Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-24 / 21. szám

1992. MÁJUS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP ran töltötte Magyarországon. Élményeiből sokat átadott nekünk. Egyszer elmesélte, hogy amikor a vonat megállt Biharkeresztesen, leszállt és megcsókolta a földet. Akkor hallottam először - van vagy 55 éve -, de soha nem felejtettem el azt a helységnevet. Azóta sokat utaztam keresztül a határmenti községen. A tanár úr mindig eszembe jut. Egy másik alkalommal arról szólt, hogy ideát a gépkocsikon egy nagy „H" betű van. Az ő értelmesokszor találkoztam vele. Soha nem panaszkodott. - Mert nemzet csak egy van... - Igen. Határok vannak csak. Itt van például az ének-zene. Mi annak idején Kodály-módszerrel, azaz együtténekléssel ünnepeltünk. 1932ben már én is énekeltem gyermekkórusait az énekkarban. De román kórusműveket is előadtunk. A nézőtér mindig tele volt. És egyébként is énekeltünk. Falukba jártunk, a nép hallA csíkszeredai öregdiák Liccul KMBanu-catoBc din Mercurea-Ciuc Csiksjcrctlál róni. kath. ff«j>irai«aziu;! „Kívánatos volna, hogy különösen azok, akik ebben az intézetben valamikor ingyen tanultak és megfelelő anyagi helyzetben vannak, új alapítványok létesítésével pótolják a megsemmisült régi alapítványokat." (Főgimnáziumi értesítő, 1935.) Dr. Magyari Jenő nyugalmazott állatorvos csíkszeredai születésű, ebben az iskolában tanult, s mint a Csíki Öregdiákok Baráti Körének tagja, szívén viseli egykori iskolájának és mai növendékeinek sorsát. A felajánlások virágkorát éljük ismét, s a gimnázium felkarolására létrejött a Márton Áron Alapítvány. zésében ez a jel azt jelentette, hogy Haza. Ezt is örökre meg kellett jegyezni és csak meghatottan tudok emlékezni. Azt hiszem, így csepegtették belénk a magyarságtudatot apránként. És ezek a remek emberek mindezt úgy tették, hogy a többségi nemzetet nem bántották. - Ezek a tanárok igazi nagy egyéniségek lehettek, ssyát életükkel formálták a diákokat. Példaképek voltak... - Tisztelettel emlékszem volt franciatanáromra. Elbeszélésekből tudom, hogy az 56 utáni vizsgálatkor magára vállalta diákjai mozgolódásáért a felelősséget. Súlyos börtönbüntetést kapott, amiből 7 évet töltött le. Igazságtételt és kárpótlást saját lelkiismeretétől kapott. Megcselekedte amit meg kellett cselekednie. Később gatta és megtapsolta az előadásokat. Bizomy, kis szálakon fut az összetartozás. Domokos Pál Péterre, a híres népzenegyűjtőre emlékezem nagy szeretettel. Még a vakációt is feláldozta a próbákért, a műsoros estekért. Bejött a közönség. - Mostanában sok szó esik az erkölcsi nevelésről. Ön milyen útravalót kapott? - Igen, úgy érzem, komoly erkölcsi eligazítást adtak, de hogy mikor, milyen tantárgyak óráiba fért bele, azt nem tudni. Mindenesetre volt fogaimunkanemi erkölcsről, a tisztességes magatartásról, az adott szó értékéről. Általános magatartási formákat kaptunk. Felkeltették érdeklődésünket a szociális kérdések iránt. Ezért állok értetlenül a mai viták előtt. Talán az elmúlt időszak beidegződései miatt tartanak olyasmitől, amitől nem kéne. Magyarországon is rangja volt a jó egyházi iskolának, Pannonhalmának, Sárospataknak, Sopronnak. - Mi lesz a sorsa a csíkszeredai gimnáziumnak? - Régen jártam ott. Annyi történt, hogy a gimnázium megkapta Marton Áron, az egyszerű székely parasztcsaládból származó és rendkívül népszerűvé vált püspök nevét. Valószínűleg Romániában is kérik vissza az egyházak volt ingatlanaikat, nem tudni mi lesz. - Az itthon létrejött alapítványt hogyan fogadják odaát? - Remélem, megértéssel. A volt szocialista országok az átmeneti időszakban nincsenek olyan gazdasági helyzetben, hogy túl nagy gondot fordítanának az iskolákra, ezért, ha az államnak nem megy, jönnek az állampolgárok, a kis közösségek. Van ilyen a gazdag nyugaton is. Az iskola anyagi támogatásáról van szó, ezért bízunk abban, hogy a román hatóságok megértőek lesznek. Számunkra az a fontos, hogy a gyerekek tanulási lehetőséghezjussanak, és ehhez a feltételek is biztosítottak legyenek. - Bár első perctől kezdve csak az iskoláról, az ügyről akart beszélni, mégis megkérdezem, hogyan került Magyarországra és miért lett állatorvos? - Állatorvos azért lettem, mert a természetrajz-tanárom megszerettette velem, a biológiát. Az országba pedig azért kerültem, mert 1940-ben a II. bécsi döntés után Budapestre mentem egyetemre. Közelebb ugyanis nem volt. Vége lett a háborúnak, a határok ismét a régiek lettek. Magyar diplomám volt, amit Romániában kellett volna honosítani, de nem beszéltem olyan jól a nyelvet, hogy 9 tantárgyból vizsgát tegyek. Elhelyezkedtem az Alföldön magánállatorvosként. Akkoriban a Petru Groza-féle elképzelés szerint vámunió lett volna a két állam között. Azt hittem, akkor megyek haza, amikor akarok. Nem így történt. Akkor eljöttem az Alföldről, 1954 óta élek Szekszárdon. Ha hegyek nincsenek is, legalább dombocskák vannak. - A volt csíki diákok a/t'rt összetartanak ma is. - Most már lassan tíz éve mindig találkozunk. Az ottani gondokról gyakran esik szó. így jött az alapítvány ötlete. - Köszönöm a beszélgetést. - Én köszönöm. így is emlékezhetem fiatalkoromra, kitűnő tanáraimra, a gyönyörűséges vidékre, a Hargitára, az Oltra, a fenyvesekre. Szeretném remélni, hogy ez az emlékezés felkelti az érdeklődést, és akik tehetik, anyagi lehetőségeikhez képest hozzájárulnak a ma ott élő, arra érdemes gyerekek tanulásának támogatásához. Számlaszám: 501-012397-0. Számlatulajdonos: Nagy Gábor, 1119 Budapest, Nándorfehérvári út 31. NÉMETH JUDIT I JL- ^^-érem azok számára mutassa be ezt az iskolát, akik esetleg csak hallomásból ismerik. - A gimnáziumot Ferenc-rendi atyák alapították Csíksomlyón a XVII. században. A történelem viharában elpusztult, de újjáépítették és folyamatosan oktattak benne. 1901-től már egyházmegyei papok és világi tanárok tanították az ifjúságot. Amikor a régi épület már nem felelt meg a követelményeknek, új gimnáziumot emeltek Csíkszeredában. A képen is látható palotaszerű építményt 19091910-ben emelték. - Ugye felekezeti iskola volt? - Régi nevében benne van: a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Csíkszeredai Főgimnáziuma. - A mai ember magától értetődő kérdése. Milyen pénzből tartották fenn? ^Tudomásom szerint az egyházrt^Ki birtokok jövedelméből, a mag^^cözösségek vagyonából, például aj^Pi magánjavakból, alapítványokból, egyéni adományokból. Bizonyár^Éámogatást is kaptunk. ^Vz iskola szellemisége egész életét meghatározta, hogyan emlékezik erre? - Híres, jó nevű intézmény volt. Én 12 évigjártam oda, 4 elemit és 8 gimnáziumot végeztem ott, 1928 és 1940 között. Kitűnő emberek foglalkoztak azokkal a szerencsés gyerekekkel, akik bekerülhettek. A jó előmenetelűek voltak a hangadók, a példaképek. Igazi közösségben éltünk. Ha szükség volt rá, a szünetet is feláldoztuk a lecke átvételére azzal, aki valamelyik tantárgyból gyengébb volt. Tudat alatt bennünk munkálkodott, hogy mi tartozunk azért köszönettel, hogy tanulhatunk, nem pedig fordítva. Persze annak ellenére, hogy felekezeti iskola v^^nem neveltek bennünket szentf^Phiknak. Pontosan olyan elevenek v^teik, mint általában a gyerekek, a n^ik csínjaival, nagyobbacska korunkban pedig ideálisan szép diákszerepeinkkel. ^^^z idő múlásával a fiatalkori évek, élmények megszépülnek. Tanárait hogy őrizte meg? - Időben ilyen messziről is elevenen él emlékük bennem. Jó nevelők és példamutató emberek voltak. Érződött rajtuk, hogy szolgálnak. Szerények voltak, nem a diplomájukkal, hanem a tudásukkal érdemeltek ki köztiszteletet. Emlékszem, egyszer konfliktusom akadt, otthon elmeséltem apámnak, aki csak annyit mondott, fiam, a tanár úr talán jobban tudja. Számtan- és természetrajz-tanárom például később Kolozsváron egyetemi tanár lett. - Természetrajzot említett és nem biológiát. - Igen, a szóban benne van a természethez való közelség, természetes volt a jelentés igazi tartalma. - Jó volna ezt az oktatásügy irányítóinak nálunk is megfontolni. De kire emlékszik még? - Például magyarnyelv- és irodalomtanáromra. Nyári vakációit gyak-