Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-14 / 24. szám

16 SZEKSZÁRDI 1992. JÚNIUS 14. 4 Szekszárdi történetek Reggel Kisváros, nagyváros, teljesen mindegy. Hozzátartozik a lángosos. Épp úgy, mint a palacsintás, ősszel-télen a gesztenyét sütő néni, a fagylaltos, a főtt kukoricát és tökmagot kínáló, aki ugyancsak egy néni és aki naponta kora reggel érkezik autóbusszal, vagy huszonöt kilométerről. De maradjunk a lángososbódénál. Minden reggel a szokásos kép. Hajnalban, fél négy tájban megérkezik a tulaj, elkezdi a munkát és ötkor már nyit is. Mire elindulnak az emberek a korán kezdő munkahelyekre, már megvehetik reggelijüket és amíg az autóbuszra várnak, el is fogyaszthatják, csak úgy papírból. Igaz, van aki nejlonzacskóba csomagolhatja, nem egyet, vagy kettőt, többet is, és visz a kollégáknak, mert azok várják. Állunk a sorban, mindenki türelmes, ilyenkor még senki sem rohan. A lángosos néni meg sorban kiszolgál mindenkit, begyűjti a pénzt, aki fokhagymásán kéri arra azt tesz, aki meg csak sóval szereti, az megsózhatja maga, ott a sótartó, benne vagy fél kilóra való. Nem kell takarékoskodni. Az előttem álló férfi törzsvendégnek számít. Nem tudom kicsoda-micsoda, de naponta ilyentájt itt van. - Jó reggelt, mondja a néninek. - Na, mi újság maguk felé mondja amaz köszönésképpen. - Hát csak a szokásos. - Nem tudja mikor temetik a Juli nénit, tudja, aki ott lakott a Kis utca sarkán? - Nem tudom, még nem kaptam munkalapot. Erre aztán mindenki felfigyel. Sok mindenről esik szó egy-két lángosra várva, mégis ez valahogy mintha nem minden nap hangzana így, ilyentájt. De ők folytatják. - Biztosan a hét végére marad már, - mondja a férfi. Ezen a héten megint meglesz a norma. Hétfőn kettő, kedden egy, tegnap három. Ma megint lesz kettő. Tetejébe ez a tegnapi eső. Csupa sarak leszünk megint, de hát mit lehet csinálni. Persze az sem jó, ha meleg van, mert azért mégiscsak nagy munka kidobni annyi földet. Még mindig nagyon figyel mindenki, pedig már vége is szakadt kettejük beszélgetésének. A téma kimerült, meg aztán kisült a kért lángos is. A férfi fizetett, köszönt rendesen, mint amikor jött és nagy komótosan, a finom forró lángost csipegetve elballagott a város vége felé. - tüke Bezons-i recept szekszárdiaknak Hírt adtunk arról, hogy a közelmúltban Szekszárdon járt francia testvérvárosunk, Bezons népes küldöttsége. Tagjai közül egy, Jean-Pierre Alot, képviselte a nagyhírű francia konyhaművészetet, akinek főztjét egyetlen napon a Gemenc Hotel éttermében is megkóstolhatták, akik tehették. Az éttermet egyébként a világon mindenhol „restauranténak nevezik, utalva a test restaurálására, aminek ötlete 1636-ban egy Boulanger nevű párizsi vendéglős agyában született meg. Condé herceg Vatelet nevű szakácsa pedig kétségbesésében öngyilkos lett, mert egy lakomán kevésnek bizonyult a betálalt sült. JeanPierre Alot, a fiatal, 33 éves szakember valamelyest más körülmények között gyakorolja mesterségét. - Szállóban dolgozik, étteremben, vagy hol? - kérdeztük. - A bezons-i iskolák központi konyhájának vagyok a vezetője! Aki járt már testvérvárosunkban, az meggyőződhetett az ott pompásan működő szociális hálóról. A központi konyha például napi 2200 adag ebédet szállít a különböző iskolákba. Minden járulékos költséggel együtt l-l ebéd előállítása 44 frank körül van. - A diákok adagonként 11 frankot fizetnek! - Itt 2200 adagról aligha lehetett, szó. Egyedül érkezett, vagy társakkal? - Egyedül, de hála jó tolmácsnőmnek és a Gemenc-beli kollégák hozzáértésének, jól tudtam dolgozni. - Alapányagokat hozott? - Elsősorban fűszereket és híres italunkat, a Calvadost. Minden más szükségeset helyben be lehetett szerezni. Természetesen az ételsort is ennek megfelelően állította öszsze. Az Alot-féle menű spárga volt levelestésztában, mártással, parasztsalátával. Ezt Vallée d'Auge módra készített sertésborda követte, körettel, provence-i paradicsomsalátával. Végül Jean-Piere-módra készített csokoládékrémet szolgáltak fel. A mintegy hatvanfőnyi vendégseregnek csak kis része tartozott a fizető kategóriába, ami érthető, hiszen az átlagnál jobban kereső szekszárdi polgár pénztárcáját is alaposan megterhelte volna a 700 forintos számla. - Vendéglátóipari iskolában tanult? - Nem! Különböző éttermekben inaskodtam. Minden kétheti gyakorlati munkát egyheti elméleti követett. Nem rossz módszer... - Milyen francia receptet javasol szekszárdi háziasszonyoknak? Bízzunk benne, hogy néhányuknak kedve kerekedik a kipróbálására! - Kezdjük talán párizsi hagymalevessel. 35 deka vöröshagyma kell hozzá, 5 deka vaj, 1 liter erőleves, vagy húsleves, 2 és fél deci fehérbor, 6 szem boróka, késhegynyi őrölt bors, 10 deka reszelt sajt és 8 szelet fehér kenyér, só. A megtisztított és vékony karikákra vágott hagymákat vajon üvegesre kell pirítani. Hozzáöntjük a levest, beletesszük a borókát és felforraljuk. 20 percnyi főzés után a borókák kikerülnek belőle, a bor viszont bele. A fűszerezés sóval, borssal történik. A kenyérszeleteket előzőleg megpirítjuk és meghintjük reszelt sajttal. A levest tűzálló cserépedénybe töltjük és forró sütőben kiváijuk, amíg a sajt ráolvad a kenyérre. A leves forrón kerüljön az asztalra... - Esetleg egy húsételt? - Legyen jércefilé princesse , módra. 4 kis csirkemell kell hozzá, továbbá só, késhegynyi fehér bors, 8 deka vaj, 2 deci tejszín, 1 deci fehérbor, evőkanálnyi liszt, zsemleszeletek és 80 deka spárga. A kifilézett, megborsozott csirkemellet vajjal kikent edényben, fedél alatt, forró sütőben kell puhára párolni. Megpuhulása után a vajas pecsenyelé mártásos edénybe kerül, a hús pedig melegen marad. A pecsenyelét a tejszínnel és borral kell összeforralni, mad némi vajüal és liszttel besűríte^P Amíg a hús párolódik, lehet elkészíteni a vajas spárgát. A csirkefiiéket pirított zsemleszeleteken, mártással leöntve és spárgával körítve tálaljuk. Jó étvágyat! ORDAS IVÁN Raktárkészletfelszámolás PADLÓSZŐNYEGVÁSÁR csak három napig június 15-16-17-én, 8.30-tól 17.00 óráig OLCSÓ ÁRAK. LUX-F0RT BOLT RAKTÁR a bátaszéki úton a Béri Balogh Á. utca végén, a Béri Balogh-fánál.,