Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-14 / 24. szám

, SZEKSZÁRDI 1992. JÚNIUS 14. VASARMAI* jnek látták tehát vállalati, megyei és kormányzati illetékesek egy tankonyha megépítését. Mégpedig a már meglévő egység* a presszó helyén. Ehhez a Kereskedelmi Minisztérium közel 13 millió Ft-tal járult hozzá és valószínűleg a vállalat is közel ennyit tett le. „Az iskola keresett bennünket" Együtt volt a pénz, elkészült a nyílt árusításra és tanműhely céljára egyaránt alkalmas objektum. A minisztérium egyetlen kikötése az volt, hogy öt éven keresztül az oktatás céljait kell szolgálnia ennek az üzletnek. - Nem tűnt fel senkinek, hogy egy hasonló profilú „műintézmény", a Holsten söröző mellett kelt életre a Gastrolux? Ekkora városban, a mai ^fcpgénységben egyenlő ez a csőddel ^^etettük fel a magától értetődő kérdést. - Akkor naturálisan lényegesen nagyobb volt a forgalom a vendéglátásban, másrészt egy olcsóbb árszintet céloztunk volna meg, elsősorban a fiatalokat. Ennek megvalósulásáról azonban már nem gondoskodhatott Kovács úr, hiszen 1990 őszén vált ki és alakított egy kft.-t. A tankonyha viszont 1991 tavaszán készült el. Tipikusan és letagadhatatlanul magyar „gyártmány": amire átadják, addigra időszerűségét veszíti. Nos, igaz, ami igaz. A tulajdonos, a vendéglátó vállalat megpróbálta működtetni, röpke háromnegyed év alatt azonban 2,5 millió forint veszteséget produkált, a szakmunkás gyakorlati csoportos oktatást pedig el sem kezdte. Hova lett a szerződésben vállalt fegyelem? A napjainkban zajló csődeljárás egyre távolabb vitte a megvalósítás lehetőségét és máig bizonytalan, hogy a megyei vállalat nem kerül a felszámolandó cégek futószalagjára. Nem véletlen tehát, jóllehet a választás elgondolkodtató, hogy az egykori döntéshozó, ma vállalkozó hogyan került ebbe a képzési körbe? - Az iskola keresett bennünket és mi vállalkoztunk erre - válaszol a KOVIMA vezetője. - Azt gondoljuk, hogy az oktatás valahol lehet nyereséges, jóllehet nem a 8 általánost végzett, nappali tagozaton hallgató diákoknál. Ez a fajta képzés jó esetben nullszaldós lehet. Garanciát nem kellett adni Ezért is nem birkóztak mások ezzel a képzési feladattal. Az érintettek pedig - mindenekelőtt az iskola boldogan vette tudomásul az új cég megjelenését. - Első- és másodévfolyamos szakácsokat oktatunk a tankonyhában, nagyon nagy hiányossága, hogy felszolgálóképzés nincs. Ennek az az oka, hagyományos értékesítés, vendéglátás nincs a Gastroluxban, csupán az l-es iskola tanulói ebédelnek itt - mondja Petz Ernő, a vendéglátó szakközépiskola és szakmunkásképző igazgatója. Elhangzik, hogy a harmadévesek házon belül, az iskolai tankonyhát használják, de főként a felszolgálótanulók csoportos képzése teljesen megoldatlan. Ördögi kör ez, ha a hagyományos vendéglátást kezdik, akkor túl nagy a ráfizetés, ha nem kezdik, akkor a felszolgálótanulóknak nem lesz helyük. Erre viszont garanciát nem kellett adniuk, közli Kovács úr, az iskolával kötött megállapodásról. Ami jó néhány bizonytalansági tényező mellett tartalmazza, hogy a kft. olcsó pénzért átveszi a Gastrolux, a hozzá tartozó konyha és tankonyha működtetését. Laikus becslés szerint is a százezres nagyságrendet érné el - ha fizetni kellene. Ezért is viszi szárnyán a szél, hogy a KOVIMA ingyen jutott a Gastroluxhoz. - Nem ingyenesen, de nagyon kedvező áron használjuk. Tevékenységünkben nem ez a jelentős költség - mondja, miközben cigarettára gyújt az ügyvezető. - Ez a tanév végigfut, az iskolával kell megegyeznünk. Egy speciális profilú egységet szeretnék itt létrehozni, ezzel megmarad az esély arra, hogy a Holsteinből vendéget csaljunk ide - az a megyei vendéglátó vállalat üzlete -, majd ez a tevékenység átcsaphatna a felszolgálóképzésbe. Hangsúlyozom, induláskor erről az igényről az iskola részéről nem volt szó... Szabad a vásár? - Nem az a helyzet, hogy olcsón hozzájutottak egy frekventált helyen lévő üzlethez, amiért elenyésző bérleti díjat fizetnek és a teljes körű képzés helyett most egy jólmenő vállalkozáson, befektetésen töprengenek? - Nem, illetve nemcsak rajtam múlik ez. Tudomásul kell venni, hogy az önkormányzat nem vállalja fel, nincs más vállalkozó, aki ezt működtetné - sorolja Kovács Ferenc. Akinek egyébként sajátos elképzelése van a szakmunkásképzésről. Magániskolában gondolkodik, ahol a gyakorlati képzés mellett az elméleti anyagot egy általa felkért szakmai stáb készíterié el, kiegészülne nyelvoktatással. A szülőkkel kötne szerződést és a kiképzett fiatalt, mint jó szakembert eladná a jelentkező kollégáknak. Erre használható, sőt kihasználható lenne a tankonyha. Az igazi lehetőség mégsem ebben, hanem az úgynevezett gyorstalpaló tanfolyamokban van. Más szervezetek már nagy érdeklődés mellett szervezik a különböző profilú vendéglátós tanfolyamokat. Ezek a gyorstalpalók jelenthetnék az igazi bevételt. A nappali képzésjó esetben nullszaldós lehet, de egy éven át mindenképpen meg kell előlegezni a közel hárommillió forintot. A szakmunkásképzési alapból, illetve a vállalkozók térítéseiből aztán visszacsordogál a pénz. De a mai helyzetben... Tehát nem egyértelműen ráfizetéses az oktatás, még középtávon sem. Pláne, ha hozzátesszük, hogy névleges összegért juthat a vállalkozó a centrumban üzlethelyiséghez. Ahol az sem elhanyagolható tény, hogy egy csődeljárás alatt álló állami vállalat tulajdona. Jövőjéről Vass Gábor vállalatigazgató-helyettes festett egyértelmű képet: ha nem sikerül kimenekülni a csődeljárással, akkor a felszámolás következik. Fogalmazhatunk közérthetően úgy is: abban a pillanatban szabad a vásár! TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS