biztosan nem nézi érzéketle­nül ezt a nagyzoló, összkomfortos fürdő­szobában gondolkodó mentalitást. Meg­győződésem, hogy ezt a tervet nem sza­bad megcsinálni, ha presztízsveszteség­geljár is, bölcsebb dolog bevallani a kép­viselőknek: tévedtünk. * - Szekszárdet a leginkább erózió által veszélyeztetett települések sorában az el­ső helyre teszik. Ezen a területen 87 négyzetkilométerről 22 kilométer hosz­szan vezeti le a vizet a Séd. Szeszélyes vízfolyás, néhol csörgedezik, másutt bő­vizű, az ős-Szekszárd része volt. Koránt­sem elhanyagolható tény, hogy a város légcseréjében, felfrissítésében fontos szerepet, folyosót tölt be már most is, és a város távlati jövőjében is. Mindezt Paszlerné Feke­te Annától tudom meg, aki jelenleg felmondási idejét tölti, legutóbbi munkahelye a polgármesteri hivatal tele­pülésfejlesztési csoportja volt, ahol előadóként dolgo­zott. Képzettségét tekintve szerkezetépítő mérnök, vá­rosépítési, városgazdasági szakmérnök, urbanista, je­lenleg a JPTE terület- és te­lepülésfejlesztő továbbkép­ző szak végzős hallgatója, víz- és mélyépítő technikus településrendezési, tertflb rendezési szakértő. Fő akadékoskodAB számított annak idejen, amiért szükségesnek tartot­ta a nagyon körültekintő szakemberek bevonásával történő döntés-előkészítést. Szakmai ellenérvei voltak a vállalkozó kérelmének elbí­rálása és a rendezési terv módosítása ügyében, ezért nem adta a nevét ehhez a be­ruházási tervhez. Fontosnak tartotta a lakosság informá­lását, megkérdezését. - Nem ismerem a beépí­tés módját, szerkezetét, de maga az a tény, hogy a szel­vényt szűkítették, a vízelve­zetéssel ellentétes. Várható tehát, hogy minden esőzés idején utat keres magának a víz. Szek­szárd ugyanakkor szegény zöldterült ben. Az 1983-ban jóváhagyott, de^fc még érvényben lévő általános rend^B sí terv a Séd mellett a pályaudvar^® főiskoláig egy térsorozatot jelölt n^^ fás, ligetes, zöld sávként. A település­központ nem terhelhető tovább, így te­lepülésfejlesztési szempontból két al­központot fogalmaz meg az ÁRT: az északi városrészen a Pázmány teret, délen pedig Csatárt. Semmi nem indo­kolta, sőt véleményem szerint jogsze­rűtlen is volt a korábbi rendezési terv ilyen módosítás nélküli megváltoztatá­sa. Hiszen annak minden lépését, még a kevésbé nagy horderejű területfel­használását is a lakossággal kell ismer­tetni - mondja a városfejlesztés szakembere. Hozzátéve, hogy legalábbis az általa nyomon követett időszakban bizony­talan volt, ki mit vállal, kinek mi a fel­adata, kötelezettsége, a város milyen garanciát kap. Az önkormányzat elé került szerződéstervezetben bizonyára mindez már szerepelt. Ám egy pálya­társunk vállalkozást támogató írása után a szerzőnek feltett néhány kérdést Fekete Anna. „Mi lesz, ha a víz, az iszap elönti a lakótelepet, a városköz­pontot? Elárasztja a pincéket, intézete­ket? Mondja, akkor ki a felelős?" 1991. szeptember közepén jártunk. TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom