Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-10 / 19. szám

1992. MÁJUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Ki védi a védőnőket? Miért nem jó, ami jó? Sokba jön a víztakarékosság ^^Cezdetben, s utána még nagyon >^Big vala a víz ára csupán jelképes ^Peeg. Miként a kenyérnek kilója és a tejnek liteije, úgy a háztartások ál­tal elhasznált víznek köbmétere mindössze néhány forintba került. Ebben az időszakban még a legspó­rolósabb és legkisebb jövedelemmel rendelkező társasházi lakók sem tilta­koztak különösebben az ellen, hogy az épületekben közösségi vízfogyasz­tási rendszert alakítottak ki, s nem a felhasznált víz mennyisége, hanem lakásuk nagysága szerint fizettek víz­díjat. Le a közös méréssel! A költségvetési támogatás csökke­a vizet is elérte. Három évvel raeiőtt a lakosság által elhasznált víz köbmétere már majdnem 40 forintba, két éve több mint 56 forintba került, ma pedig 60 forintot kell érte fizet­t k. A folyamatnak persze aligha vége, hiszen a dotáció nagysága ­lábbis a szennyvízhálózattal ellá­tott területeken - még mindig közel 15 forint, s biztosak lehetünk benne, hogy ennek napjai is meg vannak számlálva. Ilyen körülmények között a lakos­ság egyre élénkebben tiltakozik az átalányfizetés ellen. A tiltakozásnak helyt adva a rendeletek lehetővé tet­ték, hogy a közösségi vízfogyasztási rendszert átalakítva lehetővé váljon a lakások egyedi fogyasztásának mé­rése. • Csökken a fogyasztás, de... Tavaly tavasszal vízóraszerelési ^Mpány kezdődött Szekszárdon, s ^fft azóta is. Eddig 5-6000 órát vettek át a vízmű szakemberei, ez a szám jelenleg havonta megközelíti az ezer­ötszázat. Egy brigád kifejezetten a vízórák átvételével foglalkozik, s egy darabig nem lesznek munka nélkül; a roham várhatóan 15000 óra beszere­lése után fog csendesedni. Némelyik vízóra közel egy éve üzemel, van már némi tapasztalat a vízfogyasztás alakulásáról. Két szélső érték; akad ház, ahol az egyedi mérés ellenére a fogyasztás nem változott érzékelhetően, s van olyan is, ahol harmadára esett vissza. A többségnél ennél kisebb mértékben ugyan, de csökkent a fogyasztás. Pont ez volt a cél - dőltem volna hátra elégedetten Mina Imrének, a vízmű főmérnökének irodájában, amikor mindezt megtudtam tőle. Ő azonban korántsem elégedett. Tükörrel, zseblámpával - A normális megoldás az lett vol­na, ha a közösségi fogyasztási rend­szer egyedi mérésűvé kerül átalakí­tásra úgy, hogy minden lépcsőházba építenek egy fölszálló vezetéket, laká­sonként leágazásokkal és vízmérők­kel. Az órákat - mint a gáz- és vil­lanyórákat - hozzáférhető, leolvasha­tó helyre lehetett volna tenni. Ennek a teljes átalakításnak a költségeit azonban nem fizetik meg a lakók. Ezért a vízművek beleegyeztek egy félmegoldásba, de eszerint is minden lakásba be kellett volna szerelni az órát. De végül egy se nem közösségi, se nem egyéni rendszer jött létre. Ezért a vízdíjszámla alapja nem csu­pán mérés, hanem számolás is lesz. Az embereink leolvassák (leolvasnák) az órákat, összeadják a fogyasztást, ez levonják a közös óra által mért fo­gyasztásból és a maradékot szétoszt­ják azok között, akiknek nincs órájuk. A pontatlanság ezáltal halmozódik. - Elszabadult a pokol vízóraügy­ben. Nem kérhetünk tervet, nem ír­hatjuk elő, hogy hová szereljék a víz­fórát. Nem csak az gátolja majd a leol­vasást és a karbantartást, hogy a laká­son belüli óra csak a lakók otthontar­tózkodása idején hozzáférhető. Van olyan lakás, ahol szűk, poros aknába kell bemászni az órához, van ahol a mosogató alatti szemetet, edényeket előbb ki kell pakolni, s utána zseb­lámpával, tükörrel lehet leolvasni. A kevesebb drágább A vízórák elhelyezésével kapcsola­tos gondokról magam is hallottam, de bevallom az rémálmomban nem jutott eszembe, hogy a meglehetősen magas költséggel beszereltetett órá­jukkal a lakók árfelhajtó szerepet ját­szanak. Mivel ez így, első hallásra aligha elfogadható, meg kell ígérnem Mina Imrének, hogy csak akkor írok, ha mindenki számára érthetően tu­dom megfogalmazni az okot. Megpróbálom. Vegyünk egy negyvenlakásos épü­letet. Eddig egy órát kellett leolvasni, egy számlát készíteni, egy helyről be­hajtani a vízdíjat. Ezentúl (lakáson­ként, plusz a közös óra) negyvenegy leolvasás, negyven számla elkészíté­se, kiküldése, negyven helyről való díjbeszedés... A többletfeladatra több dolgozót kell a vízműveknek alkal­mazni, s ennek a költsége a vízdíjak­ban jelentkezni fog. Ez az egyik árfelhajtó tényező, a másik pedig - bármilyen hihetetlen ­abból ered, hogy takarékoskodunk. A vízműveknek feladataik ellátásához van több részlegük, amelyek adott költség­gel működtethetők. Ha sok vizet fo­gyasztunk, akkor az 1 köbméterre eső, úgynevezett fajlagos költség kisebb, ha kevesebbet használunk, akkor ez a költség nagyobb lesz. Mivel a vízmű a keresletcsökkenéssel párhuzamosan nem tudja leállítani egyik részlegét sem - mondja a főmérnök - ezért a költségek nem csökkenthetők, sőt a fentebb már említett okokból nőnek. Kisebb fogyasztásnál 1 köbméter drá­gább, mint ha sokat pacsálunk. Hűűű... (Már beszereltettem a vízórát, ezért csak abban reménykedhetek, hogy előbb-utóbb valaki mégis lehetőséget lát a költségmegtakarításra.) - ri ­Mint minden állampolgárt a törvény és rendelet! Az önkor­mányzati törvény (1991. év XX. törvény), a háziorvosi rendelet 6/ 1992. (III. 31.) NM rendelet és a Védőnői Szervezeti és Működési Szabályzat. Önkormányzati törvény értel­mében: „a települési önkormány­zat az egészségügyi alapellátás keretében gondoskodik a körzeti egészségügyi (általános, gyermek, fogorvosi) és a védőnői ellátásról. Háziorvosi rendelet szerint: „A védőnő az önkormányzat által fenntartott védőnői szolgálat tag­ja, aki feladatait részben önál­lóan, részben a gondozottat ellá­tó háziorvossal, annak szakmai irányításával végzi." Ez utóbbi alatt az anya-gyermekvédelmi szakmai egyetértést értjük. A védőnő nem „kártyák nyo­mát követve" végzi munkáját. A védőnői működési szabályzat szerint: „meghatározott földrajzi területen (körzeten belül) önál­lóan dolgozó önkormányzat által foglalkoztatott szakember". Tehát az állami alkalmazásban dolgozó védőnői szolgálat a jövő­ben is, mint eddig a 0-14 éves, (15-18 éves tanulóinak) gyermek gondozását (ezen belül ezeknek a családoknak a családsegítését), valamint az anya- és nővédelmi feladatokat végzi. ANTSZ Tolna Megyei Intézete ...hogy az ember a nagy osztozkodás közepette is elgondolkodik, hogy kinek, kiknek - milyen intézmé­nyeknek -, jutott új épület, vagy átalakított régi, és melyiknek nem. Itt van a könyvtár, pontosabban ott van ahol régen, ott is marad, pedig szűk. Egyszerűen, mint ahogy egy zakó tud szűk lenni. Az olvasóterem még hagyján, a gyerekkönyvtárnak is találtak helyet, de a felnőtt kölcsönző túlzsúfolt. Kis túlzással a pol­cok, sorok között csak élivel fér el az ember. Ottani éveim alatt jártam Kaposvár, Kanizsa, Szombathely könyvtáraiban, mindegyik tágasabb volt, levegősebb, szebb, némelyiknek még hangulata is volt. A szekszárdinak egyszerűen helye nincs, és ahogy a dolgok állnak nem is lesz. A képviselők úgy látszik nemigen tudnak eljutni ide, túlzsúfolt a programjuk, ámbár ettől még gondolhatnának vele. Manapság minden valamire való kft.-nek új székhá­za van, vagy fóltupírozott régi. A belvárost, frekventált helyeket bankok, bankocskák zabálják föl. Csillog a műmárvány, az üveg, a réz (igazuk van: a márvány, az üveg és a réz nem porosodik). Az ember bebámul az ablakon és kibámuló hölgyeket lát. Látszik rajtuk, hogy rövidesen föl fogják dobni a pacskert, megöli őket az unalom. Halálra unják magukat. A jelenlegi kölcsönfeltételeknek ritka példányok felelnek meg, mondjuk Bumei szultánja néhány Emirátusok-beli olaj mufti, ők még tán kapnának ezektől a bankoktól kölcsönt, bár ez sem biztos... Mit dolgoznak a csillogó­villogó bankocskákban a csillogó-villogó hölgyecskék? Tán egymásnak kölcsönöznek a bankok? Aztán jutott intézményeknek, hivataloknak is szék­ház, de a könyvtárnak nem. Nem tud, nem bír lenni egy normális - értsd emberi léptékű - hely. Téved aki azt gondolja, hogy ezen csodálkozni lehet, kell, érde­mes. Az első komoly beruházás a belvárosban roppant beszédes volt, sokatmondó, szinte jelezte az eljövendő évek szellemét. Fölépült az APEH-székház. Szegények úgy jártak mint a könyvtár - nem jutott nekik megfele­lő épület. Ám hála a Teremtőnek, lőn nekik székház, új, szép, csillogó - összegezve hivalkodó. Ide már be sem lehet látni; füstüveg védi a benti dolgokat a kinti leskelődő, vagy csak arra tévedő tekintetektől. így az ember csak találgathat; mi lehet a fustüveg, no és a dolgok mögött... - steiner -

Next

/
Oldalképek
Tartalom