Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-10 / 19. szám

12 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. MÁJUS 10. Bal felső sarok Az a gyanúm, hogy nem csak fino­mítani, hanem jelentősen megrefor­málni kell a pénzelosztási rendszert városi élsport címén. Még akkor is, ha a mostani, komoly embereket megmo­solyogtató pontrendszer ellen ágálok, amelynek kidolgozóját mindmáig ho­mály fedi, kisebbségben vannak. E ro­vatban év elején, még jóval elosztás előtt arra figyelmeztettem, hogy ne mosódjon össze a mennyiség és a mi­nőség, ne legyen lehetőség valójában „limonádé" teljesítményekkel „nagyot kaszálni" az állami kasszából. Nos, csalatkozni kell, mert ez a forintosított pontrendszer nem tesz lényeges kü­lönbséget az élsport kategóriába alig­ha tartozó bronzjelvényes és a korosz­tályos, avagy felnőtt magyar bajnok í között. A nemzetközi szintről - noha a város sportjában nincs neki igazán számottevő aktualitása - „nem bír tu­dó mással". Fogadatlan prókátorként nem a legjobban hoppon maradt súlyemelők védőszentjeként meditálok erről a té­máról. Nem amellett török lándzsát, hogy a városi pénzek elosztásakor a minőségi szempontokra árnyaltan fi­gyelő OTSH és szakszövetségi sziszté­ma érvényesüljön. A volument díjazó, döntéspozícióban lévő városiak azon véleményét is hajlandó vagyok respek­tálni, hogy a hazai élvonal, a nemzet­közi szint a magyar sport közös kasz­szájában elismertetik, nekünk szek­szárdiaknak pedig az utánpótlás-neve­lésben van, lehet szerepünk, s a tehet­ségek felbukkanása okán a teljes vá­rosi sportvertikumot támogatni kell. De aki valóban a magyar sportnak ne­vel, az versenyzéstől, edzőstől külön­böztessék már meg attól, aki élsport címén legföljebb a nemzeti egészségvé­dő programból veszi ki a részét!!! Szó se róla, erre figyelni, odafigyelni - a legutóbbi lapszámban irtunk róla - ta­lán mindennél fontosabb. De ennek a preferálására, elismerésére - ahol tényleg a mennyiségi szempontoknak kelI érvényesülniük - úgy tudjuk, van más - több! - csatorna is. Városi foci Városi kispályás labdarúgás ered­ményei az 5. forduló után. I. osztály: Gabona-KSZE~3:3 Dédász I.-Korall 4:0 Héliosz-PFSC 1:10 BM Örf.-Ker. Bank 3:1 Dédász II.-KARAKTER 2:2 A. Tsz.-MMG elmaradt II. osztály: Húsos I.- Fekete ászok 11:0 BM-Húsos II. 6:3 MERIDIÁN-APEH 7:0 Gabona K.-Vízmű 2:2 Polg. Hív.-Igazságügy 2:0 Áfész-G. Plast 3:2 Két jubileum okán is Pályára lép az egykori szekszárdi „arany-" és „ezüstcsapat" Mielőtt bármit is írnék a május 16­án, szombat délután három órára, a Szekszárd-ESMTK NB Il-es találkozó előmérkőzéseként megrendezésre ke­rülő Szekszárdi Öregfiúk I.-Szekszárdi Öregfiúk II. focinosztalgiáról, magya­rázni szükséges a címekben szereplő több ismeretlent. Bár, ha azt a kérdést teszem fel a már csak a múltjából élő szekszárdi futball híveinek: mik lenné­nek azok a bizonyos évfordulók, biztos vagyok benne, hogy a régebbire hosz­szabb gondolkodás nélkül is emlékez­nének. Ha nem is napra pontosan, de ép­pen húsz éve annak, hogy a Dózsa több mint négy évtizedes fennállásának „aranycsapata" - messze kiemelkedve a mezőnyből - megnyerte a bajnokságot az NB II. nyugati csoportjában, és felju­tott az igen nívósnak számító NB I-be. íme a csapat, melyre rendszeresen öt­hatezer néző kíváncsi volt: Lipovszky ­Szántó, Korner, Simon, Jerabek ­Csordás, Hegedűs, Micskó - Kalász, Freppán, Török. A további veretes ne­vek: Lickert, Kálmán, Vábró, Ziel­bauer. A tréner: Kormos Mihály. A másik jubileum éppen egy évtize­des múltra tekint vissza: tíz éve annak, hogy Szekszárd labdarúgása a második vonalban eltöltött két évtizedes törté­netében az eddigi legnagyobb sikert ér­te el azzal, hogy harmadik lett. Azért csillog szépen ez a bronz, mert az ezt követő évtized már a vegetálás, a ha­nyatlás időszaka, amely alatt a csapat mind a mai napig a bentmaradásért, a túlélésért küzd a szó minden értelmé­ben. Tekintettel arra a szakmai és mo­rális züllésre, ami futballunkban lezaj­lott, böngészve a 82-es csapat névsorát, ez a csapat nemcsak hogy be tudná vinni Szekszárd labdarúgását az élvo­nalba, de ott is tudná tartani. Na, néz­zük a csapatot: Polyák - Szabó, Tóth, Paizs, Somodi - Varga, Kniesz, Már­kus, Laki - Koroknai, Sajó. Aztán, akik a szó mai értelmében számítanak cse­rének: Lauer, Dobos, Dienes, Suba, Orosz, Csik, Mátyás. Az edző - már ak­kor - Teszler Vendel volt. Annak ana­lógiájára, hogy az ötvenes évek váloga^^ tottját arany-, míg a hatvanas évek nemzeti tizenegyét (Albertéket) ezüst­csapatnak nevezi a közvélemény, szek­szárdi viszonylatban is lehetséges ilyen­fajta felosztás. A nosztalgiaderbi - amit egyébként a szekszárdi labdarúgás mindkét, a mainál dicsőbb korszakába belekóstoló kiváló kapuvédő Polyák Antal egyedül szervez - egyik csapata azokból verbu­válódik, akikkel Polyák '82 előtt és után játékos-pályafutása során találkozott. A múlt, a közelmúlt... és jelen nagy talál­kozása is ez az esemény, hisz olyannak is kipostáznak meghívót, akinek más­nap NB Il-es vagy éppen élvonalbeli ^^ meccse van. Az ellenfél adott: a bron^B csapat. íme a vegyes csapat lehetséges névsora: Lipovszky, Mucska, Fodor, Korner, Vágó, Pusztai, Kovács L. („To­jás"), Szőcs, Landek, Szentes, Házi, dr. Bonnyai, Simon, dr. Freppán, Micskó, Horváth L., Korom, Hadi, Weitner A.^B Weitner J., Pölöskei, Szlovák, Glava­tity, Szöllősi, Megyeri, Zrínyi. InDISZKRET kérdések „Csak bentmaradni nem érdemes" Egy gyakorlatilag fél évtizedes múlt­ra visszatekintő szakosztály esetében mindenképpen dicséretes, ha első csa­pata bejut a legjobbak közé, ami a pingpongban az NB I. A csoportját je­lenti. Itt már ezzel a játékerővel, amivel a Szekszárdi Húsipari SE női csapata rendelkezik, legföljebb megkapaszkod­ni lehet, mást aligha. De perspektívát jelenthet-e ez egy olyan edzőnek, aki a Sáth Gyula névre hallgat, aki nemrégen nemzetközi szint meghódításáról be­szélt. - Egy állandóan erősödő szponzori háttér feltételezésével nyilatkoztam ar­ról, hogy mi a célom a korosztályos képzéssel és mi a csapattal. A tökélyt az jelentené, ha sikerülne úgy erősíte­nünk, hogy megpályázhassuk a nem­zetközi szereplést jelentő 5-6. helyet. Csupán egy, a magyar ranglistán a leg­jobb 15 között található játékos kellene, s ilyen a tovább folytatódó felbomlá­sok, megszűnések következtében lesz is a piacon. Utánpótlásvonalon pedig ­ahhoz, hogy valami olyan babérokra pályázhassunk, mint az egykori klu­bomnál Tolnán volt - el kell érnünk, hogy egyszerre negyvenen-ötvenen is játsszanak a szakosztálynál. Erre van mód, nem kéne mást tenni, mint a je­lenleg is remek bázisnak számító ötös iskolát anyagilag, erkölcsileg megnyerni az ügynek. Az iskolának, és az ott dol­gozó edző-testnevelőnek, Kárpáti kollé­gámnak köszönhetően most is van leg­alább hat remek adottságú gyerekünk. Ehhez a kettős célhoz több pénz kell, el kell dönteni a szakosztályvezetésnek, hogy mit akar, mire fektet hangsúlyt. Ha fontos a csapatszereplés, akkor vala­melyik kupát kell megcélozni, a bent­maradás senkit sem hoz lázba. - Van már biztosan kiszemelt játé­kos, akit szívesen látnál? - A bizonytalan helyzetben levő kecskeméti Diszkrét SE-ből bármelyi­ket: Oláht, Pidlt, Hegedüst, Bőhmöt, teljesen mindegy. - Ha a szakosztályvezetés azt mon­daná: „Nézze Sáth - mi összehozzuk a pénzt, de maga döntse el, hogy minő­ségi utánpótlás-nevelés, vagy nemzet­közi kupában eséllyel induló szupercsa­pat," akkor mire voksolnál? - Dilemmában lennék, de a tolnai múltamból következik, hogy az előbbi­re voksolnék, ugyanis annak következ­ményekéntjött létre a BEK-ezüstérmes csapat. Szombat: Diákolimpia: megyei atlétikai csapatdöntő a Pol­lack utcai sporttelepen (9). Vasárnap: Labdarúgó NB II.: Bajai FC-Szek­szárd (17). Kézilabda NB II.: Újlaki FC­Húsipari SE (16). Az oldalt szerkesztette Bálint György Varga ­hat meccsre Minden jel arra utal, hogy közel kétéves kálváriája után újra a Szekszárd színeiben fut ki a pályára vasárnap dél­után Varga László Baján. A szabad lis­tára került játékos 6 meccsre újra a Dó­zsáé, a klub bizonytalan helyzete, jövő­je miatt hosszabb távú megállapodás nem született. A háttérben így is men^ az alku a felek között a rövid távú le- ™ szerződés feltételeiről, ám a játékos kö­tőnek állt. A piac persze szabályozott... - Mit tudott felajánlani a klub a já­tékosnak? - érdeklődtünk Kalász János elnöknél. - Nem sokat. Azt tudtuk megígérni neki, hogy pontok szerzése esetén neki is annyi lesz a járandósága, mint a leg­jobban premizált játékosunknak, Dzsi­novicsnak. „Dzsina" a mérce így is, úgy is. Az­zal a nem elhanyagolható különbség­gel, hogy neki gólt kell rúgni... Szevasz-kupa A Szekszárdi Dózsa-III. Ker. TTVE mérkőzésen (l-l), munkatársunk 0-6-ig a következőképpen értékelte a Dózsa játékosainak a teljesítményét: Mausz (1) - Koller (4), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (2) - Bozsér (3), Kvan­duk (2), Kalmár (2) - Horváth P. (3), Nagy S. (L), Bóka (1). Csere: Tóth A. (-), Szabó T. (3). A csapat 24 forduló után 20 ponttal, 19-29-es gólkülönbség­gel a 11. helyen áll. v *

Next

/
Oldalképek
Tartalom