Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-12 / 2. szám

12 SZEKSZÁRDI * 1992. JANUÁR 12. Bal felső sarok Mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk!... Mégjóformán meg sem érkezett az újdonsült labdarúgó t szövetségi kapitány, Jenei Imre, máris jönnek az edzői szakma magyar képviselőinek nyilai. „Nem ismeri a magyar futballt, az itteni viszonyokat, mire képben lesz, addigra már elúszik a hajó" - adják elő teoretikus bölcsességnek aligha nevezhető véleményüket az aggodalmaskodók. Éjszerűen röhej a nemzetközifutballéletben jártas, tekintélynek örvendő, ráadásul génjeiben, zsigereiben ízig-vérig magyar szakemberről ezt állítani. Ahhoz, hogy teljesen képbe legyen, elég neki a tavaszi idény fele, körülbelül ekkorra már valamennyi élvonalbeli csapat mérkőzésére eljut. Na nem... a magyar edzők sem gondolhatják komolyan, hogy ezen múlik Jenei sikere avagy kudarca. A rosszmájúskodás másik megnyilvánulása az, amikor a honi eredményfedezet nélküli überokosok politikai okokra vezetik vissza a Steaua Bucuresti-vel, majd később a román válogatottal elért világraszóló sikereit. Hogy a diktatúra, meg a csapat mellé kivezényelt nagyobbik Ceausescu-ftú jótékony hatása meg... A dolgok ilyetén való összemosása eléggé el nem ítélhető arcátlanság a kapitánnyal szemben. Ezek már sajnos - a mindenfajta logikát, szakmai kvalitásokat semmibevevő irigység hangjai. Amit bizonyára egyfajta leleplező félsz vezérel. Jenei esetleges sikerei - adná az Isten, mert nagyon is ráférne erre az európai alsóágba visszacsúszott focinkra - egyben a honi edzői krém kritikája is! Ebből a presztizsféltésből kiindulva nem érzem őszintének a magyar edzők nyilatkozatait az együttműködési szándékról. Állításaimnak, hipotéziseimnek még sosem voltam az ellendrukkere, most pedig - bizonyára a Jenei felé irányuló rokonszenv hatására is - maximálisan az vagyok. Sportműsor Szombat Kosárlabda NB I.: Égis OSC-KSC Szekszárd (17) Teremfoci: Flott-kupa pénzdíjas teremlabdarúgó-torna selejtezői a városi sportcsarnokban (9-19) Vasárnap Teremfoci: Flott-kupa pénzdíjas teremlabdarúgó-torna a városi sportcsarnokban (9-19) Hétfő Teremlabdarúgó-bajnokság: Takarékbank-kupa ötödik fordulója a városi sportcsarnokban (16-21) Öcsényi fociháború Győztek a sztrájkolok - a „mindenes" távozott Ha nincs is az alkotó légkörhöz szükséges, de letették a fegyvert az érdekeltek, véget ért (egy időre, örökre?) az ősszel kezdődő futballháború Őcsényben. Mégpedig a sztrájkoló, a pályára lépést négy fordulón át megtagadó felnőttcsapatjátékosainak győzelmével. Mint az már lapunkból ismert, a játékosok edzőjük, pontosabban egyesületi „mindenesük", az őcsényi labdarúgásban több mint két évtizedes ténykedése során hervadhatatlan érdemeket szerző Lehőcz István leváltása végett szervezkedtek - a legkeményebb és legdemonstratívabb eszköz bevetésével: a sztrájkkal. A tisztújító közgyűlésig meglehetősen kiegyenlített harc dúlt a két tábor tagjai között. Az idősebb generáció képviselői, a meccsre kijáró szurkolók többsége Lehőcz úr mellett foglalt állást, néhány úgynevezett, a többieket maga alá gyűrő, hangadó játékos magánakciójának minősítette (vélekedik így ma is) a történteket. A fiatalabb generáció a váltást, a megújulást sürgető puccsisták oldalára állt. A mérleg nyelvét végül is a középgeneráció jelentette, ezen belül is az hajtotta a futballisták malmára a vizét, hogy az elmúlt évtizedek őcsényi labdarúgásában szerepet játszó, sport- és magánemberként is hiteles személyeket tudtak maguk mellé állítani, olyanokat, akik az elnökségi tagságra való jelölt séget is felvállalták. Közülük az időközben szekszárdivá váló, de a község sportjához ezer szállal kötődő Gellér Sándor (a Titán áruház vezetője) lett az elnök. A kulisszák mögötti kiegyenlített erőviszonyokat azért a tisztújító közgyűlés is kivetítette: Lehőcz Pista így is kapott annyi voksot, amivel - ha lenyeli a békát - bekerült volna a héttagú elnökségbe. De azt tette, amit tennie kellett: - lemondott. S a sportemberi kvalitásait sértő kitételek miatt (olyanok állították ki róla a szakmai hozzá nem értés bizonyítványát, akiknél játékospályafutása során nagyságrendekkel volt jobb futballista, akik a cipőjét nem vihették volna) „ellenzékbe" vonul. Kíváncsian vátja, hogy az ő mindent egy kézben tartó, bizalmatlanságot geijesztő - ezt el kell ismernie hiba volt, az ez irányú vádpontok valahol ültek -, mit hoz a szakértőbbeket felvonultató demokratikus vezetés. Az akaratukat érvényesítő focis- ^fe ták számára nagy a kihívás: ha a csa^^ pat játékában, eredményességében^^ nem lesz a korábbinál érzékelhető változás, az ellenzék nyilai nem lesznek kíméletesek. Leendő Nincs konfliktus Süveges kikérte magának... A Tatabányán futballozó egykori szekszárdiak közül az eddig fix kezdőembernek számító Süveges Zoltán helye is megingott az edzőváltozás során. A Tornyinál fontos előkészítő szerepet betöltő gyors csatár - noha alig van használható ember a kritikus helyzetbe sodródott Bányásznál a kispadra került. Az új edző, Rákosi Gyula meglehetősen kemény stílusa, a játékosok kisebbnagyobb nyilvánosság előtti ledorongolása miatt állítólag neki volt egyedül összetűzése az edzővel. - Összetűzésnek azért mégsem nevezném - kezdi a konkrét eset felelevenítését a csatár. - Annyi történt, hogy ídeérkezése után nem sokkal az egyik edzőmérkőzésen olyan durva kitételeket, hangnemet használt velem szemben, ami emberi méltóságomat sértette, amire én odamentem hozzá és teljesen higgadtan, kulturáltan közöltem vele: „Ezt és így velem szemben nem, mert ezzel nem segít". Nincs semmi utójátéka ennek az esetnek, Gyula bácsi úgy gondolta, hogy megsértődtem, de ez sem igaz, mert a gyenge játékot a többiekkel együtt vállalom. - Vissza tudsz kerülni a csapatba? Tornyinál nem feltétlenül a góllövés volt a fő feladatod, Rákosinál pedig az ebben járatosabbak élveznek előnyt. - Jóval nehezebb lesz, hisz Rákosi a stílusomat nem szeretheti. Am a góllövés kényszerétől sem rezelek be, ötször azért tavaly is betaláltam. Január 1. és 6. között huszonnégy fiatal úszó rótta a kilométereket a szekszárdi uszodában. 11-től 17 évesek, valamennyien a Kaposvári Sportiskola növendékei. Nem akárhány kilométerről volt szó, mert mint Kecskés Andrea tanárnőtől, az edzőjüktől megtudtuk, öt nap alatt összesen 84 kilométer volt a ^^ penzumuk. A kaposvári sportiskolásokB! nem akármilyen helyet foglalnak el a hazai utánpótlásban, hisz egyetlen se volt közöttük, aki korosztályában ne lenne az ország első tizenhatja között, Cserényi Katalin azonban háromszorik bajnok. Szemző András országos II. ^^ helyezett. A tanárnő szerint még a világbajnok Rózsa Norbertnél is nagyobb ígéretek vannak köztük, akinek egyébként szintén ő volt a mestere. Az otthontól távoli edzőhelyet nagy tudatossággal választották, részben levegőváltozás, de részben honismeret miatt is. A szekszárdi uszoda a kaposváriak tiszteletére egy nappal korábban kinyitott, kalória-utánpótlásukról a helyi Markó büfé mintaszerűen gondoskodott, és a TÁÉV-nál kapott szállásnak is volt előnye, az olcsósága. Belső tisztasága és a fiatalokkal együtt lakó egerek már nem. A következő edzőtáborozásuk tavasszal Olaszországban lesz, aminél egyébként tavaly már távolabbra „elúsztak", hiszen 1991-es edzésadagjuk 1342 kilométer volt, Kaposvár és Róma közt pedig csak alig valamivel több, mint 1200 kilométer a távolság. Lapunkban nemrég töprengtünk a helyi idegenforgalomról. Városunk ilyetén, a kemény edzések szabadidejében történő megismertetése is a szerencsés idegenforgalmi „fogások" közé tartozik... q [ A sportoldalakat írta: Bálint György Megmagyarázzuk... Az év legjobb szekszárdi sportolóinak megválasztásával kapcsolatban, amit lapunk kezdeményezett, enyhe kritika érte a ház elejét. Ha kristálytisztán jogi szempontból vizsgálódunk, el kell, hogy fogadjuk a kritikát, ilyen értelemben nem tekinthető az általunk és a városi szövetségek többsége szerint is a legjobbnak választott hölgy, a triatlonozó Straubinger Györgyi győztesnek, mert időközben a Vízmű SE-ből a Debreceni Oxigénhez igazolt. De mit mond a sportetika? A ma is Szekszárdon élő, a városhoz, az itteni triatlonklubhoz ezer szállal kötődő versenyző 1989 óta kizárólagosan ennek a városnak hozta a sikereket, legfrissebb eredményei ma is valahol Szekszárdé is. (Eléggé sajnálatos tény, hogy a menedzselését - noha nemzetközi szintű sportolóról van szó - helyben nem tudták megoldani.) Az, hogy megválasztottuk a nők mezőnyében városi legjobbnak, az a legkevesebb, amit érte tehetünk. Mert különben is: aligha lehet vitás kérdés, hogy kinek van több köze Szekszárdhoz: Straubinger Györgyinek, vagy annak a súlyemelő magyar bajnoknőnek (Kollmann Kláráról, a Húsipari SE versenyzőjéről van szó), aki az év 365 napja közül egyet sincs Szekszárdon, akinek kapcsolódása csupán jogi természetű.