Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-10 / 19. szám

1992. MÁJUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Ki védi a védőnőket? Miért nem jó, ami jó? Sokba jön a víztakarékosság ^^Cezdetben, s utána még nagyon >^Big vala a víz ára csupán jelképes ^Peeg. Miként a kenyérnek kilója és a tejnek liteije, úgy a háztartások által elhasznált víznek köbmétere mindössze néhány forintba került. Ebben az időszakban még a legspórolósabb és legkisebb jövedelemmel rendelkező társasházi lakók sem tiltakoztak különösebben az ellen, hogy az épületekben közösségi vízfogyasztási rendszert alakítottak ki, s nem a felhasznált víz mennyisége, hanem lakásuk nagysága szerint fizettek vízdíjat. Le a közös méréssel! A költségvetési támogatás csökkea vizet is elérte. Három évvel raeiőtt a lakosság által elhasznált víz köbmétere már majdnem 40 forintba, két éve több mint 56 forintba került, ma pedig 60 forintot kell érte fizett

k. A folyamatnak persze aligha vége, hiszen a dotáció nagysága lábbis a szennyvízhálózattal ellátott területeken - még mindig közel 15 forint, s biztosak lehetünk benne, hogy ennek napjai is meg vannak számlálva. Ilyen körülmények között a lakosság egyre élénkebben tiltakozik az átalányfizetés ellen. A tiltakozásnak helyt adva a rendeletek lehetővé tették, hogy a közösségi vízfogyasztási rendszert átalakítva lehetővé váljon a lakások egyedi fogyasztásának mérése. • Csökken a fogyasztás, de... Tavaly tavasszal vízóraszerelési ^Mpány kezdődött Szekszárdon, s ^fft azóta is. Eddig 5-6000 órát vettek át a vízmű szakemberei, ez a szám jelenleg havonta megközelíti az ezerötszázat. Egy brigád kifejezetten a vízórák átvételével foglalkozik, s egy darabig nem lesznek munka nélkül; a roham várhatóan 15000 óra beszerelése után fog csendesedni. Némelyik vízóra közel egy éve üzemel, van már némi tapasztalat a vízfogyasztás alakulásáról. Két szélső érték; akad ház, ahol az egyedi mérés ellenére a fogyasztás nem változott érzékelhetően, s van olyan is, ahol harmadára esett vissza. A többségnél ennél kisebb mértékben ugyan, de csökkent a fogyasztás. Pont ez volt a cél - dőltem volna hátra elégedetten Mina Imrének, a vízmű főmérnökének irodájában, amikor mindezt megtudtam tőle. Ő azonban korántsem elégedett. Tükörrel, zseblámpával - A normális megoldás az lett volna, ha a közösségi fogyasztási rendszer egyedi mérésűvé kerül átalakításra úgy, hogy minden lépcsőházba építenek egy fölszálló vezetéket, lakásonként leágazásokkal és vízmérőkkel. Az órákat - mint a gáz- és villanyórákat - hozzáférhető, leolvasható helyre lehetett volna tenni. Ennek a teljes átalakításnak a költségeit azonban nem fizetik meg a lakók. Ezért a vízművek beleegyeztek egy félmegoldásba, de eszerint is minden lakásba be kellett volna szerelni az órát. De végül egy se nem közösségi, se nem egyéni rendszer jött létre. Ezért a vízdíjszámla alapja nem csupán mérés, hanem számolás is lesz. Az embereink leolvassák (leolvasnák) az órákat, összeadják a fogyasztást, ez levonják a közös óra által mért fogyasztásból és a maradékot szétosztják azok között, akiknek nincs órájuk. A pontatlanság ezáltal halmozódik. - Elszabadult a pokol vízóraügyben. Nem kérhetünk tervet, nem írhatjuk elő, hogy hová szereljék a vízfórát. Nem csak az gátolja majd a leolvasást és a karbantartást, hogy a lakáson belüli óra csak a lakók otthontartózkodása idején hozzáférhető. Van olyan lakás, ahol szűk, poros aknába kell bemászni az órához, van ahol a mosogató alatti szemetet, edényeket előbb ki kell pakolni, s utána zseblámpával, tükörrel lehet leolvasni. A kevesebb drágább A vízórák elhelyezésével kapcsolatos gondokról magam is hallottam, de bevallom az rémálmomban nem jutott eszembe, hogy a meglehetősen magas költséggel beszereltetett órájukkal a lakók árfelhajtó szerepet játszanak. Mivel ez így, első hallásra aligha elfogadható, meg kell ígérnem Mina Imrének, hogy csak akkor írok, ha mindenki számára érthetően tudom megfogalmazni az okot. Megpróbálom. Vegyünk egy negyvenlakásos épületet. Eddig egy órát kellett leolvasni, egy számlát készíteni, egy helyről behajtani a vízdíjat. Ezentúl (lakásonként, plusz a közös óra) negyvenegy leolvasás, negyven számla elkészítése, kiküldése, negyven helyről való díjbeszedés... A többletfeladatra több dolgozót kell a vízműveknek alkalmazni, s ennek a költsége a vízdíjakban jelentkezni fog. Ez az egyik árfelhajtó tényező, a másik pedig - bármilyen hihetetlen abból ered, hogy takarékoskodunk. A vízműveknek feladataik ellátásához van több részlegük, amelyek adott költséggel működtethetők. Ha sok vizet fogyasztunk, akkor az 1 köbméterre eső, úgynevezett fajlagos költség kisebb, ha kevesebbet használunk, akkor ez a költség nagyobb lesz. Mivel a vízmű a keresletcsökkenéssel párhuzamosan nem tudja leállítani egyik részlegét sem - mondja a főmérnök - ezért a költségek nem csökkenthetők, sőt a fentebb már említett okokból nőnek. Kisebb fogyasztásnál 1 köbméter drágább, mint ha sokat pacsálunk. Hűűű... (Már beszereltettem a vízórát, ezért csak abban reménykedhetek, hogy előbb-utóbb valaki mégis lehetőséget lát a költségmegtakarításra.) - ri Mint minden állampolgárt a törvény és rendelet! Az önkormányzati törvény (1991. év XX. törvény), a háziorvosi rendelet 6/ 1992. (III. 31.) NM rendelet és a Védőnői Szervezeti és Működési Szabályzat. Önkormányzati törvény értelmében: „a települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás keretében gondoskodik a körzeti egészségügyi (általános, gyermek, fogorvosi) és a védőnői ellátásról. Háziorvosi rendelet szerint: „A védőnő az önkormányzat által fenntartott védőnői szolgálat tagja, aki feladatait részben önállóan, részben a gondozottat ellátó háziorvossal, annak szakmai irányításával végzi." Ez utóbbi alatt az anya-gyermekvédelmi szakmai egyetértést értjük. A védőnő nem „kártyák nyomát követve" végzi munkáját. A védőnői működési szabályzat szerint: „meghatározott földrajzi területen (körzeten belül) önállóan dolgozó önkormányzat által foglalkoztatott szakember". Tehát az állami alkalmazásban dolgozó védőnői szolgálat a jövőben is, mint eddig a 0-14 éves, (15-18 éves tanulóinak) gyermek gondozását (ezen belül ezeknek a családoknak a családsegítését), valamint az anya- és nővédelmi feladatokat végzi. ANTSZ Tolna Megyei Intézete ...hogy az ember a nagy osztozkodás közepette is elgondolkodik, hogy kinek, kiknek - milyen intézményeknek -, jutott új épület, vagy átalakított régi, és melyiknek nem. Itt van a könyvtár, pontosabban ott van ahol régen, ott is marad, pedig szűk. Egyszerűen, mint ahogy egy zakó tud szűk lenni. Az olvasóterem még hagyján, a gyerekkönyvtárnak is találtak helyet, de a felnőtt kölcsönző túlzsúfolt. Kis túlzással a polcok, sorok között csak élivel fér el az ember. Ottani éveim alatt jártam Kaposvár, Kanizsa, Szombathely könyvtáraiban, mindegyik tágasabb volt, levegősebb, szebb, némelyiknek még hangulata is volt. A szekszárdinak egyszerűen helye nincs, és ahogy a dolgok állnak nem is lesz. A képviselők úgy látszik nemigen tudnak eljutni ide, túlzsúfolt a programjuk, ámbár ettől még gondolhatnának vele. Manapság minden valamire való kft.-nek új székháza van, vagy fóltupírozott régi. A belvárost, frekventált helyeket bankok, bankocskák zabálják föl. Csillog a műmárvány, az üveg, a réz (igazuk van: a márvány, az üveg és a réz nem porosodik). Az ember bebámul az ablakon és kibámuló hölgyeket lát. Látszik rajtuk, hogy rövidesen föl fogják dobni a pacskert, megöli őket az unalom. Halálra unják magukat. A jelenlegi kölcsönfeltételeknek ritka példányok felelnek meg, mondjuk Bumei szultánja néhány Emirátusok-beli olaj mufti, ők még tán kapnának ezektől a bankoktól kölcsönt, bár ez sem biztos... Mit dolgoznak a csillogóvillogó bankocskákban a csillogó-villogó hölgyecskék? Tán egymásnak kölcsönöznek a bankok? Aztán jutott intézményeknek, hivataloknak is székház, de a könyvtárnak nem. Nem tud, nem bír lenni egy normális - értsd emberi léptékű - hely. Téved aki azt gondolja, hogy ezen csodálkozni lehet, kell, érdemes. Az első komoly beruházás a belvárosban roppant beszédes volt, sokatmondó, szinte jelezte az eljövendő évek szellemét. Fölépült az APEH-székház. Szegények úgy jártak mint a könyvtár - nem jutott nekik megfelelő épület. Ám hála a Teremtőnek, lőn nekik székház, új, szép, csillogó - összegezve hivalkodó. Ide már be sem lehet látni; füstüveg védi a benti dolgokat a kinti leskelődő, vagy csak arra tévedő tekintetektől. így az ember csak találgathat; mi lehet a fustüveg, no és a dolgok mögött... - steiner -