Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-10 / 19. szám

1992. MÁJUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 ...az élő és jövő nemzedékek örök okulására..." Az első világháborús emlékmű Még dörögtek a fegyverek Európában, amikor az országgyűlés törráívt alkotott „a most dúló háborúH|a hazáért küzdő hősök emléké^•megörökitéséről". ^^z 1917:VIII. tc. nyomán minden település méltó emléket igyekezett állítani saját halottainak. Szekszárd képviselő-testülete először hősi temetők kialakítását határozta el. Ezzel a döntéssel csatlakozott az Országos Kanizsai Dorotytya-Bizottság felhívásához, amely a nagy névadó mohácsi vész utáni példája nyomán - kezdeményezője volt a háború katona áldozatairól való megemlékezéseknek. A két temetőben összesen 164 katonának jelöltek sírhelyet. Közülük magyar 109, orosz 46, 5 olasz és 4 szerb. Többségük az alsóvárosi temetőben •

n, itt 84 magyar, 44 orosz, 4 í és 4 szerb katonasír emlékeztet az első világháborúra. 1921-ben a képviselő-testület elhatározta, hogy közköltségen emlékművet állít a város elesettjei tisztjeiére. Évekig gyűjtötték a pénzt, ^Liem 1923-ban a Hősök Emlékét ^Pgörökítő Országos Bizottság jaA múlt héten városunk vendége volt Gothár Péter filmrendező. Kísérője Rajk László volt. A vele történt beszélgetés előtt a Panoráma mozi kistermében az érdeklődők három filmjét nézhették meg. A Megáll az időt, a Tiszta Amerikát és a Melodrámát. - Miért pont R^jk Lászlót válasz•

útitársnak? Nagyon régen ismerjük egymást, négy fdmemnek ő volt a díszlettervezője. A másik ok: a szervezők olyan embert kértek, akit a szekszárdi közönség is jól ismer. így könnyű volt a választás. - Mennyire lehet elválasztani a művészetet a politikától? - Itt Kelet-Európában nem lehet elválasztani, mert a legtisztább művészi alkotásokat is valamilyen politikai vagy társadalmi helyzet érleli. Lehetetlen a külső hatásoktól függetlenül dolgozni, nincs semleges téma. - Mit hiányol a közönségből? - Azt, hogy nem járnak moziba meg színházba, keveset olvasnak. - Mi indokolja azt az erőteljes naturalizmust, ami a filmjeiben olyan intim közelségbe hozza a főszereplőt? - Úgy gondolom, ha mint néző, meg akarjuk érteni a film mondanivalóját, akkor muszáj megmutatni, hogy milyen ember a kulcsfigura. - Egyetért azzal az állítással, hogy egy művésznek az alkotáshoz valamilyen elnyomásra van szüksége? - Nem. Problémákra szükség van, de a problémákat nem kell megcsinálni. Az alkotás annyi buktatón megy keresztül, hogy sokszor kétsévaslatára és Zala György külön ajánlásával a város Orbán Antal szobrászművész Bajtársak-emléktervét választotta. A Műcsarnokban kiállított kompozíció akkor nyerte el a Budapesti Képzőművészeti Társulat díját. Vita volt, hogy milyen anyagból készüljön a szobor. Alapzatát Túrra Adolf kőfaragó mester szállította a budakeszi kőbányából. A 414 nevet soroló táblák ruszkiczai fehér márványból készültek, Bodnár István verssoraival. A kétalakos bronzszobor öntését a M. Kir. Államvasutak Gépgyára vállalta. Másfél embernagyságúra (2,4 m) tervezték, a 15 mm vastag öntvény súlya 950 kg. Költségeire 70 millió koronát szavazott meg a város. A korabeli emlékművek közül tényleg kiemelkedő színvonalú alkotást 1924. október 26-án avatták ünnepi külsőségekkel. Díszhelyet kaptak a hadiözvegyek, a hadiárvák és a hadviseltek. Jelen volt József kir. herceg, Pesthy Pál igazságügyminiszter és Orbán Antal is. Ünnepi közreműködésre meghívták a Budai Dalárdát, a pécsi honvédzegessé válik az igazság bármilyen társadalmi helyzetben. - Általában ragaszkodik a forgatókönyvhöz? - Az attól függ milyen az a forgatókönyv. Ha nem lehet tőle eltérni, akkor nem lehet. Ma pedig úgy érzem, el kell térni, eltérek. Az úgynevezett egyéni látásmódomat igyekszem mindenbe belevinni, már azon keresztül választok. - Mennyire valósul meg Magyarországon a filmkultúrára nevelés? - A filmkultúrára nevelés? Most hallom először - ennyire. Itt nem a magyar film megítéléséről van szó, hanem egy kultúrának a szeletéről és ezt ismerni, szeretni kell. A nevelést olyan embernek kell elvégeznie, akire a tanulók felnéznek. Ehhez képest aránytalanul keveset kapnak. - Mi akadályoz ma egy rendezőt a munkában? - Az aránytalanul megnövekedett bürokrácia, egy rendkívül nagy ellenszenv a kultúrával és mindennel szemben, ami picit is más. Szinte napról napra rosszabbodik a helyzet. És egy alapvető hiány: ezek nagyon költséges szakmák - pénz nincs. - Unalmasak a mai magyar fdmek vagy csak igény nincs rájuk? - Abszolút van rá igény, még a rosszra is. Amíg léggömbre szükség van, addig gázra is. Kétségtelen, hogy nem elég jók a magyar filmek. Ázt is újra kell értékelni, ami régen jó volt, és ami régen igazán jó volt, azt ezután sem tudják elrontani. Most inkább valamiféle zavar érzékelhető, néhány magyar filmről ki fog derülni, hogy igazán jó. Néhány világhíresről nekart és a tolnai huszárokat, ez újabb 40 millió koronába került. A pénz nagy részét adományokból gyűjtötték össze. Mindegyik felekezet áldása, a koszorúzások és az egyesületek szalagkötése után a város nevében Vendel István polgármester átvette a szobrot. Ettől kezdve hagyománnyá vált, hogy a háború valamennyi áldozata tiszteletére évente megemlékezést tartottak a temetőkben és a szobornál. Ezt külön törvény - az 1924:XIV. tc. - kívánta így, az önkormányzatok feladatává téve, hogy „az élő és jövő nemzedékek örök okulására" minden esztendő májusának utolsó vasárnapján „Hősök emlékünnepét" tartsanak. Azért esett erre a napra a választás, hogy - a törvény indoklása szerint - ne legyen valamelyik egyház saját ünnepén. A háború egyes eseményeihez sem kívánták kötni. Májusban már vége a tanévnek, de még vannak diákok, ez a nap a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák között van és a díszítésekhez már sok a virág. Kaczián János pedig kiderül, hogy rossz, és öt év múlva is rossz lesz. A filmben ez az egyetlen jó, ez a maradandóság. Az is jó benne, hogy nem marad sokáig, tíz-tizenöt év múlva elporlad, tönkremegy. De az örökérvényű dolgok megmutatják magukat tizenöt év után is. - Vannak jó színészek Magyarországon? - Szinte csak jó színészek vannak. Talán az egyetlen dolog, ami „nagyon van" Magyarországon. (USA) Kétezer nyugdíjas... és még több Az elmúlt hét végén Szabó Istvánnéval próbáltuk összegezni a szekszárdi nyugdíjasok területi érdekszövetségének közel egyéves működését. - Azzal a céllal alakultunk, hogy segítsünk a nyugdíjasokon - mondja Szabóné. Alapszabályunk szerint érdekvédelmi, jogi tanácsadást, valamint szociális támogatást végzünk. Két hete sincsen, legutóbbi akciójukon több százan vettek részt. Konzervet, cukrot árultak azok a cégek kedvezményes áron, amelyek adnak magukra. Áz egy év alatt tizenhat alkalommal volt nyugdíjasoknak kedvező akció, több mint kétmillió forint értékű áru kelt el. A vállalatok 10-30 százalékos kedvezménnyel árulták portékáikat. Meglehetősen mostoha körülmények között működik a nyugdíjasok érdekképviselete. Ingyen kapják az irodát a Vöröskereszttől. Nincsen írógépjük. Az öttagú elnökség hetenként két alkalommal, hétfőn és szerdán tart fogadóórákat, természetesen ingyen végzik ezt a munkát. Amint az a negyven aktivista is térítés nélkül ügyködik segélykérésekben - kétszáz fölött van az ügyeik kedvező elintézésének száma - az idén az EKHÓ Utazási Iroda közreműködésük révén féláron vitt 250 nyugdíjast Szabadkára, de szerveznek bécsi, olasz utakat is. És egyre több cég - Triál, gabonaipar, húsipar, és magánzó támogatja a szekszárdi nyugdíjasokat. Akik ma még egyesületükben csak kétezren vannak, de egyre több lesz taglétszámuk. -PjEvangélium Van-e egyáltalán okunk örömre? Hiszen a héten drágább lett a benzin, kevesebb kamatot kapunk az OTP-ben, ötéves kislányt temettűnk a szomszéd faluban, s egy sor vitás kérdés borzolja a kedélyeket a városban. Van okunk az örömre? Jubilate vasárnapján vagyunk, e nap a mai zsoltár kezdőszava után kapta nevét: Jubilate — örüljetek! Ránkfér a biztatás, ami azonban csak akkor kap aranyfedezetet, ha nem alaptalan. Hangzik hát az Evangélium (örömhír) Máté megformálásában, s lejegyzésében (18. fejezet): Jézus, a húsvétkor feltámadt, s azóta is élő Úr a mi pásztorunk, aki bejelenti Isten egyértelmű szándékát: „mennyei Atyátok nem akarja, hogy akár egy is elvesszen". Illusztrációként elmondja a száz juhról szóló rövid példázatot, amelyben a jó pásztor otthagyja a kilencvenkilenc meglévőt, s elmegy megkeresni az egyet, az eltévedtet. Ez a jó pásztor a mi örömünk alapja. Miatta tudjuk, hogy nem kerülhetünk olyan messzire a jó úttól, az élet forrásától, hogy ne keresne meg minket. Ő biztat, hogy életünk bármilyen mély szakadékából szólítsuk meg, s kérjük segítségét. Úgy ismerjük őt, mint aki nem múltbeli zűrös ügyeink után kérdezget, és fejünkre olvassa eltávolodásunk, rossz útra térésünk szörnyű tényeit. Egyszerűen elindul megkeresni, s mikor megtalálja, vállára veszi az eltévedt bárányt. És ...? És még örül is neki, mert szereti az eltévedtet. Nem a hibáit, nem az elrontott lépéseit, hanem a bárányt magát, aki a jó pásztor szeretete nélkül végleg elkallódna az élet csalogató, de félrevezető útjain, veszélyes szakadékaiban. Azért van okunk az örömre, mert valaki segítő szeretettel, s mindig figyel ránk: Jézusnak hívják. Hafenscher Károly evangélikus lelkész Amíg léggömbre szükség van, addig gázra is... Kinek kell a magyar film ? i i