Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-12 / 2. szám

8 m SZEKSZÁRDI US4RNAP 1992. JANUÁR 12. Isztambul arcai Divatos dolog ma „Törökbe" menni. A különböző kft-k, utazási irodák kínálata bőséges. A szemérmeseb­bek turistautat hirdetnek, a céltudatosak egyenesen bevásárlóutat. Akit aztán érdekel a dolog, befize­ti a pénzt, és útnak indul. Az út ­elvben - huszonhat óra oda, s ugyan­ennyi vissza, de a szervezési hibák miatt akár ennek duplája is lehet. Az is előfordulhat, hogy indulás után, a buszon derül ki: a befizetett összeg mégsem elég. Ki kell egészíteni - ter­mészetesen valutában. A mesés Kelet felé tartva minden megtörténhet, így az is, hogy a bizto­sítási papír nincs kitöltve, vagy hogy a szállodát nincs miből kifizetni, mert a szervező elköltötte a befizetett részvételi díjat. (S az utóbbi esetben még áldhatja szerencséjét az utas, ha nem neki kell ottmaradnia pénzt sze­rezni Isztambulban!) Ahhoz, hogy valaki jelentkezzen egy ilyen útra, kell bizonyos vállalko­zókedv. Vagy legalább némi haszon csalóka reménye szükséges ahhoz, hogy végigdöcögtesse magát majd kétezer kilométeren, keresztül Ju­goszlávián, Bulgárián, kiszámíthatat­lanul kevés, talán csak néhány bevá­sárlásra elég időt töltve az úticélnál. Ha a hajdani magyar rabok útján az ember végre Isztambulba érkezik - a Héttorony, török nevén a Yediku­le fogadja. Ez volt a végállomás Tö­rök Bálint, Majlád István erdélyi vaj­da és még annyi más magyar számá­ra. József Attila sorai villannak fel: „be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz". Hát itt vagyunk Isztambulban. A Márvány-tenger bekísér minket a vá­rosba... Ez az első pillanat. S a második: hatalmas fekete reklámszatyrokkal, nagy Sergio-táskákkal szaladgáló em­berek. Magyarok. Magyarnak lenni Isztambulban nem valami felemelő érzés. Ha ma­gyar vagy, az utcai árusok, a kereske­dők, a legkülönbözőbb portékát kíná­lók szabad prédának tekintenek. Tud­ják: idő, s rámenősség kérdése, hogy megvedd árujukat. Azt is pontosan tudják, mi kell a magyaroknak: bőr, arany, sportcipő, farmer, szabadidő­ruha, fehérnemű, zokni. Csak egy a fontos, hogy olcsó legyen. Egy kurd ékszerész szerint a kelet­európaiak közül a magyar a legjobb vevő. A lengyeleknek ahhoz, hogy vásároljanak, előbb el kell adniuk. (Egyébként Isztambulban is virágzik a „KGST-piac".) A csehszlovákok in­kább csak maguknak vásárolnak. A magyarok viszont csoportosan jön­nek, s nagy tételben vesznek. Jó kun­csaftok. Ha magyar busz érkezik, a szállo­da előtt összegyűlnek az utcai árusok - s a török férfiak. Magyarnak lenni... Szinte minden üzletben tudnak magyarul - a bőr- és az aranyüzletben biztos. „Szervusz magyar", s ha nő az illető, „szívem csücske magyar". Alkudni lehet, en­gedmény van - főleg nőknek. Magyar nőnek lenni: szabad pré­da... A magyar lányoknál minden kapható... A magyarok szállodái egy-két sor­ral vannak a sikátorok előtt. A siká­torok szemetesek. Ennek csak a nagy kövér macskák örülnek, akik féltőn vigyázzák saját szemétkupacukat... A mellékutcákon teherhordók ül­nek munkára várva... Török nőket, lányokat nem látni az utcán. A fiúkat viszont ha kell, 6-7 éves koruktól az utcára küldik. Csokoládét, apróságokat árulnak. Pontosan ismerik a külföldi pénze­ket: török líra, USA-dol­lár, német márka... A sikátorok szom­szédságában az isztam­buli Maria Hilfer Strasse olyan, mint egy óriásba­zár. Az egész városrész egy bazár... Az Egyipto­mi vagy Fűszerbazár csak színfolt a városrész­ben. Mindenki elad és eladni akar... S a magyar jó vevő. De alig hagyja el az ember a bazárok kör­nyékét, minden megvál­tozik. A Hüppodrom­hoz, az egykori Lóver­senytérhez közeledve, amely Isztambul Fóru­mának is tekinthető, tel­jesen más lesz az utcák hangulata. Egy darabig még nem fogynak el az üzletek, de itt már nem lehet alkudni, mindennek kötött ára van. Nyoma sincs a bazárok árusai „bülbül szavú" negédeskedéseinek. Az üzletek elegánsak, az áruk jók, az árusok nem erőszakosak. Itt már „eu­rópai turistákra" számítanak. Körü­löttünk németek, angolok, franciák... A Kék Mecset előtti parkban cipő­tisztító. Elegáns, európai ruhájú fér­fiak állnak meg előtte egy-egy pilla­natra. A mecset előudvarában egy öreg török furulyát árul, más köny­vet, apróságokat. Még szórakoztató látványosság, medvetáncoltató is akad. Körülöttünk németek, angolok, franciák... A Kék Mecsetként ismert Sulta­nahmet-dzsámi lépcsőzetes kupolái­val, hat karcsú minaretjével, tökéletes kőcsipkézetével Isztambul legna­gyobb és legszebb mecsetje. I. Ah­met szultán építtette 1616-ban - hét év alatt! Nevét a belső fal- és boltoza­ti részek festésének árnyalatáról kap­ta. Az Ayasofya - nekünk Hagia So­phia (az Isteni Bölcsesség temploma) -, amely csaknem ezer éven át a Bi­zánci Birodalom szellemi központja, Konstantinápoly török meghódítása után az isztambuli fődzsámi volt: a nagy találkozás. Kultúrák találkozása, a történelem érintése. A Hagia Sophia fényképe minden történelemkönyvben szerepel. S mégis, ott lenni, látni, amint a mö­götte futó felhők csalóka látszatában megmozdul, semmihez sem hasonlít­ható. Mint ahogy furcsa érzés volt vi­szontlátni a grábóci templom festett márványainak eredetijeit több ezer kilométerrel arrébb, s közel másfél ezer évvel korábban! S még egy találkozás az Ayasofyá­ban! A karzaton (ahová olyan széles, kikövezett út vezetett, hogy egy sze­kér is kényelmesen elférhetett rajta) a mozaikok között íme László király leánya, Eirené-Piroska nézett ránk férje és fia, Alexiosz mellől. A ma­gyar királylányt 1104-ben adták fele­ségül II. (Komnénosz) János bizánci császárhoz. A hazájától oly messzire került királylány koronájának csúcsdí­szei emlékeztetnek a magyar korona bizánci eredetű alsó részének díszei­re. A másik mozaikon a trónoló Krisztus látható, oldalán IX. Konsz­tantinosz Monomachos bizánci csá­szárral és feleségével, Zoéval, akitől I. Endre a Monomachos-koronát kapta a XI. század közepén. A tengerparton épült a Topkapi Sarayi, vagy Ágyúkapu-palota. A ^fe XIX. század közepéig ez volt a szul^^ tánok lakhelye. Impozáns méretek, valóban „keleti fényűzés". A Régi Keleti Művészeti Emlékek Múzeumát két hettita oroszlán őrz^fc Benn az egyetemes kultúrtörténet ^^ kincsei: egyiptomi szfinx, múmiako­porsók, babilóniai tárgyak. Csempefe­lületek II. Nebukadonozor idejéből, oroszlánok és mitológiai lények ábrá­zolásával. Az ókori Kelet uralkodói­hoz köthető leletek: Salmanasar asszír uralkodó bazaltszobra, az i. e. 1296-os qadesi béke hettita ékírással agyagtáblára vésett szövege II. Ram­szesz és Hattusilas hettita király kéz­jegyével, Hammurapi kőoszlopra vé­sett törvényei. Az út vissza a Fedett Nagybazá­ron keresztül vezet. Ez is önálló vá­rosrész. Több kapuval ellátott fal ve­szi körül, utcái egészen az Arany­szarv-öbölig nyúlnak. Háromezernél is több üzlet van itt. A forgatagban egy nyomorék koldusasszony kék-fe­hér-fekete üvegből készült „Allah szemét" árult. Agyongyötört arcával ránkmosolygott, majd odébbcsúszott, mert lábra állni nem tudott. így búcsúzott tőlünk Isztambul. Isztambul... hány arcod van! S mit lá­tunk belőle mi magyarok? _ . 'I A Kék Mecset egyik karcsú minaretje A magyar királylány Eirené-Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom