Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-03 / 18. szám

1992. MÁJUS 3. , SZEKSZÁRDI VASARN4P 9 örténet - Végh Miklós, akkor még szekszárdi újságíróként először írt rólad. Ott azt nyilatkoztad, hogy gyerekekkel szeretnél foglalkozni, azokat a művészet szeretetére, a rajz örömére oktatni. Aztán sportoló, majd rendőr lettél... - Ez máig is vágyálom. Szeretnék néhány gyerekkel foglalkozni, de nincs hol. A sport hozott a rendőrséghez, előbb iljúságvédelmi vonalon, később kulturális beosztásban dolgoztam. Szerencsére művészi ambícióimat pat

icsnokaim is támogatták, így yre többet dolgozhattam festő^ ként. Ötven évesen pedig korkedPvezménnyel mentem nyugdíjba, azóta csak a festésnek, rajzolásnak élek. De a gyerekekről még nem mondtam le. Ahogy meg tudom teremteni a lehetőséget, rögtön öszszehozok egy kis csapatot, mert úgy érzem, tudok olyat, amit érdemes átadni... Papp Erika tűzpiros japán kiskocsijával véletlen, de a legjobbkorjött. Svájcból szinte együltében vezette végig az utat, ám fáradtság nem, csak lelkesedés érzik rajta, miközben beszél: - Minden rendben, alig várjuk é

kiállításmegnyitót - mondja. scher úr azt mondta, hogy negyven festménynek tud méltó "^helyet biztosítani. Május 4-én kellene a kiállítást megnyitni. A Svájcban élő magyarok mind várják, de biztos, hogy ott lesznek a helyiek is, akik esetleg csak a szomszédjuktól hallottak Gabiről. - Szinte hibátlanul beszélsz magyarul. Mikor tanultál meg? - Svájcban születtem, de a szüleim magyarok. Aztán minden évben itt vagyok Magyarországon. Gyerekkoromtól beszélem a magyart, természetesen az irodalmi németet, és a svájci németet is. - Más az? - Figyelj! Elkezdek neked svájci németül beszélni és egy kukkot sem értesz belőle. - Zürich elég nagy város. Hol lesz Cseh Gabi kiállítása? - Tulajdonképpen húsz kilométerre Zürichtől, de ez a város - Winterthur - inkább külvárosnak számít. Ott van egy nagyon nagy áruház a Zentrum Neuwiesen, aminek E. R. Fischer úr a tulajdonosa. Nagy művészetpártoló és az áruház egyik részében rendszeresen szervez kiállításokat. Az eladott képek után felszámolja a procentet (százalékot). Most vállalta, hogy május 4-től 16-ig Cseh Gabi képeit állítja ki. - Itt Szekszárdon 1966-ban a régi BM-klubban - most a Köjálszékház áll a helyén - volt az első kiállításom. Még Lázár Pali bácsi szervezte, nyitotta meg. Akkoriban, szinte évente állítottam ki, de később kialakult az amatőr-hivatásos kasztrendszer. Néhány évig, pontosabban 1970ig minden megyei kiállításra meghívtak, aztán Fertőszöginé beintett, azóta semmilyen kollektív kiállításra nem hívtak meg. Most szóltak Baky Péterék, hogy ne magányoskodjak, álljak be közéjük a megyei művészek szövetségébe, a PART-ba. - Ez eredmény, de eddig művészeti körökön kívül, egyedül dolgoztál. Magyarországon minden Budapesthez kötődik. Te nem hogy Budapesttel, a megyei művészekkel sem alkottál közösséget. Lehet így dolgozni? - Mindig optimista voltam, az segített át minden bajon. Sikereim azért voltak. Van hét teleírt, vaskos vendégkönyvem. Az emberek szerették, igényelték, amit csináltam. Ez több önbizalmat, sikerélményt adott, mint a hivatalos kritika. Bár arra sem panaszkodhatok. Vecsési Sándor, amikor zsűrizte a munkáimat, mindig szuperlatívuszokban fogalmazott. De még egyszer mondom, az egyszerű emberek szeretete éltet. Van olyan szekszárdi, háromgyerekes családapa, aki négy képemet vásárolta meg. Részletre, amikor tudott fizetett, pedig másra is kellett volna a pénz. De szereti a munkámat, igénye volt a képeimre. * Szekszárdi házak, emberek, pincesorok. Cseh Gábor festményei. Önkéntelenül jön a gondolat. A város festője? Helytörténésze? Az egykori Szekszárd megörökítője? Erről így vall: - Gyönyörű ez a város. Bűnt követtek el, akik csak a bontásban gondolkodtak. Akik úgy akartak modern várost építeni, hogy a régit bontották. Szerencsére még időben fedeztem fel a szép, régi szekszárdi utcarészleteket. Lefotóztam színes diára és megfestettem. Sokszor úgy jártam, hogy munka közben még egyszer ki akartam menni, megnézni a fényeket, de mire odaértem, lebontották a házat. Az utolsó pillanatban, a huszonnegyedik órában sikerült megörökítenem nagyon sok mindent. - Ez mégsem marad szekszárdi. Szerte a világban vannak a képeid. Soha egy gyűjteményes kiállítást, egy igazi szekszárdit nem lehet összehozni... - Minden festményről van színes diám, tehát nem vesztek el. A másik pedig, hogy a legszebb szekszárdi képeim itt keltek el. Mert még egyszer mondom. A szekszárdiak tartanak el. Nekik festek, ők veszik a képeimet. Tehát ami fontos, az itthon maradt. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS *