Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-31 / 22. szám

1992. MÁJUS 24. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 3 Sz ekszárdon elteijedt a pletyka, hogy egy osztrák úr, a grazi színháztól, megpályázta a német színház igazgatói állását. Aztán kiderült, hogy meg is nyerte. Uram, mutatkozzon be a szekszárdiaknak... - Ott kezdeném, hogy magyar vagyok, Budapesten születtem, a feleségem egyébként hartai sváblány. Grazban úgy éltem, dolgoztam, hogy végig figyelemmel követtem az itthoni eseményeket. Feltűnt, hogy létezik egy Deutsche Bühne, ami itt-ott fel-felbukkan, de igazából nincs jelen S

irszág kulturális életében. Érlődtem, és arra jutottam, y a város - Szekszárd - életésincs igazán jelen, és amit eszen sajnálatosnak tartok, a német nyelvterületen szinte nem is ismerik. Arra gondoltam, hogyha az országnak, az itt élő nemzetiségieknek ilyen hatalmas es'élye van, hogy létezik egy Deutsche Bühne, akkor vétkes dolog, ha ez a színház titokban marad. Akkoriban jelent meg a pályázat. Német nyelven adtam be a pályamunkámat. - Kinevezték a színház igazgatójává. A jövőben Budapestről bejáró lesz? - Ez nehéz döntés. Szeretnék Szekszárdon sokkal többet lenni, S

ít az első hetekben sikerült. Shakespeare szerint a színház őbb feladata tükröt tartani az «

berek elé. Mi van akkor, ha ezt likröt nem értik, hisz nem beszélik a nézők a nyelvet. Kell nekünk német nyelvű színház, mikor a magyar nyelvűek is válsággal küszködnek? - A színház metakommunikatív intézmény. A verbális elem nagyon fontos, de vannak olyan színházak, produkciók, ahol egyetlen hang sem hangzik el. Ha egy előadás igazán jó, akkor annak egy része csak a verbális elem. Saját példámból tudom, tapasztaltam: amikor Pesten Strehlerék a Szecsuáni jólélek előadással vendégszerepeltek, annak ellenére, hogy egy szót sem tudok olaszul, csak operaszövegeket ismerek, élveztem az előadást, és úgy éreztem, hogy értem is. - Nem tudjuk kikerülni, hiszen tény. A magyar történelem olyat produkált a magyarországi svábok ellen, ami példátlan. A kitelepítéés játsszuk ezeket németül. Műsorpolitikánknak ez az az eleme, ami exportképessé teszi a színházat. Első körben mondjuk egy stuttgarti közönségnek érdekesebb egy magyar darab, mert a magyar mentalitást jobban be tudjuk csempészni az előadásba, mintha ugyanezt németek adnák elő. De a második körben az is érdekes lehet, hogy mi játszunk például egy Baden Württembergi szerzőt. Ha ez exportképes színvonalon valósul meg, odakint is fogadókészségre talál. - Amikor igazgató lett, az újságírók megszállták. Egyik inteq'úhan utalt a nemzet és nemzetiség kérdésre, de nem fejtette ki, hogy mi erről a véleménye... - A világ színes. Szomorú lenne egy olyan világ, amely konformizálttá válna. Azokat a pontokat kell meglelni, ahol egymás számára érdekesek lehetünk éppen a másság miatt. A kulturvilágban ez a másság pozitív érdeklődést kelt fel. A kevésbé kulturált világban előveszik a csatabárdot. A színház funkcióját is ott látom, hogy kulturált viselkedés felé orientálja a nézőket. A nemzetiséget és a nemzetet is. - A színház - nem kell bizonyítani - csapatmunka. Ön itt Szekszárdon, a csapat tagjai Budapesten, illetve szerte az országban. Hogy lehet így egységes, egy irányba húzó „focicsapatot" összehozni? - Úgy nem, hogy leszaladunk Szekszárdra, három óra autózás után „letudjuk" az előadást és megyünk haza." Azt szeretném, hogy a német színház jobban létező, befolyásoló tényező legyen a város kulturális életében. De ezzel máris nehézségekbe ütközünk. Amíg nincs színészház, amíg sokba kerül a szállodáztatás, addig akadozik a szekér. Mégis azt szeretném elérni, hogy a szekszárdi német színház Szekszárdon többet játsszon, több előadást tartson. Olyan előadásokat, ahova Bonyhádról és Bajáról is bejönnek. Meggyőződésem, hogy a tájoló színház sem lehet otthontalan. A szekszárdi német színháznak Szekszárdon kell, hogy otthona legyen. - Nagyon sok kérdésem lenne még. De a terjedelem szorít. Abban bízva, hogy ezt a beszélgetést még folytatjuk, sikert kívánok a terveihez... . . * TAMASI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS seket nem lehet elfelejteni. Az utána következő generáció, a mi korosztályunk, alig beszél németül. Talán csak a kitelepítettek, vagy a szerencsés sorsuk miatt itthonmaradtak unokái... - Ez ad nekünk nagy feladatot. Gyerekdarabokat fogok műsorra tűzni, amit megértenek a németül tanuló gyerekek. Lehet, Magyarországon, akik tudják, hogy Goethe „Rémkirálynak" vagy „Tündérkirálynak" fordított verse eredeti nyelven hogy hallik? - Hogy hányan vannak, azt nem tudom. De akik igénylik, azoknak biztosítjuk, hogy hallhassák. A régi recept szerint rendhagyó irodalmi órákat is fogunk rendezni. A színház művéExportképes színházat Frigyesi András Budapesten született. Az ELTE magyarnémet szakán végzett, majd a színművészeti főiskola rendezői szakán tanult. A megyei önkormányzat 1992. május 16-án nevezte ki a szekszárdi német színház, a Deutsche Bühne igazgatójává. Előtte Grazban, színházaknál dolgozott. Rendszeresen fordít magyar színpadi műveket - németre. Tíz éve tanít az ELTE bölcsészkarán. Az állami nyelwizsgabizottság tagja. Felesége szintén a bölcsészkaron tanít. hogy a színpadon elhangzó dialógusok felét értik csak, akkor is érdemes. A színház szerepe abban van, hogy a nézők, a kultúrát szeretők, azt értő módon befogadó emberekké válnak. Azt hiszem, ezzel tudunk Európa felé nyitni. - „Wer reitet sospat duricht Nacht und Wind, es ist ein Vater, mit seinem Kind." Hányan vannak szei elmennek minden olyan iskolába, ahol németül tanulnak a gyerekek, és igénylik a pedagógusok ezt a fajta „szolgáltatást". - Beszéltünk az Európa felé nyitásról. Egy kis szekszárdi színház miben tud újat, mást nyújtani az osztrák, a német nézőknek? - A benyújtott koncepciómban is szerepel, hogy jó magyar darabokat fordítsunk le németre