Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-14 / 24. szám

1992. JÚNIUS 14. SZEKSZÁRDI 13 A sok macska és a keleti mentalitás Isztambulban táncolt a Bartina n m « Isztambulban jártak a Bartina Nép­táncegyüttes tagjai. A május 28. és jú­nius 1. között rendezett Nemzetközi Gyermektáncfesztiválon lengyel és bol­gár csoportok mellett képviselték a ma­gyar folklórt a szekszárdiak. Nagy siker­rel. Egy kis számvetésre kértük Matók­né Kapási Julianna művészeti vezetőt és Daróczi Viktóriát, Péter Istvánt, mint táncosokat. - A beígért négy fellépés helyett tíz­szer szerepeltek a gyerekek, táncoltak iskolaudvaron, utcán, téren. A legin­kább színpadhoz hasonlító körülményt még a nyitó- és záróünnepség helyszí­ne, egy amerikai üzletház átriuma idéz­-e. Nem volt könnyű megszokni, mint hogy a mindig változó programhoz is nehéz volt alkalmazkodni - mondja a csoport művészeti vezetője. - Ennek ellenére nagy sikerünk volt, mint az ta­lán köztudomású, a törökök nagyon szeretnek bennünket. - A keleti szemlélődő életfelfogást, kényelmes ritmust biztosan szokni kel­lett, de milyen körülményeket terem­tettek a csoportnak? - Miután egy magániskola meghívá­sára érkeztünk, és családoknál szállá­soltak el bennünket, nem panaszkod­hatunk. Villákban, jómódú családoknál laktak a gyerekek -, de erről beszélje­nek inkább ők: - Egy szövőgyár tulajdonosnál szál­lásoltak el bennünket, a család minden tagja a gyárban dolgozott. Igyekeztek a kedvünkben járni, a gyárat is megmu­tatták nekünk - mondja István. Viki egy pilótafamíliánál lakott, ahol két kisgyerek is volt. Tudott a vendég­látókkal beszélni, mert németül tanul a Garay iskolában. Hogy mi maradt meg benne leginkább? - Mindenütt macs­kák voltak! Érdekes és elgondolkodtató a folk­lórhoz való viszonyulásuk: - Elevenen élnek a hagyományok, ruháik, táncaik archaikusak, de a pontosság, a begya­korlás, a színpadi összerendezettség hiányzik belőlük. Félbehagyják, mint ahogy semmit nem fejeznek be építé­szetükben, városaikban - halljuk Kapá­si Juliannától. - Meglepő ugyanakkor a magyarokhoz való viszonyulásuk. A történelmet egészen másként idézik, mint mi. Mondják, hogy soha nem szálltak meg bennünket, a török hadse­reg katonái áztak-fáztak, sátorban éltek, miközben a gazdag magyar urak a vá­rakban pöffeszkedtek... Hát ennyiféle igazság létezik...? Ami viszont bizonyosság, ha szak­mai inspirációt nem is adott, nagyszerű fellépési alkalmat nyújtott a török fesz­tivál a bartinás gyerekeknek. De nincs megállás. Június 15—21-ig ugyanis Sá­toraljaújhelyen vesznek részt gyermek­csoportok országos találkozóján. A nagy együttes ezt megelőzően, június 13-án Bietigheim-Bissingenben egy két­napos ünnepi fesztiválon szerepel, jú­lius 30.-augusztus 8. között pedig egy kétévente megrendezésre kerülő ang­liai fesztiválon lépnek színpadra. A Ma­gyar Művelődési Intézet jelölése alap­ján utazhatnak a szekszárdi táncosok. Hogy miért ez a sok túra, sok meg­hívás? Egyetlen meghívást sem utasíta­nak vissza, mondja a művészeti vezető, hiszen a fellépés adja a sikerélményt, a célt a táncosoknak. Ma pedig szabad a pálya: sok a meghívás és többnyire azokat hívják, akik nyújtanak valamit... Erről a szekszárdiak is meggyőződ­hettek, hiszen a két utazás között a pünkösdi fesztiválon szerepeltek a Bar­tina táncosai - közönségsiker és kiváló szakmai minősítés mellett. T. Zs. Paul McCartney 50 éves Két éve Hollywoodban a Grammy-díjak kiosztását megelőző sajtótájékoztatón elhangzott egy mondat, amitől egyetlen újságíró sem tudott szabadulni: a díjkiosztásra nemcsak Paul McCartney jön, hanem George Harrison is Angliából és Yo­ko Ono is áthozza Sean Lennont New Yorkból, sőt Julián Lennon is megszakítja a turnéját... Ringó Los • Angelesben él, nem dolgozik sokat, íeki egy macskaugrás az egész... MI VAN? CSAK NEM LESZ MÉG EGYSZER BEATLES-KONCERT? A válasz homályban hagyta a lehető­séget, nem cáfolt, de nem is erősítet­te meg. Aztán néhány héttel később egy ritka záporral spékelt vérbeli dél-kali­fomiai kánikulás kora estén a Shrine Auditórium sajtószobájában a meleg­től, a légkondicionálás hiányától és a sztárok sorától már kissé fáradt hat­hétszáz újságíró egyszer csak meg­élénkült. Paul McCartney hátrajön, hajlandó nyilatkozni. És jött. Mákos­tésztásan ősz tincsei ugyanúgy hom­lokába hullottak, mint régen, kama­szos arcán csak a szemráncok igazol­ták a kort, amúgy pedig sokkal civi­lebbnek látszott, mint amikor test­őrök hada vágta előtte az utat, s zárta el előle a hisztérikusan sikoltozó kis­lányokat. Paul Grammy-dijat kapott azon az estén, de az újságírókat ez hidegen hagyta. Végül is az akkor 48 éves McCartney számára ez csupán a 38. listavezető dal volt, a 75. arany-, illetve gyémántlemez, ő maga pedig ­Madonnát, Michael Jacksont és Mick Jaggert is beleértve - a legjövedelme­zőbb szóló koncertelőadó a világon. Lesz-e Beatles-koncert? - kérdezte az első riporter. „Ma este semmiképpen. George Harrisonnal reggel beszél­tem, Londonban van. Ringót láttam a nézőtéren, Julian-nel is váltottunk néhány szót. De John Lennon már nem él. Nélküle pedig hogy lehetne még egy Beatles?" - mondta Paul. Paul McCartney, a Beatles nagy szólótúlélője 17 aranyalbumot csinált az együttes felbomlása óta eltelt 23 évben. Filmzenéket írt. Csak a Yes­terday című dalt kétezer verzióban dolgozták fel, s nincs óra, hogy a vi­lág valamelyik rádiójában ne játsza­nák. Az ötvenedik születésnap trau­ma - különösen a számára, akiből nem lett fiatalon legenda, mint társá­ból, a negyvenévesen meggyilkolt Lennonból. „Nem lehetne centiben mérni az ötvenet? Akkor talán még annak is örülnék, hogy colstokmér­tékegységnek használnak..." - mond­ta a minap, amikor a félévszázados születésnapról faggatták. London mellett él egy farmon, szigorúan a családnak és a családdal. „Választhat­tam volna azt is, hogy hetente két­szer beugrók Londonba, végigmula­tom az éjszakát, fotóznak, írnak ró­lam... Minek? Lehet, hogy meglenne az az előnye, hogy nem mondanák a zenémről azt, amit így: letisztult, izga­lommentes, jókisfiús muzsika..." Még ma is foglalkoztatja, hogy Lennont iz­galmasabbnak tartják a rajongók, de er­re is talált önmegnyugtató szavakat: „Az én nótáimat viszont a rikkancsok is dúdolják..." A gyapotkereskedő papa és a szülésznő mama gyereke nagyné­ha még hazalátogat Liverpoolba (ahol egyébként nemrég egy művészeti főis­kola megindulását szorgalmazta és tá­mogatta másfél millió fonttal), de ha lehet, nem mozdul ki a London mel­letti farmról. A ház emeletén berende­zett stúdióban, a 48 sávos magnót is beleértve, a világ legkorszerűbb techni­kájával komponál - Lennon óta próbált partnert találni, de sem Michael Jack­son, sem Stevie Wonder, sem Elvis Costello nem vált be stabilan... „Egyetlen bűnöm van. Még min­dig szeretem a kólát whiskyvel. Ha bekapok négy pohárral, már akármi is történhet." Akármi persze nem törté­nik. Legfeljebb születik még egy McCartney-sláger arról, milyen spic­cesnek lenni, ha az ember ex-Beatles és elmúlt ötvenéves... (Atlantic) Ranga Ferenc Záporra várva Emlékszem, hogy nem szerettem azokat az álmos délutánokat, amikor a tikkasztó melegben hallani lehetett a fű sercegését és a déli harangszó után csak egy-két szekér zörgése verte fel a csendet és utánuk a por lomhán hullott alá. Talán a nyári záport vártam, hogy a szurdokok között sikló víztől a dombok alatt, a macskakövek elrabolják az elsodort kincseket. Most ezt legalább érezni szeretném, de a fű sercegését elnyomja az Élet dübörgése, a por kozmikussá válik és szétárad, az ár... az ár mindent elsodor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom