Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-03 / 18. szám

1992. MÁJUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 E »zek a szokatlan, ám szép tüzoltósapkák az irodája falán honnan vannak? Gyűjti ökcl? - Nem tudatosan, de ahol nemzetközi versenyen megfordultam, a kollégákkal cseréltem egyet-egyet. - Ahogy a fociban mezt cserélnek? - Igen. Az első trófeám a 80-as évek elejéről való, a franciákéra emlékeztető luxemburgi tűzoltó sapka. A másik kettő a miénkhez hasonlít, a németek és a finnek tányérsapkát viselnek. - Az igazi megméretés azonban az élet. Menynyire befolyásol a technikai háttér vagv inkább a szakmai felkészültség dominál? - Mindkettő meghatározó. Ma már nemcsak az egyszerű tűzoltó fecskendővel oltunk, a gyártási folyamatok korszerűsödtek és az üzemek technológiáját követnünk kell. Erre hivatottak a speciális habbal, porral oltók, emelőkosaras, létrás járművek és beállítás előtt van az atomerőmű nukleáris balesetelhárítója. - Ez a finn különösen tetszik, olyan bohém... - A viselője is az volt, egy bohém finn fiú. - A magyar tűzoltók felkészültségét, eredményességet és persze a hagyományokat figyelembe véve. miként minősítik önöket nemzetközi porondon? - A volt szocialista országokhoz viszonyítva jól. A világ tűzoltó szervezetei összefogására létezik egy nemzetközi szervezet, a CTIF, melynek alelnöke mindenkor a mi Jszágos parancsnokunk. Ez azt hizem, önmagában is elismerésnek számít. - Mintegy szokásjogként öröklődik az alelnöki tiszt? - Mondhatjuk így is. Korábban, 1986-ban Budapesten rendeztük meg a nemzetközi kongresszust... - Megbocsásson, de hogy kerül Ön Szekszárdról ezekre a nemzetközi programokra? - Annak idején volt egy úgynevezett rendezvényirodánk, a BM Top egyik munkatársa maga köré gyűjtött akkoriban fiatal tiszteket, hogy megy az idő!, akik valamilyen idegen nyelvet beszéltek, így kerültem a stábba. - Igaz az. hogy véletlenül lett nemzetközi versenybíró? - Igen, '85-ben Vöcklabruckban. egy Salzburg közeli településen nem zetközi rendezvényen vettem részt, a Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egylettel utaztam ki. Ott meglepve olvastam a programban, hogy tévedésből versenybírónak jelöltek meg engem. Ha gajjár így van, illő felkészülni rá, kérJ)m egy szabályzatot és próbáltam az éjszaka megtanulni a fontosabb részeket. - Nem sikerülhetett rosszul, men a/óta hívják rendszeresen. - Igen,jártam több helyen, legutóbb Finnországban, jövőre pedig remélem, meghívnak a berlini versenyre. - A május 2-i tolnai verseny is ilyen nemzetközi küzdelem lesz? - Ez nem nemzetközi, annak ellenére, hogy külföldi csapatok is szerepelnek. A megyéből 42 önkéntes és vállalati, vagy ahogy ma mondják önkormányzati és munkahelyi csapat vesz részt, és lehetőséget kaptak azok az együttesek, ahol testvérvárosi önkéntes tűzoltók vállalkoznak rá, hogy szintén elinduljanak. Holland, osztrák, német tűzoltók is versengenek ezúttal. - Van különbség, egy ..nagy profi" és egy hazai verseny között? - Itt nincs profi és amatőr. A végrehajtás más. Nálunk vizes szerelést végeznek, gyakorlatiasabb a verseny, nemzetközi porondon úgynevezett száraz szerelés történik, az egyes mozzanatokat, minden ember részfeladatát külön is pontozzák. Nem csak a végeredményt, a megoldási módot is figyelik, precízebb, szigorúbb a követelmény. A tűzoltás nemzetközi bírája Flórián vértanú, Felső-Ausztria védőszentje. Állítólag 240 körül Zeiselmauerben, egy alsó-ausztriai helységben született, a római seregben századosként harcolt és Diocletian keresztényüldözésekor Lorch mellett az Enns folyóba fojtották. Különösen tűzvész ellen kérik a segítségét. Emléknapja május 4." - ez áll Révai Nagy Lexikonában. így rögzülnek a szokások, innen gyökereznek a hagyományok. Látványos versennyel, felvonulással, igazi népünnepéllyel köszöntik idén Szent Flórián napját a megye tűzoltói, önkéntesei és külföldi kollégáik. Egyiküket sikerült szóra bírnunk. „Miért pont én?" - csodálkozott Müller Ernő, a megyei tűzoltóparancsnokság tűzoltási és mentési osztályának vezetője. Beszélgetésünk talán magyarázatul szolgál. - Lemaradásunk a legfejlettebbektől? - Kicsit csökkent. Tavaly januártól megyei állandó tűzoltási csoportot állítottunk fel, tagjai az új Ford Transitban látnak el szolgálatot. Gyorsaságuk, felszereltségük miatt sokszor ők érkeznek elsőként a helyszínre, ők a kárfelszámolás irányítói. De jó helyzetben vagyunk, korszerű légzésvédelmi eszközeink vannak, mentésnél használtuk már az emelőpárnát, illetve az országban tudomásom szerint csak mi rendelkezünk léktömítővel, ami balesetet szenvedett tartálykocsik lefejtésére alkalmas. - Gyakori, hogv a tűzoltókat nem tűzoltásra hívják ki? - A riasztások fele egyéb káresetet jelent. Ami szakmailag foglalkoztat: egyre több az általunk nem vagy csak későn felismert veszélyes anyag szállítása, tárolása. A helyszínre érkező tisztnek viszont fontos, hogy azonnal felismerje, milyen anyag ég. Ezért közel 1200 anyag számkódját tápláltuk számítógépbe, így a megyei ügyelet másodperceken belül információt ad, azonosítja és produkálja az égő anyagjellemzőit, szükség esetén azt, hogy milyen védőöltözet, esetleg saválló csizma szükségeltetik. - Ez a legkomolyabb küzdelem: az idővel harcolnak. - Nappal 60, éjszaka 100 másodperc a riasztási idő. Ezalatt kell elhagyni a laktanyát a készenléti egységnek. A megyében Szekszárdon, Pakson, külön az erőműben, Dombóváron működik ilyen egység, Bonyhádon és Tamásiban parancsnokság van. - Milyen gyakorisággal riasztják a tűzoltókat? - Különösen száraz időszakban \an, hogy 8-12-szer riasztás érkezik naponta. Másrészt a közlekedési viszonyok változásával a közúti balesetekhez megyünk gyakrabban. A többi riasztás esetleges, periodikája nincs. - Az önök munkájában rendkívül fontos a lakossági hozzáállás. - Itt feltétlenül az önkéntesekről kell beszélni, hiszen gyakran ők vannak elsőként a helyszínen. Igaz, előfordul, hogy gondot okoz a riasztásuk, rádión nem érhetők el. Ami a legnagyobb gond: hiányzik az elismertségük, az erkölcsi és anyagi támogatásuk. Nálunk fejlettebb államokban adókedvezménnyel támogatják, ismerik el az állandó önként vállalt készenlétet, sőt sok helyütt a település vezetői az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnokai. Ausztriában, ahol nagy hagyományai vannak, a helyi plébános is egyesületi tag, a szemem láttára húzta a tűzoltó egyenruhára a reverendát... - Annak idején minden második fiú tűzoltó szeretett volna lenni. Ön is így volt vele? - Nem tudtam mi az a tűzoltóság, amikor 1979-ben felszereltem. Egy főiskolai csoporttársam említette ezt • a lehetőséget, aztán időközben elvégeztem a tűzoltótiszti iskolát és a Műszaki Egyetem pedagógiai intézetében tanultam. Majdnem biztos vagyok abban, ha nem olyan ember mellé kerülök, mint Márton Lázár, ma nyugdíjas alezredes, nem lennék már tűzoltó. Neki köszönhetem, hogy 1979 óta nem csapongtam, megmaradtam ezen a szakterületen a mentő tűzvédelemnél. Idővel megörököltem az ő helyét is. - Ez egy veszélyes pálya, ráadásul katonás fegyelmet követel, mi vonzotta? - Elsősorban a munkatársak. Egymásrautaltak vagyunk, a tűzoltóknál nagy az összetartás. - Milyen éreések kerítik hatalmába, amikor hallja a riasztást? - Olyan tűzoltó nincs, aki ne érezne feszültséget, izgalmat, de a kollágáktól tudom, addig tart, amíg a fecskendőhöz beülnek. Én sajnos kevés tűzhöz megyek ki. De az ajtó fölött a lámpa, ha kigyullad vagy akár egy iskolában meghallom a csengőt, önkéntelenül is felkapom a fejem, gyorsabban ver a szívem. TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS